Ha jól szimatoljuk a tendenciát, nemsokára Budapesten épülhet föl - vagyis le - a világ legmélyebb épülete. De addig is sorban mélyülhetnek a hipermodern lyukak, dizájnos gödrök és emberi léptékű lakóárkok. Mi lehetünk az ürge- és üregépítészet Rómája, maga az anti-Manhattan.

Mi Dubai ellentéte? Nem, nem Ibaud, hanem Budapest!

Hogy honnan veszek ilyeneket?

A Liget-projekt részeként az új Néprajzi Múzeum gigászi - a Parlamenténél is hosszabb - épületére kiírt pályázat ritka alkalom volt arra, hogy kiderüljön, mit gondolnak a világ legdivatosabb nemzetközi építészei, illetve magyar kollégáik Budapestről és a lakóiról. Egy átlagos múzeumtenderen is megtudtunk volna erről sok mindent, de itt a speciális feltételek miatt sem lehetett valami bárhová odaillő tucattervet leadni. A versenyzőknek úgy kellett sakkozniuk a térrel, hogy ne takarják ki, sőt hangsúlyozzák az ott álló 56-os emlékművet, ami ráadásul a rendelkezésre álló terület közepén helyezkedik el. Mindeközben annyira nyitott, átlátható szerkezetet kellett kitalálniuk, ami nemhogy nem zárja le az átlátást a Liget felé, de kifejezetten új kapunként is szolgál a városból a parkba érkezőknek. Nem egyszerű helyzet, de a mi szempontunkból végképp érdekes, mert ide tényleg nem lehet lepottyantani egy sorozatgyártott nemzetközi dizájnmúzeumot.

A feltételeket végiggondolva a legnyilvánvalóbb alapszerkezet valamilyen "középen lyukas" kapu- vagy hídszerű struktúra lehet, a lyukban elhelyezkedő 56-os emlékművel. Nem véletlen, hogy a 13 elkészült pályaműből 5 is ebbe a kategóriába sorolható:

Zaha Hadid irodájának gigantikus kilenclyukúhíd-átfogalmazása:

de ugyanide tartozik a BIG 3. helyezett terve, a kapuként értelmezhető hatalmas lyuk is:

sőt bizonyos szempontból a pályázatot megnyerő felfordított kapu is, amiről még többször fog szó esni:

A lyukba építkezésnek az utóbbi évtizedekben komoly hagyománya támadt Budapesten. A Nemzeti Gödörből lett Gödörből lett Akvárium a legismertebb példa. De gondolj bele, hogy hol épültek fel az utóbbi évek legizgalmasabb, leglátványosabb, legfantáziadúsabb, nemzetközileg is sikeres budapesti épületei, nem is messze egymástól? Igen, a négyes metró megállóiban. Ebbe a sorba illeszkedik a Néprajzi Gödör is.

De miért leszünk lassan Európa hobbitjai? Ez építészetileg nem számít történelmi örökségnek, a város régebben nem igazán terjeszkedett a föld alatt. Budapesten a hasonló méretű településekhez képest alig van metró, itt a másutt annyira népszerű városi alagutak sem terjedtek el, még a Duna alatt sem vezet ilyen. A város föld alatti története a Várat kivéve lényegében az ostromok alatti pincébe menekülésre szorítkozik.

Eleve, miért szeretne bárki is a föld alá bújni? Egy mély gödör nem az ember természetes élőhelye, mesterségesnek pedig - ellentétben bármilyen magas épülettel, miből kilátni - kifejezetten kellemetlen. Az igaz, hogy egy múzeumban direkt jó, ha nem árad különböző irányokból természetes fény, vagyis ilyen szempontból a föld alatti múzeum érthetőbb, mint a föld alatti lakóház, de akkor miért nem épültek mélyplázák és mélymozik? (A világ ismert földalatti múzeumai jellemzően a helyhiány miatt terjeszkedtek arrafelé, amiről itt szó sem lehetett.)

A lyukba bújás talán a konkflitusok elől való menekülés metaforája lehet. A Nemzeti Gödör egy elnyúló konfliktus konkrét fizikai lenyomata volt. A négyes metró állomásai egy elnyúló konfliktus során megvalósított soktízmilliárdos kudarc megszépítésére szolgáltak. Az Új Néprajzi Múzeum üregbe bújása pedig könnyedén értelmezhető a Liget körüli konfliktus egyfajta feloldásának. A Nemzeti Bank PAGEO alapítványa is hasonló okokból tervez a várbeli épülete alatt elterülő,, több emelet mély kazamatarendszerben terjeszkedni.

Árulkodó jelenség, ha valahol építészeti divattá képes válni a nem-építés, a láthatatlanság. Különösen feltűnő ez, amikor múzeumról van szó, hiszen a XX. század második fele óta egyértelműen a múzeumok vették át a főúri paloták és a templomok hagyományos szerepét, vagyis ezek lettek a látványépítészet tárgyai.

Megnyugtató ugyanakkor, hogy a családi lakógödrök egyelőre nem terjedtek el. Mintha a középületeinket szégyellnénk csak ennyire egyelőre.

A Liget körüli veszekedés, illetve az egész gödörkoncepció láthatólag hatással volt a pályázat külföldi résztvevőire is, annyira kikészítve az egyik francia versenyzőt, hogy ijedtében a múzeum orrát sem merte kidugni a flaszter fölé.

Vakondnép lennénk tehát a világ szemében és a sajátunkban is? Borznemzet? Nagyon nem mindegy, hogy - ha már a föld alatt járunk - gilisztának vagy rókának tekintjük magunkat, esetleg kedélyesen pipázgató hobbitnak. Esetleg cuki, de hatalmas farkú, könnyen méregbe guruló hódnak. Remélem, hogy ez az üregmánia jó lesz arra is, hogy ezeket a kérdéseket tisztázzuk.

Egy biztos: a föld alatt épületek mindig valami problémára utalnak, hiszen a talajszint alá hatolás megszokható ugyan, de sosem lesz komfortosan kellemes.

De nézzük inkább a dolog pozitív oldalát!

• Budapest soha nem lesz Manhattan, de anti-Manhattan még lehet belőle.
  
• Negatív felhőkarcolót építeni mindig könnyebb, mint pozitívat.
  
• Milyen menő, ha nálunk nézhető meg a világ legmélyebb épülete, még akkor is, ha sokkal nehezebb lefotózni, mint a Burzs Kalifát.
  
• Vége lenne az általan esztétikai vitáknak a közpénzből emelt épületek kinézetéről.
  
• Ebbe próbáljon belemenni repülővel bármilyen elszánt terrorista!
  
• Klímaváltozás? Fél kilométer mélyen csak röhögünk majd rajta!
  
• Atombomba? Nem ér fel egy szúnyoggal!
  
• Fűtésszámla? A felszíninek töredéke.
  
• Légkondiszámla? Ki halott olyanról a pincében?
  
• Sokkal kevesebb mélybeugrós öngyilkosság.
  
• Boldog tériszonyosok.
  

Már megyek is az ásómért!

(Ez a cikk nem jött volna létre, ha Martinkó József építészeti íróval nem csetelünk annyit erről a különös gödördivatról. )