A történelem mindig egy figyelmeztetés

történelem
2016 június 06., 16:44
comments 268
  • Rég írtak annyira sokat dicsért, vitatott és idézett könyvet a holokausztról, mint amilyen az amerikai történész, Timothy Snyder 2015-ben megjelent Fekete föld című munkája lett.
  • A könyvnek most megjelenik a magyar fordítása is. Ehhez időzítve beszélgettünk Bécsben a Yale professzorával.
  • Könyve főbb állításai, Hitler világképe és a történelem feladata mellett Vlagyimir Putyinról, az orosz-ukrán háborúról és Donald Trumpról is.

A tavalyi év legnagyobb történészi szenzációja volt Timothy Snyder új könyvének, a Fekete földnek a megjelenése. A könyvet világszerte lelkes kritikák és heves viták fogadták, mi is részletesen foglalkoztunk vele.

A Fekete föld, aminek alcíme 'A holokauszt, mint történelem és figyelmeztetés', júniusban megjelenik magyarul is. A megjelenés előtt Snydert kérdeztük könyvéről. Például arról, hogy mit jelent a figyelmeztetés és milyen kapcsolata van mindennek a történelemmel.

Nagy trükk persze nincs: Snyder szerint a rendesen megértett történelem eleve mindig figyelmeztetés.

Ha megértjük az első világháború eredetét, az egy figyelmeztetés. Ha megnézzük az 1918-as spanyolnáthajárvány történetét, az is egy figyelmeztetés, és ha megértjük az amerikai polgárháború történetét, az is figyelmeztetés. Különösen ma, teszi hozzá Snyder.

Timothy Snyder 2015. október 17-én.
photo_camera Timothy Snyder (SUSANNAH V. VERGAU/DPA)

És abban mindenki egyetért, hogy a holokauszt egy figyelmeztetés. De vannak sokak, akik szerint arra tanít minket, hogy jónak kell lennünk. Ez persze igaz, de ez nem elég Synder szerint. Vannak ugyanis egyéb tanulságok, melyeket le kell vonnunk: ilyen az államok fontossága vagy a környezeti kérdések, melyeket látszólag nem tanultunk meg a holokauszt történetéből sem.

"Ha nem aggódnék őszintén a XXI. század miatt, és ha nem gondolnám, hogy nagyon fontos kapcsolatok vannak a múlt és a jelen között, amelyeket nem veszünk figyelembe, akkor nem adtam volna ezt az alcímet."

Az nem is kérdés Snyder szerint, hogy az ember tanul a múltból: minden, amit teszünk vagy képesek vagyunk csinálni, másoktól tanultuk meg, a múltból tanulunk. Az igazi kérdés, hogy a helyes leckéket tanuljuk-e meg. És erre sokszor nem a válasz: hajlamosak vagyunk a számunkra kényelmes tanulságokat levonni.

"A történelem esélyt kínál arra, hogy a helyes leckéket tanuljuk meg."

Ettől még Snyder sem biztos benne, hogy ez így is lesz. De abban biztos, hogy ha félresöpörnénk a történelmet, ha azt mondanánk, hogy nem hiszünk a történelemben, hogy ez csak a propaganda és a mítoszgyártás egy újabb formája, a múlt pedig kizárólag a politikusok felügyelete alá kerülne, akkor rosszabb lenne a helyzet.

Hitler nem volt nacionalista

A Fekete földnek három olyan alapgondolata van, amiket Snyder szerint komolyan végig kell gondolnunk, ha meg akarjuk érteni a holokauszt történetét. (Ezeket tavalyi cikkünkben részletesebben is végignéztük.)

Az első arról a globális összeesküvésről szól, ami meghatározta Hitler világképét. Hogy a felszín alatt az emberi rasszok állandó és kíméletlen harca zajlik. És minden, ami elfedi ezt, például a jog, az állam, a kereszténység, a morál vagy a kommunizmus, csak zsidó ármány.

