• Hiába kértünk pénzt a dunai árvízkár után az európai szolidaritási alapból.
• A magyar kár szerény volt ahhoz képest, hogy mennyi után nyílik meg az alap.
• Az igazán sokat szenvedett Németország pedig nem határos Magyarországgal, így csak a csehek és az osztrákok kaphattak járulékos segítséget.

Elutasította a múlt héten az EU Magyarország kérését, hogy szálljanak be a szolidaritási alapból az árvízkárok finanszírozásába.

Az világos volt, hogy a bizottsági szabályok szerint nem volt elég súlyos a helyzet Magyarországon ahhoz, hogy segítséget kapjon az ország. A szolidaritási alaphoz akkor lehet nyúlni, ha a kár 2002-es árakon számolva legalább 3 milliárd euró, vagy a tagállam GDP-jének 0,6 százaléka. Magyarország esetében ezt kellene figyelembe venni, mert a magyar GDP 0,6 százaléka kevesebb 3 milliárd eurónál. Esetünkben a bizottság 570 millió euró körüli összeget állapított meg beavatkozási határnak.

A magyar kár 26 millió eurónak megfelelő 8 milliárd forint volt csak. Ez a töredéke annak, ami a segítségnyújtási összeg határa. Vagyis arra lehetett számítani, hogy a kár mértéke alapján nem jön pénz.

A magyar kormány arra számíthatott, hogy az egyik kiskapun mégis átfér a kártérítési igény. (Lényegében minden EU-s szabálynak van kiskapuja, kivétele, kiegészítése, klauzulája vagy ilyesmije.) Ez itt az, hogy akkor is járhat a támogatásból, ha szomszédos országban történt nagyon nagy katasztrófa, és annak hatása elől az ország nem menekülhetett.

Mivel a 2013-as dunai árvíz a környéken máshol is komoly gondokat okozott, a magyar kormány bátran tartotta a markát.

Az Európai Bizottság azonban nem így számolt. Németországban elég nagy volt a kár ahhoz, hogy nekik alapból járjon, és 360 millió eurót meg is ítéltek nekik. A szomszédságra vonatkozó szabály miatt pedig Ausztria 21,6, Csehország pedig 15,9 milliárdot kapott. Az utóbbi két országban is túl kicsi volt a kár a közvetlen segítséghez, de nekik legalább közvetlen szomszédjuk az európai értelembe vett slamasztikába került Németország.

Magyarország viszont nem határos Németországgal, a szomszédjaink pedig alapból nem voltak jogosultak, így nem kaptunk.

Már másodszor pattanunk le a szolidaritási alapról: a devecseri vörösiszap-katasztrófa után is igényeltünk belőle, és akkor sem kaptunk.