• Ha unja a szeletelést,
• Ha unja a szendvicset a VIP-ben,
• Ha irigykedve nézegeti a csuromvizes punkokat, metálosokat és rockereket koncert után,
• Akkor pogózzon ön is!
• Ha érdekli a dolog, megpróbálunk néhány tanácsot adni.

Kezdjük az elején: a pogózás eredetileg az egy helyben ugrálást jelentette. Maga a név az ugráló botot gyártó német cég, a Pohlmann und Goppelből nevéből ered. Később lett belőle artikulálatlan tömegtánc, amit magyarul ugyanúgy pogózásnak hívunk, angolul viszont moshingnak.

Abban, hogy ki találta ki a táncnak ezt a formáját, nincs túl nagy egyetértés. A legenda szerint a 70-es évek közepén maga Sid Vicious, a Sex Pistols tagja volt az innovátor, de ebből a legendából is háromfélét ismerünk:

1.) Volt egy különleges, bőrből készült poncsója, amiben csak így, fel-le ugrálva lehet táncolni.

2.) Utálta, hogy olyanok is járnak punkkoncertre, akik nem punkok, ezért ezzel az ugrálással akarta őket elijeszteni.

3.) Kicsi volt, ezért - ahogy illusztrációnk is mutatja - ugrált, hogy megtekinthesse a színpadot.

Ezzel azért sokan vitatkoznak. A HiLo Brow magazin például azt állítja, a hatvanas évek közepén hozta át Afrikából a később igen híressé váló  antropológus, Clifford Geertz, és nem másnak mutatta meg a rém egyszerű táncmozdulatot, mint Ringo Starrnak.

Minderről a Beatlesről készült dokumentumfilm, a Hard Day's Night tanúskodik, az okfejtés pedig itt található.

Persze a tudósok azok már csak olyanok, hogy minden jelenség mögött pontos, körülhatárolt magyarázatot akarnak találni, miközben lehet, hogy az egész mögött az a rém egyszerű ok húzódik meg, hogy a

FIÚK SZERINT TÁNCOLNI LÁNYOS DOLOG, EZÉRT KITALÁLTAK MAGUKNAK EGY FIÚS TÁNCOT

(lásd még: ą kisgyerekek is fel-le ugrálnak a zenére eleinte).

Persze az ugrálós pogónak is vannak típusai. A lábakra nem kell különösen ügyelni, bár az ortodox iskola szerint térdet hajlítani nem szabad például. A különféle kéztartással viszont már kifejezhetjük saját személyiségünket illetve tetszésünket is az előadó felé. Kéz nélkül, kézzel, két kézzel, illetve összevissza kaszálva a kézzel hevületünk fokozódását vagy épp csökkenését fejezzük ki.

De srácok, mi az úristen értelme van ennek az egésznek?

- Jó a kérdés, köszönjük szépen!

Akkor megint egy kis történelmi áttekintés. A pogózás a diszkótánc ellenében jött létre, eleinte, a nyolcvanas években a kaliforniai hardcore színtéren terjedt el, majd az évtized végén bekapcsolódott a Seattle-ből érkező grungemozgalom és a pogózás lassan a mainstream táncok egyike lett.

Ha pedig úgy vesszük, hogy a jazz és a rock'n'roll a hagyományos társastánc kereteit lazította fel. A még mindig társastáncnak számító r'n'r-t pedig a diszkó és a funk individualizálta, teret adva az egyéni, magába fordulós táncnak, akkor a pogózás ebbe a végletekig individualizált valamibe hozta vissza a tömegtánc kollektív jellegét.

Hát mit csinál az a két figura ott fent? A matekházin gondolkoznak? És itt, alul?

Kérem szépen, a tesztoszteronnak utat kell mutatni, ezt pedig a testek összecsapódásával lehet a leginkább elérni. Nem kérdés, hogy a pogó semmihez sem hasonlítható táncstílus, amely elképesztő energiákat szabadít fel.

A tömeg artikulálatlan mozgását pogózás közben a fizikusok a gázmolekulák mozgásához hasonlították: amikor két, más irányba mozgó test összeütközik, mindkettejük iránya megváltozik valamennyire.