Hitler úgy gondolta, hogy ha megszabadítja a világot ezektől a zsidó eredetű eszméktől, akkor láthatóvá fog válni a világ valódi természete. Barbár és groteszk elképzelés ez, de mégis olyan, amit sok ember el tudott fogadni. Mert az emberek szeretik, ha a világnak van látszólag értelme, és ez egy értelmezést kínált nekik.

És a németek többsége ráadásul nem is szembesült mindezzel azonnal. Hitler taktikája az volt, hogy csak részletekben bontotta ki tervét a német nép előtt. Hatalomra kerülése után voltak bőven ugyan a náci pártban, az SA-ban és az SS-ben olyanok, akik hittek a globális összeesküvésben, de a németek többsége nem a Mein Kampfra, hanem Hitlerre szavazott.

Azaz egy harmadik út ígéretére a kapitalizmus és a kommunizmus helyett, a világválság végére, esetleg a versailles-i békeszerződés valamilyen revíziójára. De nem szovjetekkel vívott háborúra vagy egy nagy keleti hódítóhadjáratra.

Synder szerint Hitler sikerének titka az volt, hogy képes volt a világot egyre inkább a Mein Kampfban leírt világ képére formálni, ezzel pedig látszólag a Mein Kampfban leírtaknak is egyre több értelme lett.

"Sokan nem értenek velem egyet, de szerintem Hitler nem volt nacionalista."

- mondja Snyder. Hitler sokat beszélt ugyan a német népről, de a német államot csak egy korrupt, dekadens elemként látta, amit vissza kell vezetni eredeti küldetéséhez: a rasszok közötti harc terepére. Viszont mivel az állam túl korrupt ahhoz, hogy ezt megértse, manipulációra van szükség. Snyder szerint ez a gondolat világosan kiolvasható Hitler második, életében kiadatlan könyvéből is.

A Csehszlovákiában, Lengyelországban, Olaszországban élő németek sorsa nem foglalkoztatta különösebben, nem akart egy Nagy-Németországba terelni minden németet. Ezt értették félre sokan a korban, és ebbe a hiába esett bele a brit miniszterelnök, Neville Chamberlain is Münchenben. Persze nem alap nélkül értették félre: Hitler a németeknek és a nyugati vezetőknek is hazudott erről. Rájött, hogy az emberek elhiszik ezt a narratívát. De Snyder szerint számára Csehszlovákia elpusztítása csak egy lépcső volt a nagyobb háború felé, ami igazán érdekelte.

Az állam vége az igazi veszély

A második állítás, hogy a holokauszt megtörténtéhez szükség volt Hitler hatalomra kerülésén túl arra is, hogy a német állam elpusztítson más államokat. A holokauszt azokon a területeken kezdődött el, ahol előbb a szovjetek számolták fel az államot, majd ezt a területet szállták meg a nácik.

Snyder érvelése, amely szerint a holokauszt történetét nem lehet csak Németországban történtek felől megérteni és figyelembe kell venni a szovjetek szerepét is, talán a legtöbb kritikát kiváltó része a könyvének. De mint elmondta, szerinte a bizonyítás terhe nem az ő vállát nyomja: könyvében végignézte, hogy az egyes területeken hogyan alakult az áldozatok száma.  És ebből az látszik, hogy zsidók számára a legveszélyesebb területek azok voltak, ahol rövid időn belül a szovjet és a náci hatalom is jelen volt.

Persze önmagában a náci megszállás is óriási pusztítást tudott okozni: Ausztriában és Csehszlovákiában is az állam szétverése után borzasztó dolgok történtek a zsidókkal, olyan dolgok, amik akkor még a náci Németországban sem fordultak elő. Ez Snyder szerint fontos jele annak, hogy az állam elpusztítása fontos tényező, amire figyelnünk kell.

De az államok kettős elpusztítása volt a döntő. És ennek megértéséhez a helyi politikai dinamikákat kell előbb átlátnunk.

ARNE DEDERT / DPA
photo_camera ARNE DEDERT / DPA

Synder egy egyszerű példát hoz, amit állítása szerint Kelet-Európában mindenki ért, nyugaton viszont általában senki nem szokott: ha egyszer kollaboráltál az egyik oldallal, akkor valószínűbb, hogy utána együtt fogsz működni a másik oldallal is, csak hogy elkerülhesd a szembenézést a múltaddal.

