• A versenyképességről rendezett konferenciát a Privátbankár. 
• Meglehetősen szerteágazó dolgok hangoztak el.
• Mi most egyetlen dologra koncentrálunk:
• Hogyan látják a kérdést a magyar vállalatvezetők?

2013-ban ötödik alkalommal készítette el a Corvinus Egyetemen működő Versenyképesség Kutató Központ azt a felmérését, amiben háromszáz vállalat vezetőjét faggatták egy nagyon részletes kérdőívvel. A főleg kis- és középvállalatok vezetőinek válaszából egyelőre még csak a gyorsjelentés készült el, a válaszok tudományos feldolgozása csak most kezdődik. de azért így is akadnak érdekességek.

Az eredményeket a szerdai konferencián a kutatás egyik vezetője, Chikán Attila közgazdász, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere ismertette. Chikán szerint a korábbi kutatásokhoz képest (1996, 1999, 2004, 2009) az egyik érdekes felismerésük az volt, hogy a vállalatvezetők egyre kevésbé szeretnek megnyilvánulni, nehezebben tudták összeszedni a háromszáz válaszoló cégvezetőt, mint korábban. Minden megkeresett vállalatnál a cégvezetőn kívül kérdőívet töltött ki a marketing, a termelési és a pénzügyi részleg vezetője is.

Informatika nem kell

A vállalatvezetők 41 százaléka szerint a világválság súlyosabbnak vagy sokkal súlyosabbnak bizonyult, mint azt annak idején sejtették. A megkérdezetteknek csak a harmada mondta azt, hogy már túl vagyunk a mélyponton. Ez a nemzetközi adatoknál pesszimistább képet jelent.

Sok kapcsolódó kérdés nyomán a kutatás vezetői arra jutottak, hogy az elhúzódó válság fő okait belföldön kell keresni, a legfőbb tényezője a tartósan alacsony belső piaci kereslet. Ami viszont jó jel Chikán szerint, hogy a válságra a magyar vállalatok többsége exportenyhítéssel reagált, ami azt jelenti, hogy van még bennük exportpotenciál, ami a kiút felé vezethet.

A vállalkozóknak elég rossz véleménye volt a kormány működéséről is. 80 százalékuk szerint a kormányzat nem járult hozzá kedvezően a vállalatuk eredményes működéséhez. A korábbi felmérésekben is rendre az jött ki, hogy a vállalkozóknak fenntartásaik vannak a politikusok intézkedéseivel szemben, de most szokatlanul erős elutasítást tapasztaltak például az adópolitikánál. Nem is az adók mértéke zavarta a cégvezetőket, hanem a kiszámíthatatlanság és az állandóan változó környezet.

Ami érdekes volt Chikán szerint, hogy a vállalatvezetők mennyire közömbösnek mutatkoztak a társadalmi környezet változásaival szemben. A korrupció, a feketegazdaság működése vagy a felsőoktatás helyzete már nem hozza őket lázba.

Úgy néz ki, mintha a vállalatok hozzászoktak vagy belefáradtak volna a korrupcióba.

- mondta erről Chikán, aki szerint a korrupció és a feketegazdaság mára integráns része lett a vállalati környezetnek.

Váratlan, hogy a finanszírozási-pénzügyi gondok sokkal kevésbé jelentek meg a válaszokban, mint arra a kutatók előzetesen számítottak. A felmérés eredménye szerint azzal szemben, amit az MNB állít, hitelszűke sem sújtotta a hazai piacot, a fő gondot a hazai vásárlóerő hiánya jelentette.

Az igazi baj

A kutatás legszomorúbb eredménye az innovációval és kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból jött ki. A legtöbb cégvezető kifejezetten elégedett saját jelenlegi teljesítményével, és nagyon visszafogott tervei vannak fejlesztésekre. Többségük szerint sem a gazdasági környezet alakulásában, sem a piaci trendek tekintetében nincs ennek túl nagy jelentősége. Csekély jelentőségűnek tartják az informatikai fejlesztéseket is.

Komoly gondot okoz még Chikán szerint, hogy Magyarország borzasztó rosszul áll a különféle szakmai képzéseket és menedzsmentképzést mérő ranglistákon is. Az egyik rangosabb nemzetközi listán, ahol a menedzsmentképzés minőségét mérik, a 68-adik helyet foglaljuk el.

Nincs olyan ország, aminek a neve eszünkbe jutna, és mögöttünk lenne.

- mondta erről a közgazdász, aki szerint a cégvezetők szinte egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy emberi erőforrásba fektessenek.

A megkérdezett cégvezetők 47 százaléka egyetlen fillért sem költött az elmúlt évben vállalati képzésre, a cégek összkiadásának pedig csupán két százaléka megy el tudásmenedzsmentre.

Ennek pedig Chikán szerint komoly gazdasági következményei lehetnek. Nem egyszer hallotta például külföldi cégeknél, hogy az a bajuk a magyar beszállítókkal, hogy képtelenek egységes színvonalat produkálni. És ostorozhatjuk ugyan a multikat, de a piacon ők is versengenek egymással, és nem engedhetik meg maguknak, hogy az ingadozó színvonalú magyar beszállítóktól rendeljenek.

Ennek leküzdéséhez fejlesztés, oktatás és képzés kell, ez azonban egyelőre hiányzik.

A magyar vállalatok viszont ennél rózsásabbnak látják a helyzetüket, több mint nyolcvan százalékuk szerint

saját iparágában a hazai átlagszínvonal megfelel a fejlett országok azonos iparágában tapasztalhatónak, vagy meghaladja azt,

ráadásul

az egyes vállalatok a különböző teljesítménymutatók 31-48 százalékában érzik magukat az iparági átlag felett, és csak 4-16 százalékban alatta.

A több részletre rákérdező elemzés aztán ennél fokokkal árnyaltabb képet ad, Chikán szerint a vállalatvezetők többsége helyesen ismeri fel, hogy azért kellenének fejlesztések, csak a módját nem tudják. Ezzel viszont megint a képzés elégtelen állapotához jutunk vissza.

Mindezek ellenére Chikán szerint még mindig az üzleti szektor az, ami magában hordozza a magyar társadalom kilábalási esélyeit. Más szereplőtől ezt nem érdemes várni, az üzleti szférában pedig azért ha halványan is, de mutatkoznak jelek, amikben lehet bízni.

A kutatáshoz készült gyorselemzést itt lehet végigolvasni.