A munka mérhetetlen károkat okoz

Régi vágyam, hogy miközben a politikusok egyre több embert akarnának visszaterelni a munka világába, én magam kitörjek belőle. Hogy soha többé ne kelljen dolgoznom, mármint a szó hagyományos, 9-től 5-ig értelmében. Az így felszabaduló időt nem tétlenül szándékoznám tölteni, hanem mindenféle hülyeséggel, amire most nem jut idő a rohadt munka mellett.

És milyen igazam van! Legalábbis Emma Birchall, a Munka Jövője Konzorcium kutatásvezetője most arról írt a Huffington Postnak, hogy az ősi bölcsesség, hogy

a munka nemesít,

valójában humbug. Olyan humbug, amit abban a korban és azok találtak ki, akik megtehették, hogy soha életükben egy fűszálat ne tegyenek keresztbe, mégis jól éljenek. A kiindulásuk pedig az volt, hogy akik - beleértve akkor még a gyerekeket is - napi 15 órát melóznak, azoknak nem lesz idejük olyan marhaságokra, mint a lerészegedés vagy a társadalmi elégedetlenkedés.

Pedig ahogy a közgazdász John Maynard Keynes és a filozófus Bertrand Russel megfigyelték, a szabadidőnek elképesztő jelentősége volna a tudomány és a művészetek fejlesztésében. Ahogy Russel írta, a semmittevő léhák szűk csoportja volt az, ami évszázadokon át szabadidejében ápolhatta a kultúrát és előremozdíthatta a tudományt. Nekik jutott idejük filozogálgatásra, vagy éppen arra, hogy kitalálják a társadalmi együttélés új modelljét.

"A léhák nélkül sose emelkedtünk volna ki a barbárok közül" - idézi Russelt Birchall, aki szerint ideje elismernünk a szabadidő fontosságát és biztosítanunk, hogy a munka ne vegye el minden időnket. (Via Huffpo. A címlapképen a munka egyik áldozatát, az FKF a Lánchidat késő éjjel takarító munkatársát láthatják. MTI Fotó: Mohai Balázs.)