Ha együttműködtél a szovjetekkel, majd jönnek a nácik, akik felvetik, hogy a zsidók működtek együtt a szovjetekkel, akkor erre persze sokan helyeselnek.

Fontos szempont az is, hogy a szovjetek ugyan nemcsak a zsidóktól, hanem mindenkitől kisajátították a tulajdonukat, de például a balti államok városaiban ez nagy számban érintette a zsidó polgárságot. Ezért itt a zsidók már a németek megérkezése előtt sokat veszítettek, a szovjet kollaboráció révén tulajdonhoz jutók pedig nem voltak érdekeltek abban, hogy ez a nácik megérkezésével megváltozzon.

A harmadik állítás pedig annak hangsúlyozása, hogy milyen fontos szerepe volt a történtekben a környezeti pániknak, annak, ahogy a német nép vélt és valós fenyegetések hatására elhitte, hogy ha nem terjeszkednek keletre, híján lehetnek a legalapvetőbb természeti erőforrásoknak.

És ha a jelent nézzük, Snyder szerint azt látni, hogy míg az első állítással, azaz azzal, hogy a globális összeesküvésekben való hit veszélyes irányokba vezet, sokan tisztában vannak, addig a második és a harmadik tényező szinte teljesen hiányzik a gondolkodásunkból.

Sőt, szerinte a második állítással a közvélekedés éppen sokszor szembemegy: sokan gondolják azt, hogy autoriter államok okozzák a népirtásokat. És az autoriter államok persze rettenetes bűnöket követnek el, de a népirtások történelme azt mutatja, hogy ebből a három tényezőből legalább egy, néha kettő kellett jelen legyen ahhoz, hogy a tömeges kivégzések megtörténhessenek. Ezt látni Örményországtól Ruandán át Jugoszláviáig.

A holokauszt pedig annak története, hogy mi történik, ha mind a három tényező: a globális összeesküvés, az államnélküliség és az ökológiai pánik is egyszerre jelen van. Ezt mondja el a Fekete föld.

Európa fenyegetés Putyinra

Snyder, amellett, hogy az elmúlt évtizedben a világ egyik legismertebb Kelet-Európával foglalkozó történészévé vált, az utóbbi években még egy irányból szerzett komoly hírnevet magának: a jelenkori orosz politika és főleg Vlagyimir Putyin egyik legismertebb nyugati bírálója lett.

A New York Review of Booksban gyakorlatilag állandó rovata fut, cikkeiben az orosz bel- és külpolitikával, az Ukrajnával vívott háborúval és Putyin történelemképével foglalkozik. Most is azért járt Bécsben, hogy a Humán Tudományok Intézete (IWM) állandó tagjaként az Ukrajna elleni agresszió oroszok által vélt és valós történelmi hátteréről tartson előadást.

link Forrás

Cikkeinek és előadásainak többször visszatérő állítása, hogy az orosz háború Ukrajnában valójában nem is Ukrajnáról, hanem Európáról szól.

"Remélem, hogy tévedek."

- mondta nekünk ezzel kapcsolatban. De szerinte az Ukrajna keleti részén történteket csak az EU-val összefüggésben lehet értelmezni. Snyder szerint legkésőbb 2011-ben, az elcsalt választások után jutott arra az orosz vezetés, hogy az Európai Unió veszélyt jelent rájuk nézve.

Putyin még a kétezres évek első felében is barátként tekintett az EU-ra. 2010 után viszont drasztikusan megváltozott a hozzáállása. Ekkortól lett szemében az EU egy agresszor, ami be akar avatkozni az orosz érdekekbe.

És abban Snyder szerint igaza van az orosz vezetésnek, hogy az EU egzisztenciális fenyegetést jelent a számukra.

De nem azért, mert Berlinben vagy Brüsszelben bárki be akarna avatkozni az orosz vagy ukrán belügyekbe. Ez nagyjából az utolsó dolog, amire mostanában ott gondolnak szerinte.

