Pénteken családja körében rákban meghalt Umberto Eco, olasz író, filozófus, kritikus, tanár. Történelmi regényeivel lett világhírű, amelyeket a legújabb kivételével magyarul is mind kiadtak. Méltán ünnepelt regényei:

• A rózsa neve
  
• A Foucault-inga
  
• A tegnap szigete
  
• Baudolino
  
• Loana királynő titokzatos tüze
  
• A prágai temető
  

Van még egy regénye, ami tavaly jelent meg, Numero zero címmel, ezt magyarul még nem adták ki. Megjelent viszont magyarul számos tudományos műve is, például:

• Az új középkor
  
• A tökéletes nyelv keresése
  
• Kant és a kacsacsőrű emlős
  
• Miben hisz, aki nem hisz?
  
• Gyufalevelek
  
• Művészet és szépség a középkori esztétikában 
  
• Hat séta a fikció erdejében
  
• La Mancha és Bábel között: irodalomról 
  
• A Szépség története 
  
• Az értelmezés határai
  
• A legendás földek és helyek története 
  
• Hogyan írjunk szakdolgozatot?

Eco január 5-én ünnepelte 84. születésnapját. Az olasz Piemont tartományban született, furcsa családnevét még nagyapja vette fel, az Eco ugyanis a latin ex caelis oblatus, azaz ajándék a mennyből rövidítése. 

Torinóban járt egyetemre, középkori filozófiát és irodalmat hallgatott. Német feleségétől, Renate Ramgétól két gyermeke született. 

Amióta lediplomázott mindig is tanított, a világ számos egyetemén megfordult, az elmúlt évtizedekben elsősorban Bolognában tanított. 

A középkori filozófián és irodalmon kívül foglalkozott médiatudománnyal, kulturális antropológiával és szemiotikával is. Bár erős katolikus neveltetést kapott, az 50-es évek végén ateista lett, és tagja volt egy áltudományokat üldöző szervezetnek is. 

Elsősorban filozófusnak tartotta magát, egyszer azt nyilatkozta, hogy "csak hétvégén írok regényeket".