A világ egyik legismertebb befektetője a Financial Timesban megjelent véleménycikkében aggódik a kontinens jövője miatt. Soros cikkének megírását annak a négyszázezer embernek a sorsa motiválta, akik idén elhagyják polgárháború és diktatúra sújtotta hazájukat, hogy Európa felé meneküljenek. Ők azok, akik mire megérkeznek, már kétszer is kockáztatták életüket: egyszer, amikor elhagyták hazájukat, és egyszer, amikor beléptek a miénkbe.

Soros ezután felidézi a korábbi konfliktusok szerencsésebb áldozatait, akik könnyebben találtak új hazát. A 200 ezer magyart, akik 1956 után szóródtak szét, az 1,3 millió indokínai embert, akiknek segített a világ, vagy a közel négymillió embert, akiknek a balkáni háború miatt kellett elmenekülniük otthonról, és akik szintén kaptak segítséget.

De a jelenlegi menekültválság során az EU nem volt képes közösen cselekedni, hagyta, hogy az országok maguk vegyék kézbe a kérdés megoldását. Ennek lett eredménye, hogy Magyarország kerítést épít a szerb határra, Franciaország és Ausztria ideiglenesen visszaállította az útlevél-ellenőrzést a határaikon, és más országok is más megoldásokat keresnek.

Pedig Soros szerint az EU-államok polgárainak többsége pozitívan tekint a legális bevándorlásra, de a határokon tapasztalható káosz megteremti a lehetőségét, hogy a témát a populista politikai pártok karolják fel. Ezután felidézi az Európai Bizottság menekültválság megoldására kitalált ötleteit, melyekből mindeddig kevés valósult meg.

Ilyen volt például a negyvenezer menekült szétszórása a leginkább terhelt tagállamokból a többiekhez. De a kötelezőnek elgondolt kvótából végül önkéntes vállalás lett csak több kormány ellenállása miatt, és így végül csak 32 ezer embert sikerült elhelyezni. Pedig épp egy ilyen program lehetne az EU-s felelősségmegosztás elvének alapja, de ha ez nem lesz egy állandó és kötelező eleme a közös uniós menekültügyi rendszernek, az egész össze fog omlani.

Fontos még emellett, hogy minden menedékkérő biztonságban lehessen addig, amíg elbírálják kérelmét. Ehhez megoldás lehetne az is, ha már külföldről is lehetne kérelmezni a menekültstátuszt. Jordániai és libanoni menekülttáborokban több ezer olyan képzettségű ember van, mint például orvosok, ápolók vagy építőiparban dolgozók, akikre Európának szüksége lenne.

Ha pedig a 28 párhuzamos menekültügyi rendszer nem képes megoldást kínálni, akkor egy egységes EU-s ügynökség kéne, ami kezeli a helyzetet, például a menedékkérelmeket az egész EU területén. Ugyanígy közös határrendészet is kéne szerinte.