Az ilyen ütközés emberek esetében olykor kisebb-nagyobb sérülésekkel jár. Sőt, a helyzet az, hogy volt már ebből haláleset is, a Smashing Pumpkins zenekar koncertjén például két esetben, azóta a koncerteken próbálják lebeszélni az arcokat arról, hogy beinduljanak, de számos nagyzenekarral előfordult már hasonló eset.

Mi, a 444-nél nem vagyunk tiltáspártiak, ezért néhány jótanáccsal járulnánk hozzá a balesetmentes pogózáshoz.

Kerüljük a gázos arcokat. Tipikus példa a fenti és a lenti eset: egyes sutyerákok a táncolók mellett állva abban élik ki szórakozásukat, hogy a pogózás tényleg fájdalmas legyen.

Passzívan, de aggresszívan gáncsolnak, vagy csak a könyökükkel támasztanak ki épp akkor, amikor ott van az ön feje.

Még nagyobb veszélyt jelentenek azok, akik sportot űznek abból, hogy beállnak középre és azt játszák, amit a tinédzserek a buszon, megpróbálnak kapaszkodás nélkül állva maradni. Aki pedig hozzájuk sodródik, azt alattomos módon meggyomrozzák.

Az ilyeneket vagy el kell kerülni, vagy néhány lelkes pogózóval együtt egyszerűen megfogni és kirakni a tánctér közepéből. Ez is tök sima ügy, pogózás közben ugyanis olyan bandaszellem alakul ki az ismeretlenek között, hogy félszavakból is megértik egymást.

Sokan attól félnek, hogy az egész pogózás csak rugdosásból és ütlegelésből áll. Ez egy oltári nagy baromság, de tény, hogy vannak olyanok is, akik kifejezetten veszélyesen, kifejezetten a bunyó szándékával szállnak be táncolni.

Felfele, kifele, magasra ütnek és rúgnak, kerülje az ilyen arcokat is.

A pogózás titka ugyanis éppen a tömegmozgásban rejlik: ön addig szinte bármit csinálhat a lábával és a karjával, amíg a tömeggel együtt sodródik - arra dől, amerre döntik, miközben nem próbál megfeszülni, ellenállni, ellenyomni, visszaütni etc.

Utóbbiból következnek a sérülések, hiszen egy sima könyöklés is marha fájdalmas lehet, ha közben hárman tolnak rá arra a kitartott könyökre. Engedje, hogy vigye az ár! (Ha pedig véletlenül bekap egy öklöst, ne idegeskedjen, ez a tánc néha ezzel jár.)

Ha a lendület viszi, akkor persze előfordul, hogy földre kerül az ember, akár több társával együtt is. Ilyen esetben azonnal oda kell ugrani és felkapni a földön fekvő embert, nehogy a tömeg eltapossa. Ha ön került a földre, kezével kalimpáljon és észre fogják venni.

Ha marha nagy a tömeg és már ugrálás nélkül is dőlnek maguktól az emberek, akkor - és csak akkor - ne pogózzunk, mert az tényleg veszélyes tud lenni.

Végezetül pedig egy olcsó trükk arra az esetre, ha ön már imád pogózni, de barátai és ismerősei szkeptikusak a dologgal kapcsolatban.

Ilyenkor ügyesen, vagyis nem durván, de azért még idegesítő módon meg kell őket lökni. Egyszer, kétszer, háromszor, amikor eltáncolunk mellette. A sokadik ilyen lökésre még a kötélidegzetű haver is feladja, és az ember után ugrik, hogy visszalökjön.

Ez lesz az a gyönyörű pillanat, amikor a haver észre sem vette, de már önnel együtt pogózik.

---

Kellemesen tartalmas és biztonságos pogózást kíván Önnek: a 444 csapata!

Képeink mindegyike animált gif. Ha esetleg nem mozdulna meg valamelyik, frissítse az oldalt, hátha felébred a böngésző.

A fotókat Botos Tamás készítette. Koncepció és színészkedés: Ács Dániel, Tbg. Grafika, animáció: Tbg.