Az ukrán válság két legnagyobb dilemmája most a következő:

• Mennyi pénzt ér a NATO-nak Ukrajna?
• Meddig kész elmenni Putyin, hogy ne veszítse el ezt a meccset?

Legalább tíz éve tart Oroszország és a Nyugat vetélkedése Ukrajnáért, de a Szovjetunió felbomlása óta nem volt ennyire kiélezett a viszony a két oldal között. A 2008-as grúz háború látványra durvább volt, mert ott az oroszok bombáztak egy NATO-ba felvételt kérő országot. De Grúzia kicsi, és az oroszoknak elég volt, hogy az ottani vezetés meghúzza magát. Nem akarták átvenni a tbiliszi kormány irányítását. Ukrajna viszont nagy. Pont a határvidéken van. Egy népszerű geopolitikai elmélet szerint (amit Zbigniew Brzezinski is népszerűsített) Ukrajna nélkül Oroszország csak egy ázsiai nagyhatalom. Ukrajnával együtt viszont már európai is.

Presztízsből, a nyugati határvidék ellenőrzéséért, a nagyhatalmi – birodalmi befolyás kedvéért is fontos Ukrajna. És a geopolitikai érdekeken túl van két nagyon fontos dolga az oroszoknak Ukrajnában:

• A nyugatra menő gázvezetékek, amin keresztül a Gazprom az EU-ba szánt gázának felét exportálja. A gáz egyrészt alapvetően fontos bevételi forrás az oroszoknak, másrészt ezen keresztül tudják sakkban tartani volt szatelitállamaikat, például Magyarországot.
• Ukrajna területén van egy orosz haditengerészeti bázis, a krími flotta. E kikötőből képesek az oroszok elérni a Földközi-tengert.

Nem véletlen, hogy az oroszok most idegesek. Az orosz kormány szerint puccs történt Ukrajnában. Szergej Lavrov külügyminiszter lényegében arra utalt, hogy átverték őket. Péntek hajnalra az EU-s külügyminiszterek (3 NATO-tag ország minisztere, a német, a francia és a lengyel voltak ott) közvetítésével kötött ukrán belpolitikai alkut megsértették.

És ebben igazuk van. Abban arról volt szó, hogy valamikor szeptember és december között lesz csak elnökválasztás, és addig Janukovics hatalmon maradhat. Ehhez képest a parlament már másnap megfosztotta elnöki jogkörétől, és hétfőn már vádat is emeltek ellene, most körözik. Arról is szó volt a megállapodásban, hogy az ellenzék biztosítja, hogy az összes tüntető 24 órán belül adja le a fegyverét. Ehhez képest sok helyen a rendőrség szerepét kezdik átvenni a tüntetőktől verbuválódott csoportok.

Csakhogy úgy tűnt, hogy a kijevi tüntetők nem nyugodtak bele, hogy Janukovics hatalmon maradjon. És a nyugati kormányok sem bánták, hogy elmenekült. Az ukrán elnök már átverte őket néhányszor, hogy az oroszok kedvére tegyen.

Krímet nem fogják adni

Az oroszok decemberben csúnyán megszégyenítették a Nyugatot, amikor az utolsó pillanatban kizsarolták, hogy Janukovics ne írja alá a társulási szerződést az EU-val. Most viszont az új (ideiglenes) ukrán kormány máris bejelentette, hogy készek újra elővenni a csatlakozás ügyét. Az EU külügyi főképviselője hétfőn már Kijevben tárgyal.

Ezt a békát aligha nyeli le zokszó nélkül Putyin. Nem véletlen, hogy amerikai, német és brit diplomaták vasárnap este szinte egyszerre jelentették be: "az oroszoknak nem lehet érdekük a katonai beavatkozás". Mintha máris tankok indultak volna meg nyugat felé.

Az orosz beavatkozásnak több szintje lehetséges:

• Az elsővel máris éltek: nem adják oda azt a hitelt, amit még Janukovicsnak ígértek. Az ukrán államkincstár kong az ürességtől, tele van tartozásokkal, az ország összeomlik, ha heteken belül nem jut pénzhez.
• Ott van a korábban már többször alkalmazott módszer, a gázszállítások leaállítása. Erre még hivatkozási alapot is könnyű találni: az ukrán állam még tavalyról egy csomó pénzzel tartozik a Gazpromnak. És persze bármikor felemelhetik a gáz árát is, jó nagy ütést mérve az ukrán iparra, az azt felügyelő oligarchákra, és persze az ukrán lakosságra, akik aligha vágynak a rezsi emelkedésére. Eddig ez volt a leghatékonyabb orosz zsarolási eszköz.
• Ahogy visszatérhetnek a tavaly nyáron bevezetett, decemberben meg visszavont kereskedelmi embargókhoz is, amivel még Janukovicsot zsarolták sikeresen
• Ennél is durvább lehetséges módszer, amitől sokan tartanak nyugaton, hogy az oroszok fellázítják a kelet-ukrajnai megyéket. Ne engedelmeskedjenek az új kormánynak. Követeljenek nagyobb önállóságot. Az orosz nyelv elismerését hivatalos nyelvnek. És ha ez nem megy, akkor kiáltsák ki függetlenségüket. Erre hivatkozva pedig végső esetben az oroszok akár be is vonulhatnak. Legalább a Krímet visszaszereznék így, ha Ukrajna tényleg a nyugati szövetségi rendszerbe kerülne, vélekednek sokan.

