1998 volt. Talán 1997.

A már-már költői iróniával Iskola utcai Óvodának keresztelt intézményben, az emeleti csoportok közül talán a középsőben Pöttyös labda és Asztal születésnapját ünnepeltük. Pöttyös labda talán Enikő, Asztal pedig Fefe lehetett, de sajnos ezt nem tudom biztosra állítani, bár nem tenne rosszat elméletem alátámasztásához két tanú. Sebaj.

Én, akkor Napocskaként figyeltem az eseményeket, a tortázást, és ahogy a két ünnepelt - szokás szerint - kapott egy-egy kis ajándékot az óvónéniktől.

Pöttyös labda talán egy frankó radírt kaphatott, vagy valami picit fajsúlyosabbat, arra a történelmi tényre és pillanatra viszont tisztán emlékszem, amikor Asztal megkapta ezt a furcsa tárgyat. A legtöbben (állítom mindenki) nem tudták mire vélni a dolgot. Utólag már mind tudjuk, hogy mi a neve ennek a bizonyos dolognak:

kulcstartó.

Teljesen logikus, hogy egy óvodáscsoport miért nem tud mit kezdeni, miért nem tudja nevén nevezni ezt a tárgyat. A legtöbben még egyszerűen nem jutottak el a szellemi érettség azon fokához, melynél egy szülő már kulcsot bíz a csemetéjére. Az esély pedig, hogy ezen az esetlegesen óvodásra bízott kulcson még kulcstartó is legyen, beláthatjuk, csekély.

A névadás

Szinte annyira evidens volt számomra, hogy ezt az ajándékot kulcstartónak kell hívni, hogy az egyeseknek kétkedésre adhat okot, de én őszintén hiszem, állítom és vallom

a kulcstartó szót én találtam fel.

El is kezdtem ismételgetni, mondogatni társaimnak, akiknek nagyon tetszett a szó és ők is elkezdték mondogatni, emlegetni. Tetszett nekik a színes, mókás, ismeretlen tárgy és tetszett nekik a szó. A kulcstartó a nap szava lett és minden kis prutty úgy ment haza, hogy magával vitte ezt a szót, mint egy elcsent játékot.

Ezután futótűzként, de mégis láthatatlanul egy egész ország ölelte keblére a kulcstartót, és így lett szókincstárunk csiszolatlan gyémántja, melynek keletkezése, majdan létezése mindenki számára valamiért magától értetődő. Külföldön már létezett a szó, ezt tudom; tisztában vagyok vele. A magyar szó azonban nem tükörfordítás.

Nem kérek márványtáblát, de a kulcstartó szó 1997-98 között született az Iskola utcai Óvodában.

Bárkinek meséltem eddig e találmányomról és elterjedésnek elméletéről, senki nem hitt nekem, azt hitték viccelek. De nem viccelek. Nem viccelek, mert eddig egy somolygó sem tudta bizonyítani, hogy magyar ember a fentebb említett szót írásos formában, hang- vagy videofelvételen kimondta, leírta volna.

Nyereményjáték!

Aki elsőként bizonyítja egyértelműen és meggyőzően, hogy a kulcstartó szó már a magyar szókincs része volt 1997-1998 előtt, - vagyis hogy nem én találtam fel, majd indítottam hódító útjára - annak nyereménye egy különleges kulcstartó, melyet átvehet a szerkesztőségben szerdán vagy pénteken, ha éppen bent vagyok.

Az elkeseredett bizonyítgatásokat kacagva lesem a kommentek között, illetve várom email-címemre.

UPDATE: Nem én találtam fel a kulcstartó szót.

Pocak nevű felhasználónk nagyjából 85-90%-ban sikeresen bizonyította, hogy Oscar Wilde, Dorian Gray arcképe című regényének 1907-ben kiadott, Schöpflin Aladár által fordított kiadásának 193-ik oldalán megjelenik leírva a (nagyjából mai értelemben is használt) kulcstartó szó.

Pocaktól már csak a műről készített fényképpel lehet elhalászni a díjat.

Az elméletemért mindenkit megkövetek. Elnézést.