Tévétörténeti pillanat
Dzsudzsák Balázs élő interjú közben leöntötte Böde fejét egy üveg vízzel.
A mai meccs olyan élménnyel ajándékozhatja meg a magyar drukkereket, amit két generáció óta nem tapasztalhattak meg: a magyar válogatott 1972-ben, 43 éve játszott utoljára meccset EB-döntőben. Világbajnokságra 1986-ban jutottunk ki utoljára, úgyhogy szörnyű sorozatok szakadhatnak meg ma.
Dzsudzsák Balázs élő interjú közben leöntötte Böde fejét egy üveg vízzel.
hogy ennyi idő kellett a fiúknak a lelazuláshoz, mert most már percek óta vadul mulatoznak, ugrálnak és bolondoznak a pályán. Mintha tíz perccel a lefújás után kezdett volna elkezdeni leesni nekik, hogy mit is műveltek itt az előbb.
Na most már tényleg megyek, viszontolvasásra az EB-döntőn!
hogy még én sem lettem volna jobb a fotelból. És ennél nagyobb szó nincs is nyilván.
Egyébként azért 444-en követem a meccset, mert éppen egy eljegyzési vacsorán ülök, jó kombó a disznópörkölt és a meccs Szily kommentárral.
Ezt Ferenc írta.
Jó étvágyat, 30 másodperc van hátra!
de ezzel bent vagyunk!!!
üzeni Klinkerhoffen. Hát én sem gondoltam, hogy ekkorát bulizunk Klinkerhoffennel!
vagyis Storck mester nem kezdett el védőket becserélgetni. Kár, hogy csak annyit tudok németül, hogy gut.
és ekkor Priskin helyett jön Böde, lehet ívelgetni.
Eleve úgy jöttek ki a norvégok, mint akik tőkehalvért ittak, mi meg kicsit beidegesedtünk. Na nem vészes a helyzet, csak az első félidő szinte álomvilágához képest markáns a változás. Az utóbbi 5 percben annyi labdát szereztek a norvégok a térfelünkön, mint korábban mi az övéken. Össze kell szednünk magunkat.
Pintér egy jól kivitelezett seggreeséssel indított, aztán elég ijesztő lett a helyzet, mert Király nem jött kia szögletre, mák, hogy sokkal föléfejelték.
Az nem kifejezés, hogy milyen bomba félidő volt ez az első. De komolyan. Lendületesen játszottunk, lelkesen és kifejezetten bátran. Fel sem merült, hogy nyomorult módon beáljunk azonnal bekkelni, de nem is támadtunk ki ész nélkül, miért is tettük volna. Ezt nem tudom megállapítani, de elképzelhetőnek tartom, hogy egy tök semleges szemlélő is élvezné, amit lát.
A meccs hőse eddig nyilván az élete gólját lövő Priskin, de baromi jól játszik Nagy Ádám is, Dzsudzsák is sokkal többet nyújt, mint a válogatottban szokott. Kleinheislernek voltak jó megmozdulásai és ha Lovrencsics jobban fejel, már gólpassza is lehetne. De gyenge teljesítmény igazából nincs is. Ha a második félidő is hasonló lesz, még azt is kimondhatjuk majd, hogy totál megérdemelten jutottunk ki. De még sehová sem jutottunk. Pisilés után írjátok meg, milyen érzés most!
Ödegaard szögletét - már eddig is marha veszélyes szögletei voltak - Hovland a bal kapufa tövére fejelte, Király most mozdulni sem tudott. A nézők az első meccs napján elhunyt válogatott kapus, Fülöp Márton égi segítséget köszönték.
a Poór-Fiola védőtengelyt, Storck mester mégis instant mágussá emelkedett. Két embert rakott be eddig a csapatba meglepetésre, Kleinheislert nagyon nagy meglepetésre, Priskint jóval kisebbre, erre ők ketten lőttek eddig gólt a pótselejtezőn. Őrület.
De azért az is lehet, hogy hozzá sem ért igazán a norvég lába, de olyan mesterien halt meg a földön pörögve, hogy a heringhalász egyből sárgát kapott.
Ezt nem én mondom, hanem Imre, magyarázatképpen, hogy miért ezt olvassa.