Utóbbi ügyben már hétfőn fontos fejlemények történtek. A délelőtt Szevasztopolban, a Krím fővárosában oroszbarát tüntetést tartottak, és közfelkiáltással új városvezetőt választottak. És ő bejelenette, hogy nem ismerik el az új ukrán kormányt. Nem fizetnek tovább adót Kijevnek. Nem fogadják el az ukrán parlament döntéseit. Saját fegyveres fegyveres erőt alapítanak. És a városban az ukrán zászlókat oroszra cserélték.

Ez most pénzkérdés

A nyugatiak közül a brit pénzügyminiszter mondta eddig a leghatározottabban ki, hogy majd ők adnak pénzt az új ukrán kormánynak. De ezt megerősítette már az EU pénzügyi biztosa is, és az amerikai pénzügyminiszter is szólt arról, hogy készek adni. Lépéselőnyben vannak, és világossá vált, hogy ha meg akarják tartani a befolyásukat Ukrajnában – vagy legalább az oroszokat távol tartani a Szovjetunió restaurálásától – akkor ez sok pénzbe fog kerülni.

Az ideiglenes ukrán kormány máris jelezte, hogy kábé 35 milliárd dollár kéne a következő két évre.

Nagy kérdés, hogy nyugati országok ezt összedobják-e. Mert egyáltalán nem világos, hogy mit kaphatnak a pénzükért. Viszont gyorsan kellene dönteniük, mert Oroszország is nyilván forral valamit, és előfordult már az elmúlt hónapokban, hogy váratlanul átvették a kezdeményezést.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a most hatalomra került ukrán kormány korántsem széplelkű demokratákból alakult. Olekszandr Turcsinov és köre leginkább a Julija Timosenko vezette klánhoz tartozik, akik már többször is hatalmon voltak, és épp úgy üzleteltek az oroszokkal és a földgázzal, mint később Janukovicsék. Elsősorban üzleti riválisok Janukovicsékkal, és nem olyanokon vesztek össze, hogy a társadalombiztosítás átfogó reformjában hol legyenek a prioritások. Timosenko felfedezője, és e klán első feje az a Pavel Lazarenko (egykori ukrán miniszterelnök) volt, aki most éppen Kaliforniában tölti börtönbüntetését pénzmosásért.

• Miközben a Nyugat (és itt leginkább a NATO érdekeiről van szó) ritka lehetőséghez jutott, hogy Ukrajnát maga felé fordítsa, felmerülnek itt is dilemmák, mielőtt elkezdenék önteni a pénzt ebbe keleti feneketlen lyukba:
• Ezt a pénzt jórészt az oroszoknak adnák, mert az lesz a minimum, hogy Putyin benyújtja a gázszámlát. A Kreml igyekezni fog minél többet elvenni belőle.
• A Timosenko – Turcsinov -féle csapatba nagyon sok pénzt fektetni nem feltétlenül hálás vállalkozás. A korábbi tapasztalatok szerint ők is lopnak, ők is kavarnak.
• A májusra tervezett előre hozott választás eredményét nehéz megjósolni. Addig az Ukrajnában működő orosz ügynökök felépíthetik az új Régiók Pártját (ez volt Janukovics pártja) új vezetőkkel, új szlogenekkel, de hasonló, a közös lopáson alapuló programmal. Ráadásul az oroszok ezen a terepen sokkal inkább otthon vannak, könnyebben tudják manipulálni az ukrán belpolitikát, a helyi kiskirályokat, mint a Nyugat. Szóval az se kizárt, hogy most gyorsan adnak egy csomó pénzt a nyugatiak, aztán  nyárra jön egy demokratikusan megválasztott oroszbarát kormány Ukrajnában, amelyik kibékül a Kremllel.

Ezzel együtt úgy tűnik, hogy a nyugatiak eltökéltebbek, mint valaha. Az eddigi nyilatkozatok és diplomáciai aktivitás szerint megjött a kedvük, hogy erőt mutassanak, és hogy most ők nézzék végig, ahogy Putyin dühöng. Most úgy látszik, hogy ezért készek pénzt is áldozni. Az a kérdés, hogy az oroszok mivel vágnak vissza, és nyugaton meddig emelik a tétet.