Sunyi, de hatékony megoldásra készül az EU az oroszok ellen

külföld
2015 június 17., 15:20
comments 307
  • Az utóbbi hetekben nagyon felpörgött az új hidegháború Európában.
  • Jövő héten kell eldőlnie, hogy az EU szankcióit Oroszország ellen meghosszabbítják-e.
  • Le Pen frakcióalapításától Putyin atomtöltetes bejelentéséig rengeteg aktuális fejleményt értelmeztek ennek a vitának fényében.
  • Váratlan húzással akarják átnyomni a szankciók meghosszabbítását
  • Lassan egy hónapja megy a diplomáciai felfokozottság Európa országai és Oroszország között, az USA állandó közbelépésével.

Egészen most szerdáig úgy volt, hogy a jövő csütörtöki EU-csúcson dől el, hogy az EU meghosszabbítja-e az Oroszország elleni legkeményebb szankciókat.

(Azért a legkeményebbeket, mert vannak szankciók, amelyeket a Krím 2014 eleji elfoglalása után hozott az EU, és azokat már márciusban meghosszabbították, de azok kevésbé érintették érzékenyen az orosz gazdaságot. A keményebb büntetéseket – olajipari beruházások korlátozása, orosz állami bankokkal való üzletelés tilalma pl. - viszont a donyecki háború miatt hozták, 2014 július 31-től egy évre, ez jár le hamarosan.)

Csakhogy most szerdán az EU-tagállamok Brüsszelbe rendelt nagykövetei megállapodtak abban, hogy nem terjesztik a csúcs elé a kérdést. Hanem helyette hétfőn az EU-s külügyminiszterek luxemburgi találkozóján vita nélkül szavaznak róla.

Eddig minden szankciós döntést legfelsőbb szinten, a miniszterelnökök és elnökök tanácskozásán fogadtak el, és ilyen csúcs jött volna jövő csütörtökön. A vita nélkül alsóbb szintre delegált döntés nem elegáns, de hatékony megoldásnak tűnik.

Az utóbbi időben ugyanis számos EU-s ország vezetője került nagyon idegesítő helyzetbe: egyik nap mosolyogva elmondták Putyinnak, hogy nem tartják jónak a szankciókat, a másik nap pedig Washingtonnak, Londonnak és Berlinnek bólogatva azt mondták, ha a minszki egyezmény nem teljesül maradéktalanul, akkor bizony kellenek a szankciók.

Kínos lett volna legfelsőbb szinten

A leghülyébb helyzetbe az elmúlt napokban Matteo Renzi olasz miniszterelnöik hozta magát. Ő június elején részt vett a bajorországi G7 csúcson (ami azért nem G8 mert Oroszországot az ukrajnai háború miatt kizárták), és ott Obamával és a többiekkel megegyeztek, hogy a hetek (USA, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország, Japán, Kanada) a szankciókat fenntartását akarják.

Aztán Renzi három nap múlva, 10-én Milánóban fogadta Vlagyimir Putyint, ahol az olasz – orosz kapcsolatok mélyítéséről, és a két ország különleges barátságáról beszéltek. Sajtótájékoztatójukon szóba kerültek a szankciók, és abban mindketten egyetértettek, hogy a minszki egyezményt maradéktalanul be kell tartani. Csak Putyin szólt, hogy Ukrajna az egyetlen fél, amelyik nem tartja a megállapodást. Az amerikai külügy rögtön reagált, hogy az oroszok sem tartják be.

De nem Renzi az egyetlen, akinek kényelmetlen lett volna a brüsszeli csúcson rábólintani a szankciók meghosszabbítására, csak ő képviseli a legnagyobb EU-s tagállamot az oroszokkal jóban lévők közül.

Ott van például Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök, aki megválasztása óta igen élénk kapcsolatot tart fenn Putyinnal, legközelebb pénteken találkoznak Szentpéterváron. Az államcsőd és az EU-s hitelfeltétek elől egyszerre menekülő Ciprasszal földgázügyi megállapodást akar kötni Putyin, Ciprasznak pedig sürgősen pénzre van szüksége. (Ha Görögország továbbépítené a tervezett orosz-török gázvezetéket észak felé, akkor az oroszok előre fizetnének a gáz tranzitjáért. Az oroszok így akarják kikerülni Ukrajnát, és a Balkánon át Közép-Európa felé vinni a gázukat.)

Ciprasztól azért is tartottak EU-s kollégái, mert többekben felmerült, hogy jövő csütörtökön zsarolni fog: ha Athén nem kap kedvezményt az EU-s hitelfeltételekben, akkor megvétózza az oroszok elleni szankciót. Ezzel ugyan Ciprasz nyíltan sosem fenyegetett, de néhány diplomata szerint ez is benne volt a levegőben.

Aztán a ciprusiak is gyanúsak voltak. Orosz oligarchák tucatjai tartják a pénzüket a szigeten, és Ciprus mindig is vonakodott az oroszok elleni szankciókat támogatni.

