Ősz János tanár úr az energetika tanszékről levezette, hogy miért nem kéne orosz atomerőművet venni
2014 február 12., 14:34
Ha 2026-ra nem háromszorozódik meg az európai áramár, Paks2 durván veszteséges lesz
Paksról az igazság! címmel tartott konferenciát szerdán az Egyetemközi Diákbizottság nevű hallgatószervezet a paksi bővítésről. A panelekre bontott rendezvényre meghívott szakértők a magyar történelem legnagyobb beruházásának energetikai, gazdasági és külpolitikai vonatkozásaival kapcsolatos kérdésekre válaszoltak, és bár a diplomáciai panelben sok újdonság nem hangzott el, az energetikaiban és a gazdaságiban annál inkább.
Mire jó?
„Finoman fogalmazva nem túl jó konstrukciót vettünk”
– zárta le előadását az energetikai panel első megszólalója, a BME docense, Ősz János (az ő paksi projekttel szemben kritikus decemberi tudományos cikkéről a 444 is beszámolt, itt). A szakember szerint a Paksra kerülő orosz reaktorokkal világszerte sok gond van, ráadásul azok inkább az alaperőművi működésre alkalmasak, arra, hogy inkább támogassák a megújuló energiaforrásokból származó, ingadozó erősségű szolgáltatást, már kevésbé.
Az orosz reaktorokban lévő fűtőelem ugyan összességében jobb minőségű, mint amit az európai beszállítók kínálhattak volna, de az orosz reaktorok mégsem fogják olyan nagy mértékben a magyar villamosenergia-ellátás javát szolgálni, mint esetleg az európai reaktorok. De a legnagyobb gond, hogy erről nem is volt érdemi vita a tendereztetés mellőzése miatt.
Az új blokkok orosz fejlesztése tehát az elkövetkező évtizedekben érdemben befolyásolja majd a magyar energiamixet, a reaktorok alaperőművi működése ugyanis azt jelenti, hogy a jövőben valószínűleg Paks képzi majd a magyar villamosenergia-termelés alapját. Minden más megtermelt villamosenergia csak ennek a tetejére jöhet. A megújuló energiával pedig az a legnagyobb baj, hogy – bármennyit is röhögött a magyar olvasó L. Simon Lászlón, mikor azt mondta, hogy a napelem nem termel áramot, ha nem süt a nap, és a szélerőmű is leáll, ha nem fúj a szél – nem egyenletesen termel, energiát raktározni pedig a tudomány mai állása szerint még mindig csak nagyon kis hatásfokkal tudunk.
A lakosságnak viszont folyamatosan szüksége van energiára, a megújulókat ezért minden esetben ki kell szabályozni olyan erőművekkel, amik a fogyasztás és a megújulók termelésének függvényében nagyon gyorsan képesek felpörgetni és leállítani magukat, hogy a szolgáltatást egyenletes szintre pótolják. Németország ezt szénerőművekkel teszi meg, a skandináv országok vízerőművekkel.
A mi új paksi reaktoraink viszont nem lesznek alkalmasak erre.
Az orosz modell a jövőben a nukleáris hulladékok kezelése miatt is hátrányba kerülhet a nyugati rendszerekkel szemben. Nyugaton ugyanis egyre többet kísérleteznek a transzmutáció nevű eljárással, ami a kiégett fűtőelemek újbóli besugárázásával ártalmatlan hulladékot és újra felhasználható sugárzó anyagot állít elő. A technológia drága ugyan, de Ősz szerint nyugaton évtizedeken belül elterjed, a paksi orosz kazettákkal viszont nem fognak tudni mit kezdeni a nyugati laboratóriumok gépei. Oroszországban azonban egyelőre nem kísérleteznek transzmutációval.
MTI Fotó: Komka Péter
A magyar energiarendszer legégetőbb kérdése azonban Ősz szerint eleve nem a Paksi Atomerőmű, hanem az iszonyatosan pazarló magyar hőszolgáltatás gazdaságosabbá tétele. A szakember szerint itt több a lehetőség is, és bár egy mindenre kiterjedő magyar épületszigetelési program jóval többe kerülne, mint a paksi bővítés, de megtakarítana annyi hőenergiát, mint amennyi villamosáramot az új blokkok termelni fognak, és fenntarthatóság szempontjából is sokkal kifizetődőbb beruházás lenne.
