A magyar sajtót is bejárta a hír, hogy Észtországban legalizálták az Ubert. Mivel a társaság kommunikációjában nagy hangsúlyt helyez a tények árnyalt bemutatása helyett a nekik kedves részletek kiemelésére, gondoltam megéri utána nézni, hogy ebből mi igaz. A valóságban nincs szó teljes legalizálásról, de a helyi adóhatóság (EMTA) megegyezett a céggel, és magyar fejjel felfoghatatlanul innovatív megoldásokban gondolkodik.

Nem csak az Uberrel akarnak megállapodni, hanem érdekes terveik vannak a sharing economy adózására. Minderről Egon Veermäe, a helyi adóhivatal főigazgató-helyettese tájékoztatott. Tavaly tavasszal kezdtek megbeszéléseket az amerikaiakkal, akik óriási delegációval jöttek, és az észtek azt hitték, hogy náluk is harcolni akarnak a törvények ellen. Az észtek azonban úgy gondolták, hogy mivel már úgyis használják az emberek a közösségi taxizást, nem érdemes ez ellen küzdeni. Inkább arra fókuszáltak, hogyan lehetne a sofőrök adóját könnyebben beszedni. Mivel már eleve automatikusan készítik el az szja bevallásokat az országban, az embereknek csak el kell fogadni – természetesen digitálisan – év végén, ezért arra gondoltak, hogy egyszerűen be lehetne kötni a rendszerbe az Uber adatait is. 

A megbeszélésén ezért ezekre a technikai részletekre koncentráltak. Ezt gyorsan sikerült is megoldani, az Uber rendszereiben is lehetővé tették ezt az automata információátadást, idén januártól élesben működik az összekötés. Egon Veermäe szerint a gyors megállapodást az is segítette, hogy ők nem ellenségként, hanem partnerként tekintettek az Uberre, amin a cég illetékesei meg is lepődtek.

Ami a főigazgató-helyettes válaszaiból a legérdekesebb volt: az észt adóhivatal nem akarta, hogy mindenkiről adjon az Uber adatot, hanem csak azokról, akik sofőrként kérik ezt a szolgáltatást. Az EMTA hozzáállása ég és föld a NAV-hoz képest: nem adócsalót látnak a vállalkozókban, hanem azon dolgoznak, hogyan könnyíthetnék meg a vállalkozók életét.

Azért az észteknek is voltak elvárásaik az Uberrel kapcsolatban: fel kell hívniuk a sofőrök figyelmét, hogy a tevékenységük adóköteles, és magánszemélyként és vállalkozóként mások a szabályok, ismertetniük kell ezek részleteit, az adókulcsokat. Arra is megkérték őket, hogy tegyenek linkeket az alkalmazásba, amin keresztül céget tudnak alapítani az emberek, adószámot igényelhetnek. Egon Veermäe szerint ez azért fontos, nehogy valaki csak az év végi adóbevalláskor szembesüljön vele, hogy rosszul járt, és magánszemélyként sok adót kell fizetnie.

A fejlesztés se állt le, a 2015-ös adóévre még csak az szja bevallásokra működött az automata adóbevallás, most a céges elszámolásokon dolgoznak. Amikor felvetettem, hogyan ellenőrzik, hogy minden adat valós-e, amit az Uber ad, meglepő választ kaptam: az Ubert transzparens cégként ismerték meg, nem felételezik róluk, hogy csalni próbálnának. Természetesen van lehetőségük ellenőrzésekre, de nem ez a fókusz, mert ha kiderülne a rendszerben valami stikli, az az egész cég ázsióját aláásná.

Offshore probléma

Amikor arra kérdeztem rá, hogy mi a helyzet az áfával, akkor már kiderült, hogy az észtek sem tudtak mindent megoldani. Attól várják a helyzet javulását, hogy egyre több sofőr is cégként regisztrál, és akkor valóban meg lesz fizetve mind az utazás, mind az Uber közvetítési díja után a forgalmi adó.

Azt az észt adóhatóságnál is látják, hogy az amerikai taxiplatform nem fizet társasági adót, mivel Hollandiában van bejegyezve és offshore cégeken keresztül viszi el a nyereséget adózás nélkül. Ezzel azonban nem tudnak mit kezdeni, ezt szerintük az OECD BEPS akciótervének kell megoldani. Amíg a globális szabályokat újraírják, addig ők a helyi adószolgáltatások fejlesztésére koncentrálnak, 1,4 milliós országként nincs túl sok beleszólásuk a globális trendekbe.

Legális problémák

Az adózás tehát már rendben van, a közösségi utazásmegosztás jogi szabályozása azonban még nem lett rendezve, egyelőre csak törvénytervezet van róla. Még Észtországban is nagy vita volt a politikusok között, hogy tiltani vagy engedni kellene, de mivel már használják az emberek, eldőlt a kérdés. Érdemes kiemelni, hogy nem csak Uberről van szó, a Taxify nevű észt cég is hasonló alkalmazást fejlesztett, és ez is elég népszerű a balti országokban. A törvényi háttér rendezetlensége ellenére nem büntetik ezeket a cégeket, teljesen elfogadott a szolgáltatások igénybevétele.

Érdemes leragadni itt, hogy mennyire más az észt államigazgatás: Egon Veermäe kiemelte, hogy milyen nehéz az állami szabályozásnak rugalmasnak lennie, de ez szükséges az állampolgárok igényeinek a kiszolgálására.

Egyébként Észtország helyzete abban is más, hogy nincsen fix tarifa, nincs tanfolyamok elvégzéséhez, regisztrációkhoz kötve a taxizás sem: kell egy jogosítvány, egy jó műszaki állapotú autó, és beszélni kell az észt nyelvet, pontosabban ez a taxisok vezetési vizsgáján az egyetlen igazi plusz elvárás. Emellett taxaméter és számlanyomtató kell a kocsiba, amik akár három ezer euróba is kerülhetnek. Az észt államapparátus szerint ez így nincs jól: szerintük az alkalmazások abban segítenek, hogy erre ne legyen szükség, hiszen megoldható mindennek a lecserélése egy alkalmazással. Szóval azt szeretnék elérni, hogy a hagyományos taxisok is appra váltsanak, ez szolgálja a szabad piacot, így csökkenhető a belépési korlát és az árak is.

Egyébként az Uber-együttműködést pilotnak szánták, az összes közösségi megosztáson alapuló platformra szeretnék az szja bevallás automatizálását kiterjeszteni, egy api-t hoztak erre létre.

A magyar állapotokhoz képest sci-fi, ami Észtországban történik: most éppen azon dolgozik a helyi adóhivatal, hogy a kkv-knak egyáltalán ne kelljen a dolgozók bérszámfejtésével foglalkozni: elég lesz az alkalmazott számlájára küldeni a nettó bért, ezt az információt átadja az adóhivatalnak a bank, amiből kiszámolják az adókat és a járulékokat. Erről küldenek egy elektronikus számlát a kkv-nek. Nincsen semmilyen bevallásra, bérszámfejtésre szükség, egyszerűen át kell utalni a kiszámlázott összeget.

Egon Veermäe úgy foglalta össze filozófiájukat, hogy ők nem arra fejlesztenek rendszereket és folyamatokat, hogy a gazdaság kiszolgálja a bürokráciát, hanem éppen fordítva. Azt akarják, hogy a cégek arra koncentráljanak, amihez értenek, és ne értelmetlen nyomtatványok kitöltésével és küldözgetésével töltsék az idejüket.

Szerző: Bucsky Péter