És ott van még Közép-Európa két oroszbarát kormánya: a magyar és a szlovák. Az elmúlt napokban a nyugati sajtón végigment Orbán Viktor 2014 nyári mondata, ami szerint „lábon lőttük magunkat” az Oroszország elleni szankciókkal, mintegy jelezve, hogy ki fúrhatja még meg a hosszabbítást. Robert Fico szlovák kormányfő is nagyjából így gondolkodik, és míg Orbán februárban Budapesten fogadta Putyint, addig pozsonyi kollégája június 2-án köszönte meg Moszkvában Putyinnak „a szíves szláv vendéglátást”. A két kormány az egykori szocialista országok közül a leginkább oroszbarátnak számítanak, szemben a határozottan oroszellenes lengyel, román és balti kormányokkal. Csehország a két blokk között lavírozik.

Az más kérdés, hogy sem Fico, sem pedig Orbán vétójától nem tartottak nagyon a szankció támogatói, mert az az általános vélekedés Nyugaton, hogy ezek az országok ilyen fontos nemzetközi kérdésben úgysem mernek Németország akarata ellenére szavazni. Márpedig Angela Merkel kancellár egyértelműen elkötelezte magát a szankciók fenntartása mellett.

Ilyen helyzetben jött az ötlet, hogy a kormányfőknek nem kell nyilatkozniuk a szankciókról, hanem még a csúcs előtt, a sokkal kisebb figyelmet keltő luxemburgi külügyminiszteri találkozón letudja az EU az egészet. Várhatóan át fog menni a szankciók meghosszabbítása, és van egy körülmény, ami még tompítja az élét:

  • csak fél évvel hosszabbítják meg, holott tavaly egy évre vetették ki.

Emelgették a tétet

Az utóbbi napokban több fejleményt is összekötöttek azzal, hogy közeleg a döntés a szankciók meghosszabbításáról.

  • Egy csomó lengyel politikus most bukott bele a 2014-es lehallgatási botrányba, miután a napokban újabb jegyzőkönyvek jelentek meg a neten kínos beszélgetéseikről. A bukottak nagy része, különösen Radislaw Sikorski házelnök az oroszellenes szankciók nagy híve volt. A lengyel kormányban erős a gyanú, hogy a felvételekkel az orosz titkosszolgálat manipulált.
  • A héten új EP-frakciót alapítottak a francia Nemzeti Front vezetésével, és ezzel az EU-szkeptikus jobboldal tovább erősödött. A francia pártot Oroszországból komoly összeggel támogatták az utóbbi időben.
  • Újra téma lett, hogy amerikai katonákat telepítenek több, Oroszország környékén lévő NATO-tagállamba. Erről ugyan már tavaly szeptemberben döntöttek a NATO walesi csúcstalálkozóján, de a téma felmelegítése összefügghet azzal, hogy az USA és Nagy-Britannia nagyon ragaszkodott a szankciók meghosszabbításához, ezért hergelni akarták az oroszellenes hangulatot.
  • Vlagyimir Putyin a NATO csapattelepítésre válaszul bejelentette, hogy negyvennel növelik a nukleáris robbanófejjel ellátott, hadrendben lévő rakétáik számát. 

Közben a cégek Oroszországot akarják

Az sem lehet véletlen, hogy éppen a szankciós döntés előtti hétvégére, vagyis most csütörtök - szombatra időzítették a szentpétárvári gazdasági fórumot, amit az orosz kormány a davosi találkozók keleti ellenpontjaként kezdett szervezni.

Tavaly a szankciós döntés után volt a fórum, és a nagy nyugati cégek, elsősorban az olajipar moguljai nem mentek el rá.

Most viszont ott lesz a Shell, a BP és a Total első számú vezetője is, illetve olyan olajvállalatok, mint a Glencore, Vitol, Gunvor és Trafigura, amelyek ugyan kevésbé közismertek, de nagykereskedőként jelentőségük igen nagy az iparágban. E cégek vezetői annak ellenére mennek most el a tavalyi bojkott után, hogy elvben ugyanazok a szankciók érvényesek még, mint akkor. Mindannyiuknak komoly terveik vannak az orosz olajmezőkkel.

A közelmúltben a norvég Statoil és az olasz Eni is bejelentette, hogy új oroszországi üzletekbe fognak. A szankciók ugyanis a már korábban elkezdett, illetve a hagyományos technológiájú szárazföldi kitermelésre vonatkozó üzleteket nem tiltják. Oroszország ügyesen játszik is ezzel, a szankciók óta a korábbi lehetőségeknél többet engedne meg a külföldi cégeknek az orosz mezőkön.

A német nagyipari lobbitól a francia hadiiparon át az európai energetikai multikig elég komoly nyomás nehezedik az EU vezetőire, hogy oldják a szankciókat. Ez most valószínűleg nem megy át, de összességében az európai elköteleződés az orosz kormány megbüntetésére gyengülni látszik az ukrán konfliktus elhúzódásával.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.