• André Goodfriend elhagyta Magyarországot, de legalább száz magyar katonának is mennie kell Irakba.
• A két dolog között nincs ugyan formális kapcsolat, de azt lehet sejteni, hogy a magyar katonai szerepvállalás összefügg azzal, hogy Budapest és Washington között feszültség volt, és most gesztust kell tenni.

André Goodfriend váratlanul, családi okokra hivatkozva februárban távozott Magyarországról. Addigra kifejezetten ellenséges lett a kormány és a volt követségi ügyvivő viszonya, személyeskedésig is elment a viszály, Orbán Viktor arra is utalt, hogy nem elég férfias. („Álljon ki, legyen végre férfi” - üzente neki.)

Goodfriend néhány hétig a magyar belpolitika egyik legfontosabb szereplője volt, és többször is nagyon kellemetlen helyzetbe hozta a kormányt.

Távozása óta sokkal simább a két ország viszonya, a frissen kinevezett új amerikai nagykövet nyilvánosan nem kritizálta a kormányt, és Orbán Viktor március 15.-i beszédén kívül („Kossuth népét senki se oktassa ki demokráciából”) a kormányoldal sem támadta az USA-t.

Nyilvánvalóan itt nem a személyek közti konfliktus a lényeg, hiszen Goodfriend karcos megjegyzései és a távozása mögött is a washingtoni politika állhat. Arról lehet szó, hogy a két kormány között enyhült a feszültség, és ehhez gesztusokat kellett tenni. Amerikai részről a leglátványosabb gesztus az egykori ügyvivő eltüntetése volt a magyar politikából.

Azonban a békülésnek megkérhette az árát Washington: katonákat kértek Irakba, az Iszlám Állam elleni harchoz. Ez a kérés rendkívüli.

Ilyen még nem volt, ilyet a környéken más nem csinál

Egyrészt azért rendkívüli, mert az Iszlám Állam elleni katonai fellépés nem NATO-misszió, hanem egy USA által szervezett koalíció. Ez nagy különbség, ilyenben a magyar honvédség soha nem vett még részt. Afganisztánba NATO-misszió részeként mentek a magyar katonák, és az Irakban korábban dolgozó, kiképzési feladatokat ellátó magyarok is a NATO szervezésében voltak jelen.

Magyar katonák a rendszerváltás óta csak nemzetközi szervezetekkel együttműködve léptek idegen földre, a NATO-n kívül az ENSZ vagy az EU felkérésére.

Másrészt azért is különleges az Iszlám Állam elleni szerepvállalás, mert a régióból egyetlen másik ország sem csatlakozik hozzá. Nyílt felkérést katonák küldésére más államnak a környéken nem küldött az USA.

A jóval komolyabb hadsereggel rendelkező nyugat-európai NATO-tagok közül ugyan több is részt vett az Iszlám Állam bázisainak bombázásában, és kiképzőket is ígértek Irakba, de a volt szocialista blokk országai legfeljebb fegyvert szállítottak a kurdoknak. Katonákkal egyik sincs jelen, és arról sincs szó, hogy készülnének.

A terv szerint 100 magyar katona észak-iraki kiképzőtáborokat őrizne, és 50 tartalékos állna készenlétben itthon a váltásukra, két éven keresztül. Valószínűleg olasz vagy német kiképzők vezette táborokat védenének a magyar katonák.

Vélhetően azért nem kért más országtól katonát a régióból az USA, mert amit ezek a kis országok nyújtani tudnak, az inkább csak szimbolikus, viszont a bevetésükkel járó kockázat nem elhanyagolható. Az Iszlám Állam brutalitása, kiszámíthatatlansága potenciális merényletek céltáblájává teheti a beavatkozó országokat vagy azok állampolgárait.

Életünket és vérünket?

E körülmények miatt néhány diplomáciában jártas ember azt mondta nekünk, hogy a magyar részvétel elvárása az USA részéről összefügg a nagy őszi konfliktusokkal, és arról szól, hogy Magyarországnak így kell bizonyítania szövetségesi hűségét.

Ősszel amúgy is rosszabb színben tűntünk fel

És miközben ezt a gesztust megtesszük, lassan a többi geopolitikai vita jelentősége is gyengülni látszik: Az USA-nak nyilvánvalóan baja volt több oroszbarát magyar lépéssel is, ám ezek élessége sokat tompult az utóbbi időben:

• A Déli Áramlatról kiderült, hogy nem épül meg, az oroszok lemondtak róla, így a magyar részvétel sem érdekes már.
• A paksi beruházás csúszik, egyelőre egyetlen konkrét lépés történt: az Európai Bizottság megfúrta az egyik szerződést. Nem hívtunk még le semmit az orosz hitelből, és egyetlen kapavágás sem volt.
• Úgy tűnik, hogy nem Magyarország viselkedése lesz a döntő abban, hogy az EU meghosszabbítja-e (vagy szélesíti-e) az Oroszország elleni szankciókat, mert számos másik tagállam is ellenzi ezeket, néhány közülük sokkal határozottabban mint Magyarország (például Görögország, Ciprus, és a nagyok közül Spanyolország is).
• A Mol nem adta el az INA-t az oroszoknak, és ugyan a horvátországi energetikai cég jövője még egyáltalán nem lefutott, az amerikaiak továbbra is közvetítőként részt vesznek a tárgyalásokban.

Ezekkel, és az Iszlám Állam elleni katonai részvétellel Magyarország megítélése javulhatott Washingtonban. Hogy a viszony enyhülésében mennyit nyomott a latban az iraki misszió, azt nehéz felmérni, de az jól látszik, hogy szokatlan vállalásra készül az ország.