Dr. Ian Croziert az Atlantában működő Emory Egyetem kórházában kezelték, mialatt élet-halál harcát vívta az ebolával. Szerencsésen alakultak a dolgok: Crozier októberre meggyógyult és kiengedték a kórházból.

Két hónappal később azonban a férfi visszakerült a kórházba: homályos látásra panaszkodott, meg arra, hogy egyre elviselhetetlenebbé váló fájdalmat és nyomást érez a bal szemén. A legfurcsább hatás azonban az volt, hogy a férfi bal szeme a tünetek első észlelése után pár nappal kékből zöldre változott.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a bal szemében még tort ül az ebola.

Crozier Sierra Leonéban kapta el a vírus, miközben a helyieket segítette a járvány elleni harcban. Fertőzésében nem volt semmi különös, ahogyan a kezelésében sem: októberben azért engedték ki, mert a vére már teljesen vírusmentes volt. Igaz, az ebola a gyógyulás után megmaradhat egy ideig a spermában és más testnedvekben, de eddig a tudomány nem találkozott olyan beteggel, akinek a szemében élt volna tovább a vírus.

Az ebola persze meg tudja támadni a szemet, és sok fertőzöttnél meg is támadja, Crozier esetében az az újdonság, hogy a gyógyulás után komoly vírusállomány maradt a férfi szemében.

A 44 éves orvos szemének belsejében úgy maradt meg a vírus, hogy könnyei és szemének felszíne nem volt fertőzött, tehát nem jelentett veszélyt a környezetére.

A brutális ebolajárvány széles elterjedése ellenére a világ keveset tud az ebola lefolyásáról, és még kevesebbet arról, mi is lesz pontosan a vírussal, ha meggyógyul egy beteg. Ezt már csak azért is nehéz volt eddig tanulmányozni, mert a fertőzöttek többsége nem éli túl az ebolát.

Crozier a szeme mellett más tüneteket is érez: izomfájdalmat, fáradtságot és halláskárosodást tapasztal. Ilyeneket az ebola afrikai túlélőinél is jelentettek, de egyelőre nem tudni, mennyire súlyosak, mennyire tartósak és mennyire általánosak ezek a panaszok. Afrikában olyan betegekről is vannak hírek, akik a fertőzés után teljesen megvakultak vagy megsüketültek, de ezeket az eseteket semmilyen világszervezet nem tudta eddig ellenőrizni.

A járvány utóéletét eddig keveset tudták kutatni, hiszen az orvosok eddig a betegek gyógyításával voltak elfoglalva. De ahogy a vírus visszaszorul, az Egészségügyi Világszervezet és más segélyezők is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyógyulás utáni tünetekre. Az összkép elkeserítő: emberek ezreinek vannak még olyan tünetei, melyek mindennapi életüket is befolyásolják és a teljes gyógyuláshoz hónapokra vagy évekre kellene még kezelésnek alávetni őket.

Dr. Crozier esete Afrikában kifejezetten gyakori: a látást valószínűleg azért tudja hatékonyan rongálni a vírus a gyógyulás után is, mert az emberi szem belseje nagyjából zárt rendszert képez, az immunrendszer így nehezebben takarítja ki. A férfi szemének kezelése is ezért volt különösen kockázatos: egyrészt nem tudták, hogy a vírus vagy a gyulladás ellen kellene inkább harcolniuk, de a kezelőorvosok féltek attól, hogy a vírus és/vagy a gyulladás a másik szemre is átterjedhet. Ezen kívül annak kockázata is fenn állt, hogy a vírus ismét kiszabadul Crozier testébe.

Végül úgy döntöttek, hogy a gyulladást szteroidokkal kezelik.

Ez azért kockázatos, mert elszabadulhat tőle a vírus. A szteroidok végül nem használtak, Crozier látása tovább romlott, és a bal füle is elszállt, közben a gyógyszer hangulatingadozásokat okozott és magas vérnyomást. A nyomás ugyan megszűnt, de a férfi szeme átesett a másik végletbe: összesett, nyomásra puhává vált.

A megoldást végül egy kísérleti gyógyszer hozta el, melyet a kezelőorvosok egyelőre nem akartak megnevezni. Az sem teljesen biztos, hogy ez használt, de az orvosok szerint Crozier látását a gyógyszer adta vissza. Meglepő módon még a szeme is visszaváltozott kékké, pedig az ilyen fertőzéseknél bekövetkező szemszín-váltás gyakran állandósul. (Washington Post)