Autokrata módon lecsapott a magyar kormány a sajtóra - írja a New York Timesban ma megjelent véleménycikkében Philip N. Howard, a budapesti CEU és a seattle-i University of Washington professzora 

"Magyarország zavaró példájává vált annak, hogyan fordíthatja vissza egy politikai elit a demokráciát, még Európa szívében is" - írja Howard, aki a folyamat jeleiként említi, hogy Orbán Viktor médiastratégiájában a sajtót a médiahatóság (NMHH) ellenőrzése alá rendelte, és a testület a tartalom fölött is befolyást gyakorol.

A szerző szerint a Fidesz-kormány befolyását az oknyomozó újságírás utolsó menedékeire, az internetes kiadványokra is kiterjesztette, míg az újonnan bevezetett reklámadó további csapást jelent a sajtótermékekre.

"A HVG túlélte a kommunizmust, de lehet, hogy Orbánt nem fogja"

- idézi Howard CEU-s kollágáját, Amy Brouillette médiaelemzőt.

Howard megemlíti, hogy a szabad sajtó ellen folytatott kormányzati hadjárat ellenére az EU milliárdokat juttat Magyarországnak, és az uniótól csak kevés elítélő nyilatkozat érkezett válaszul az ország putyinizációjára; és idézi Haraszti Miklós volt SZDSZ-e politikust, aki szerint a vidéki Magyarország sajtója 100 százalékban kormányzati felügyelet alatt áll.

Bár a cikk alapállításai helytállóak, egyes kijelentéseivel lehet vitatkozni, míg mások távol állnak a valóságtól: az, hogy a kormány a legutóbbi parlamenti választásokig gyakorlatilag uralta az összes televíziós csatornát, nem igaz, mint ahogy az sem, hogy a médiacégeknek példátlanul részletes adatokat kell szolgáltatniuk magukról a kormánynak. Az pedig, hogy a szerző a tavaszi választások idején egy teljes napon át csak kormánypárti politikusok plakátjaival találkozott az utcán, ellenzékiekével nem, szimbolikus ugyan, de inkább a balszerencsének tudható be, mint az ellenzéki kampány teljes hiányának.

Az üzenet a cikk végén:

"Európának nem kellene pénzügyileg támogatnia egy olyan kormányt, amely a demokrácia egyik alapkövét ássa alá."

A teljes cikk a New York Timesban.