Balog Zoltán szerint Magyarországról nem deportáltak cigányokat a második világháború alatt

Balog Zoltán miniszter a hétvégén a holokauszt roma áldozatainak emléknapján szólalt meg a Kossuth rádióban.

Fontosnak tartotta kiemelni, hogy Magyarországról nem történt roma deportálás, a magyar cigányokat Ausztriából vitték el.

- idézi a hirado.hu a minisztert, akinek szavait nem is igazán lehet értelmezni. Egyrészt felmerülhet a kérdés, hogy ha nem deportálták őket, vajon hogyan kerültek a magyar cigányok Ausztriába, de még ennél is szembetűnőbb, hogy Balog szavai az összes ismert történészi munkának és megállapításnak ellentmondanak.

Balog meghökkentő mosakodós szavaira a Roma Sajtóközpont azt a korábbi kötetét ajánlotta, amiben holokauszt túlélők mesélték el, hogyan vitték el őket haláltáborokba. Nem Ausztriából, hanem Magyarországról:

"Tizennégy évesen vittek el, előbb Pápára, onnan Komáromba. Csendőrök, kettő jött biciklivel. Kalap, tollas kalap, puska a vállukon, szuronnyal, úgy hajtottak minket. Marhavagonokba vittek Komáromba, a Csillagbörtönbe. Se szalma, semmi, csak a flaszteron feküdtünk a bunkerokba. Egymás hátán elfértünk. A zsidókat előttünk lévő nap vitték el, de még én ott vótam, három hétig, addig nem hoztak senkit.

(…) Három hét után kiválogatták a fiatalokat, meg a férfiakat, az anyámot meg a kis testvéreimet hazaengedték. Vettem én is magamhoz az egyiket, magamhoz fogtam, mintha az enyém lenne. De fiatalnak látszottam. “Engedje el azt a gyereket, osztán oda megy”. Ennyit mondtak. Odahajtottak a többiek közé. Bevagoníroztak engem is, meg a nővéremet, irány Dakhajó.

Két-három nap tartott az út. Akkor állt meg a szerelvény, amikor riadót fújtak, jöttek a repülők, bombáztak. Lefújták a légót, elindították a szerelvényt. Enni nem kaptunk, de még vizet se. Bizony nem. Meg vót deresedve az ablaknak a vasa. Reggel korán felálltunk, a vasrácsot nyaltuk. Így vót egy kis nedvesség a szánkba. (…) Egy hónapig ott vótunk Dakhajóba, akkor bevagoníroztak megint, és elvittek egy másik táborba. Ott talán másfél hónapig vótunk. Befogtak minket dolgozni a zsidó nőkkel, a vasútra. Köveket összeszedni, gráblálni, meg a fűt fölkapálni. Délután négy-öt óra felé behajtottak minket, de a helyünkre nem mehettünk be. Kinn sorakoztunk a hidegbe a lágeren belül. Este tizenegyig vagy százszor is megszámoltak minket, úgy engedtek csak be a barakkokba."

- idézte fel az egyik túlélő, Kolompár Istvánné Lakatos Julianna.

Korábban az X Kommunikációs Központ is forgatott egy rövid filmet, amiben egy túlélő meséli el, hogyan zajlott a deportálása:

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.