Nyáron elvált, de ettől még vidám nőként az új lakásom berendezésével bajlódtam szeptember elején, amikor egy hétköznapi este a Széll Kálmán téri 59/61-es villamos megállójában meggyűlt a bajom az óriási dobozaim és a kardigánom fölvételének összehangolásával. Ahogy próbálkoztam a feladat megoldásával, valaki a hátam mögé lépett, és anélkül, hogy láttam volna, felsegítette rám a kardigánomat. Aztán oldalra lépett, egymásra mosolyogtunk, szemüveges, barna hajú férfi volt a lovagom, szép pillanat volt, és engem ott boldoggá tett. Mosolyogtunk még egymásra, aztán ő felszállt a 61-es villamosra. Integettünk egymásnak, ám én az 59-est vártam. Ez még így is kerek egész, de ha még olvassa is a 444-et, akkor írjon!

Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.