Tóth Imre, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatója is részt vett egy, az emberiséget régóta izgató rejtély megfejtésében. Tóth és kutatótársai az Európai Űrügynökség Rosetta-küldetésének részeként azt vizsgálták,

hogyan alakul ki az üstökösök kómája.

A kóma ez esetben nem a hat óránál hosszabb eszméletvesztéssel járó tartós vegetatív állapotot jelenti, hanem az üstökösök üstökét, csóváját hívják így a csillagászok.

Akit nagyon érdekelnek a technikai részletek, esetleg nagy rajongója a szaknyelvnek, annak bátran ajánlom a Magyar Tudományos Akadémia részletes és kimerítő ismertetőjét a kutatócsoport Nature-ben közölt tanulmányáról.

A többieknek a lényeg tömören: Tóthék a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököst feltérképezve megfigyelték, hogy annak egy részét 50-300 méter átmérőjű, 10-210 méter mély lyukak, gödrök tartkítják, és ezek a forrásai a felszínből sugarasan felfelé kiáramló porsugaraknak, porjeteknek (röviden: jetek), amik aztán a kómát alkotják. Ezért elemezni kezdték a szabályos lyukak és gödrök természetét, és arra jutottak, hogy

az üstökösmag felszíne alatt néhány tíz, de legfeljebb száz-kétszáz méteres mélységben egy hőforrás, például a vízjég bizonyos amorfkristályos átalakulása kigázosodásra - vákumban: szublimáció - készteti a vízjeget. Ez hozza létre az egyre táguló üreget, amiből a gáz kitörve lyukakat, gödröket képez, a kilövellő anyag pedig csóvát.

(Via MTA)