És még mindig van 7,1 kilométere céljáig, a leszállási helyéül szolgáló kráter szélén álló hegyig.

Padlógázzal toljuk.

Pillanatnyilag ez a legfőbb cél, a tudomány most csak másodlagos. Nyomják a gázt, hogy minél hamarabb elérjék az 5486 méteres Sharp hegyet. Ez még eltart egy ideig. A padlógáz a Curiosity esetén napi legfeljebb száz méter haladást jelent. Átlagosan pedig kb. 50 métert, mert a tervek szerint a szonda hét-nyolc hónap múlva érheti el a hegy lábát.

A Sharp hegyen a tudósok reményei szerint olyan kőzetmintákat találhatnak, amik bizonyíthatják, hogy valaha volt élet a Marson.

Az évforduló alkalmából a New York Times interaktív galériában mutatja be a szonda egy évét.

Minden a landolással kezdődött. A rendkívül kockázatos műveletet a NASA-nál csak úgy hívták,

a terror hét perce.

A Curiosity marsjárót szállító szondát előbb ejtőernyővel lassították, majd hajtóművekkel, végül a marsjárót kötéllel eresztették le a felszínre. Ezután a szonda még elrepült, hogy nehogy rázuhanjon a Curiosityre.

A Curiosity azóta agyagkristályokat is talált landolása helyén, a Gale kráterben, ami arra utal, hogy valaha volt víz a Marson. A felfedezés annak köszönhető, hogy a tudósok észrevettek egy, az eredetileg tervezett útvonaltól messzebb lévő területet, ahol mintha három különböző kőzet is lenne.

A tipp telitalálat volt.

Útban a terület felé a Curiosity átkelt valamint, ami leginkább patakmedernek tűnt, az első sziklát megfúrva pedig rábukkantak az agyagkristályokra.

Via New York Times, Wikipedia