Hosszú cikkben számol be a New York Times egy friss, valódi prduktummá érő találmányról: a LiquiGlide kifejlesztette azt az eljárást, amivel ha bevonnak egy felületet, az folyamatosan csúszós és nedves marad, így a nyúlós folyadékok is lecsúsznak rajta.

Ha pedig ez így van, két dologtól szabadulhat meg az emberiség:

1. A kecsapos üveg ütögetésétől és ennek mellékhatásaitól (tenyérfájdalom, spontán foltosodás a környezetünkben),
2. illetve a kiszedhetetlen maradékok iránt érzett csillapíthatatlan civilizációs kudarcélménytől.

A LiquiGlide eljárását leegyszerűsítve a NYT cikkében található ábra mutatja be, összefoglalva: az üveg felülete sem teljesen sima, ezért akadnak el benne a kecsap- és mustárszigetecskék.

A LiquiGlide viszont ezeket a kis üregecskekéket feltölti egy olajszerű folyadékkal, amely a kapilláris erő hatása miatt nem folyik ki az üvegből a kecsappal, majonézzel, pesztóval, mustárral, fogkrémmel, akármivel megtöltött anyaggal együtt.

Az NYT egy 2009-es kutatásra hivatkozva azt írja, a hagyományos üvegekben általában a cucc 15-16%-a benne marad, feltével persze, ha viszkózus (nyúlós) folyadékról beszélünk.

Az NYT szerint már idén, vagy jövő év elején megjelenhetnek az első csúszós majonézes üvegek, 2017-re pedig már az a fogkrémes tubus is a piacon lesz, amiből már ki lehet nyomni az egész fogkrémet. (NYT)