Néhány héttel ezelőtt a Manchester United vezetőségében valaki feldobta, hogy legyen David Moyes Alex Ferguson utódja. A felvetést első hallásra nevetve utasították el.

Mégis, hogyan merülhet fel, hogy a világ egyik legnagyobb csapata élén olyasvalaki kövesse a brit foci történetének legsikeresebb edzőjét, akinek legnagyobb eredménye egy FA-kupa-döntő, nincs komoly BL-tapasztalata, és soha nem dolgozott még megközelítőleg hasonló méretű csapatnál sem?

A jelenet, amit a Guardian írt meg, egyáltalán nem irreális, és nem is Moyes érdemeinek kisebbítéséről szól. A dilemma teljesen jogos, a mai európai futball talán legnehezebb feladatával szembesül, aki Ferguson nyomába lép. Azt azonban, hogy Moyes alkalmas lehet erre a feladatra, jól mutatja, hogy a klub körül a döntő többség sokkal inkább támogatta a kinevezését, mint José Mourinho esetleges érkezését.

Érdemes kontextusba helyezni Moyes fent leírt, elsőre szerénynek tűnő eredményeit.

• A 2002-es érkezése előtti tíz évben az Everton egyszer végzett a legjobb tízben a Premier League-ben.
• Azóta volt egyszer negyedik (igaz, csak jobb gólkülönbsége miatt), kétszer ötödik, egyszer hatodik, háromszor hetedik és egyszer nyolcadik.
• Ami pedig Liverpoolban legalább ilyen fontos szempont, idén már zsinórban másodszor végeznek előrébb, mint a városi rivális.
• Mostanra stabilan nagy meccseket játszanak az élcsapatokkal, az idei szezon nyitónapján éppen a Manchestert győzték le.

Moyes mindezt belülről, szisztematikusan építkezve vitte véghez,a nagy klubok költségvetésének töredékéből. Kinevezésétől kezdve fejlesztette a klub utánpótlását, és jó szemmel vásárolt játékosokat Leighton Baines-től Mikel Artetáig. Háromszor választották az év edzőjének Angliában, 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben.

Klubot épített

Bobby Charlton mondta Alex Fergusonnak karrierje kezdetén, hogy ne csak csapatot építsen, hanem futballklubot. Moyes éppen ezt csinálta ebben a tizenkét évben az Evertonnál (Ferguson és Arsene Wenger mellett ő volt a harmadik leghosszabb ideje posztján lévő edző a Premier League-ben), és ez az egyik legfőbb érv amellett, miért jobb választás a Unitednek, mint Mourinho, akivel ugyan a BL-ben rövid távon talán jobb eredményeket lehetne elérni, és akinek ugyan számos erénye is van, de a klubok építése egészen biztosan nincs ezek között.

A nehéz kezdés egyébént nem ismeretlen helyzet Moyesnak. Amikor 2002 márciusában kinevezték az Everton élére, a csapatot a kiesés fenyegette. Az öltözőbe érve Paul Gascoigne azzal fogadta, hogy el akar igazolni, David Ginola és Duncan Ferguson pedig azonnal nagyobb beleszólást akartak a csapat életébe. Érezni lehetett a kétkedést, valóban egy olyan edző fogja bent tartani őket, aki éppen a másodosztályú Preston North Endtől érkezett? Moyes úgy emlékszik, aznap még a csapatorvos is felhívta azzal, hogy nem tudja, milyen feladatot vállalt magára. A skót azonban nem ijedt meg. Elengedte Gasciogne-t, parkolópályára tette Ginolát, Fergusonból viszont kihozta a legjobbat. Bent maradtak a Premier League-ben, aztán elindultak felfelé.

Az árnyék súlya

A rá nehezedő nyomást Moyes valószínűleg bírni fogja. Ami azonban még neki is új lesz, az Alex Ferguson árnyékának súlya. Még ha Ferguson teljesen vissza is vonulna a klub életéből, a szurkolók, a játékosok és az újságírók fejében akkor is egy jó darabig még ott lenne az állandó összehasonlítás. Így azonban, hogy teljesen nem is vonul vissza, igazgatóként és nagykövetként továbbra is a Unitednél marad, szinte biztosan lesz egy kamera a csapat meccsein, ami csak az ő arcát fogja majd venni.

A Fergusont övező határtalan tisztelet és megbecsülés természetes, de az új edzőnek ki kell majd harcolnia, hogy mostantól az ő szava legyen a meghatározó. Akár akkor is, ha az ellentétes azzal, amit Ferguson gondol.

Búcsúbeszédében Ferguson megköszönte, hogy a klub és a szurkolók a nehéz időkben is kiálltak mellette és azt kérte, ugyanígy álljanak mostantól Moyes mellé.

A történelmi példák egyébként nem kedveznek Moyesnak. Az évtizedekig uralkodó edzőlegendák után általában gyors bukás szokott következni.

• Daniel Rolland egy szezont bírt az Auxerre élén, miután Guy Roux 36 évig vezette a csapatot.
• Steve Holland a Crewe Alexandrában szintén, Dario Gradi 24 éve után.
• A Manchester United történetében van erre példa: Matt Busby visszavonulása után az őt követő edzők, Wilf McGuinness és Frank O'Farrell másfél évig bírták.

Moyesban ezzel együtt is bíznak Manchesterben, hat éves szerződést kötöttek vele.

Az első kihívás Wayne Rooney megtartása lesz, már ha valóban ez Moyes célja. A vasárnapi meccsen Rooney már a kispadon sem kapott helyet, Ferguson pedig elismerte, a játékos el akar menni, de azt mondta, megpróbálják megtartani.

Az Evertonból érősíthet

Ezen túl elsősorban a középpálya középső részét kellene megerősíteni, egy ideális társsal Carrick mellé. A megoldás éppen az Evertonból érkezhet, a belga Fellaini éppen olyan univerzális játékos, akire ezen a poszton szükség lenne. Moyesnál jellemzően hangsúlyos a szélsőjáték, így itt is várható erősítés, pláne, hogy se Nani, se Valencia, se Ashley Young nem jelentett eddig stabilan jó megoldást. A Manchesterben már januárban leigazolta nagy reményekkel Wilfried Zahát a Crystal Palace-től, ő biztosan érkezik a nyáron a szélre, de felmerült Leighton Baines megszerzése is, aki Pienarral a liga egyik legjobb szélső-párosát alkotta az Evertonban. Az igazán nagy fogás pedig természetesen Gareth Bale megszerzése lenne, de ehhez valami óriási ajánlatot kellene tenni a Tottenhamnak.

Moyesra egyébként jellemző, hogy minden más edzőnél többször jár el megnézni az ellenfeleket élőben. Így lehet, hogy Ferguson állandóan felbukkan majd a hazai meccsek közvetítésein, de a Manchester United edzőjét is jóval többször fogjuk látni más stadionokban, mint eddig.