A házak szigetelése persze nem tenné feleslegessé az új magyar atomerőművet, nálunk ugyanis a nukleáris energia a villamosenergia-termelésben használatos, nem a hőszolgáltatásban, Magyarország áramigénye pedig Ősz szerint mindenképp nőni fog a jövőben.
Részben ezt az álláspontot is támadta Munkácsy Béla, az ELTE Környezet és Tájföldrajzi Tanszékének adjunktusa, aki a fenntarthatóság szempontjaival igyekezett érvelni. Szerinte egy ország energiastratégiájának készítésekor muszáj figyelembe venni a környezet tűrőképességét is, így nem szabad evidenciaként elfogadni olyan kijelentéseket, mint hogy nőni fog a magyar áramigény. Az ország ökológiai lábnyoma így is 3-4-szeresen terjeszkedik túl a határainkon, a tovább növő energiafelhasználás pedig még nagyobb terhet jelentene a környezetre is.
Munkácsy tehát elsősorban energiahatékonyságban lépne előre, a lakosságot megfelelő oktatással és szabálymódosításokkal tolná a környezettudatosabb életmód felé.
Szerinte az sem kiindulási alap, hogy Magyarország adottságai nem jók a megújuló energiaforrások terén, mert sem szél- sem napenergia tekintetében nem tartozik az ország az EU legjobb helyzetben lévő területeihez. A szakember azt mondja, a tudomány dolga, hogy feltérképezze az itthoni adottságokat, és azokból kiindulva találjon fenntartható fejlődési pályákat.
Mennyibe kerül?
A konferencia második, gazdasági paneljében az erőműfejlesztés megtérüléséről adott nagyon is eltérő magyarázatokat Hárfás Zsolt, az atomenergiainfo.hu szakértője, és Felsmann Balázs, a Corvinus Stratégiai és Nemzetközi Menedzsment Kutatóközpontjának vezetője. Hárfás már több cikkben is leírta, hogy szerinte a paksi beruházásnak nem volt reális alternatívája, és hogy a kormány alapvetően jó döntést hozott, mikor üzletet kötött az oroszokkal. A szakértő szerint a kormánynak igaza volt abban,
hogy Magyarországnak kizárólag az orosz hitel kínált megfelelő lehetőséget az amúgy is égetően szükséges atomerőmű-építésre.
Égetően szükséges, mert Hárfás szerint a megújuló energiát felhasználó erőművek csak támogatások tömkelegével képesek szolgáltatni. A 2013-ban megépített sellyei naperőművet hozta fel példaként, ami összesen 460 millió forintból, 60 százalékos uniós támogatással épült, de csak úgy működőképes, ha legalább 15 évig kötelezően 32 Ft/kilowattórás árfolyamon veszi át tőle az áramot a rendszerirányító. Összehasonlításképp: Paks jelenleg kicsit több mint 10 forintos ár körül termel és nagyjából ennyi jelenleg a legolcsóbb beszerezhető importenergia ára is.
Hárfás számításai szerint Paks2 kifejezetten olcsó atomerőmű lesz, a Roszatom pedig azért lehet képes ilyen jó áron adni a reaktorokat, mert a cégnek világszerte rengeteg rendelése van, így optimalizálni tudja a költségeit. Az oroszok megbízható építők is, nem késnek, és nem szokásuk a költségtúllépés sem. Hárfás erre több kérdést is kapott, melyben a diákok szembesítették, hogy a Roszatom a jelenleg 9 reaktort épít Oroszországban és minddel csúszik, de a szakértő szerint ez csak Greenpeace-es duma, azokat az erőműveket nem szabad ilyenkor számításba venni, amik a rendszerváltásokat követő gazdasági nehézségek miatt csúsztak, a többiben pedig pontosak az oroszok.
A szakértő saját számításai szerint Paks2 60 éves tervezett működése alatt átlagosan 17 Ft/kilowattóra árfolyamon termel majd áramot, ebből az első 21 évben 25-28 forintos, a maradék 39 évben pedig 9 forintos árfolyamon.
Az első 21 év árfolyama azért ennyire magas, mert ebben az időszakban kell kitermelnie az erőműnek az orosz hitelt is.
Igen ám, de ha a 2026-ban induló erőmű 25-28 forintért adja majd az áram kilowattóráját, akkor ki fogja megvenni, ha egy kilowattóra áram most 11-12 forintért is beszerezhető külföldről? Ezt a kérdést is többször feltették Hárfásnak, aki ragaszkodott álláspontjához, mely szerint
az európai áramár egészen biztosan nőni fog a jövőben, így Paks2 piaci alapon nyereséges lesz.
Felsmann Balázs ezzel nem értett egyet.
„A fő kérdés, hogy van-e most olyan tendencia, ami afelé mutat, hogy 2026-ra megháromszorozódik az áramár Európában. Mert ha nincs, akkor a 2026-ban induló Paks2 nem fogja tudni kitermelni a saját adósságszolgálatát sem, és az ilyen cégek csődbe mennek.”
Felsmann Aszódi Attila paksi kormánybiztos becslésével számolt, mely szerint 2026-ban a hitel visszafizetésén fáradozó új blokkok nagyjából 30 Ft/kwó áron kínálnak majd áramot. Szerinte nem valószínű, hogy 12 év múlva a mai ár tripláját kellene majd fizetnünk a villamosenergiáért.
Jelenlegi áron számolva pedig az új blokkok nagyjából 216 milliárd forintos árbevétellel dolgoznak majd, ami önmagában nem lesz elég a 2026-ban visszafizetendő 300 milliárdos részletre sem. Az állam pedig nem nyúlhat az erőmű alá, hiszen az EU szabályai szerint az tiltott állami támogatás lenne.
„Szükséges volt-e megkötni ezt az üzletet 2014-ben? Ha 2032-ig működik a jelenlegi paksi erőmű, akkor 2020-ban lettünk volna csak azonnali döntési helyzetben. Érdemes volt-e lemondani 6 évnyi potenciális tudásról ezért az orosz ajánlatért cserébe?”
– tette fel a kérdéseit Felsmann, és előadásában inkább arra utalt, hogy szerinte nem a válasz, hiszen 6 év múlva értelemszerűen többet láttunk volna a jövőből, mint amennyit most.
2020-ra talán többet tudnánk arról is, hogy mennyire mozdul el az egységesedés felé az európai energiapiac. Az már most látszik, hogy az energiaimport jelenleg iszonyatosan olcsó és versenyképes. Vannak ugyan hangok, melyek az energiaimportot valami eleve rossz és félelmetes dologként, kiszolgáltatottságként állítják be, de Felsmann szerint ennyi erővel a kávéimportunk miatt is izgulhatnánk.
Felsmannak a Paks2 projekt struktúrája sem tetszik. A Roszatom török és finn beruházásával hasonlította össze a projektet, és azt vezette le, hogy mivel a török erőmű a Roszatomé lesz, a finn pedig 66 százalékban a sok energiát felhasználó skandináv cégeké, 34 százalékban pedig a Roszatomé, a fogadó országok adófizetői egyik projektben sem kockáztatnak közvetlenül. Ehhez képest Magyarország államközi hitelszerződést kötött, ráadásul a megállapodás szerint 2026-ban mindenképp el kell kezdenünk a törlesztést, akkor is, ha csúszik az építés. Itt tehát a magyar adófizetők viselnek minden kockázatot. Ebben az esetben pedig a megfelelő ár és a korrekt hitelkamat semmilyen vigaszt nem jelent.
„Az meg külön ijesztő, hogy ha valami gond van a fizetéssel, az oroszoknak lesz megoldási javaslatuk. »Semmi gond, kedves magyar barátaink, már régóta nézzük a szép gáztárolóitokat, néhányba beszállna a Gazprom.« Persze lehet, hogy addigra mást találnak majd értékesnek, ez csak egy lehetőség.”
A szakértő szerint az egész probléma alapja, hogy bár a magyar energiatermelés kapacitását idővel mindenképp bővíteni kell, de erőművet építeni nem az állam dolga. Az államnak csak a megfelelő környezetet kell biztosítania. Felsmann ezt így foglalta össze:
„Az állam a játszóteret gondozza, ne másszon be, és üljön a homokozó közepébe.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.