Azért fenyegető az EU léte Oroszország számára, mert egy más típusú rendet mutat fel. Példát teremt, megmutatja, hogy milyen az, ha valahol létezik civil társadalom és jogrend.

És Putyin részéről félelmetes, de racionális az a belátás, hogy csak úgy lehet megvédeni azt a módot, ahogy az országát vezeti, ha a másik modell nem létezik.

"Európa nem azért vonzó, amit tesz, hanem azért, ami. És éppen ezért hagyományos külpolitikával nem lehet ellene hatni. Az egyetlen biztos út, ha biztosítod, hogy ne létezzen többé."

És ha egyszer nem létezik, ha Magyarország autoriter és szegény, ha Lengyelország autoriter és szegény, ha Franciaország autoriter és szegény, akkor az oroszok többet nem fognak majd Európával foglalkozni Snyder szerint.

Az orosz média már most azt közvetíti, hogy a világ minden országa gyakorlatilag olyan már, mint Oroszország:

"Már nem az a propagandaüzenet, hogy Oroszország csodálatos, hanem hogy igen, rosszul megy, de a többi hely sem jobb."

Épp ezért az EU jelentette fenyegetés csak egy nagyon egyedi értelemben fenyegető: nem az orosz embereknek szól, hanem annak a szűk csoportnak, amelyik vezeti az országot.

Snyder szerint viszont nem érdemes most sokat belelátni a NATO elleni orosz megszólalásokba: az főleg annak szól, hogy az orosz embereket sokkal könnyebb felzaklatni a NATO említésével, mintha az EU-t említenék. Ráadásul ha a NATO-ról beszélsz, akkor az amerikaiakról beszélsz és az oroszok imádnak az amerikaiakról beszélni. Elég megnézni az orosz sajtót, minden tele van amerikaiakról szóló hírekkel. Ennek egyik oka az lehet, hogy így lehet úgy keretezni a világ eseményeit, mintha két szuperhatalom között zajlanának a dolgok.

Ezért jönnek elő olyan sztorik is az orosz médiában, mint hogy amerikai különleges egységek harcoltak Donbasznál. És ez azért is jól jön, mert ha esetleg vesztenek majd Ukrajnában, akkor ezt lehet majd egy globális amerikai összeesküvésre fogni.

"Sokkal nagyszerűbb azt állítani, hogy ez egy globális küzdelem az amerikaiak és a NATO ellen. Ehhez képest azt mondani, hogy az ukránok közelebb akartak kerülni az EU-hoz, mi meg meg akartuk állítani őket, ez nem annyira nagyszerű. Ez nem hangzik jól a televízióban."

De Snyder szerint van egy még biztosabb módja, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy mi most az orosz külpolitikai prioritás. Meg kell nézni, hova helyezik a hadseregüket. És az orosz sereg jelenleg nem a NATO ellen áll fel, hanem Kína ellen készül.

Irak és Ukrajna

Visszatérve a Fekete föld logikájához, Ukrajna orosz inváziója is azt mutatta meg, mennyire el tudnak fajulni a dolgok, ha meggyengítjük vagy elpusztítjuk az államot. Oroszország egy elnyomó állam, vannak politikai foglyok az országban, sok módszerrel ellenőrzik és felügyelik a lakosságot. De a rendszer viszonylag kevés embert gyilkol meg.

Ehhez képest Ukrajna keleti részén egy kis területen, rövid idő leforgása alatt, viszonylag kevés katona bevetésével is már tízezren haltak meg és kétmillió ember veszítette el az otthonát.

De nem Ukrajna az egyetlen, ahol a jelenkori államnélküliség káoszt okozott. Hasonlót látni Irakban és Szíriában is.

"Az amerikaiakban és az oroszokban több a közös, mint amennyit szeretnek beismerni. És az egyik ilyen közös pont, hogy elvétették a II. világháború tanulságát."

Igaz, teszi hozzá Snyder, hogy szerinte az oroszok szándékosan, míg az amerikaiak véletlenül.

Az oroszok most azt állítják, hogy csak megmentik Ukrajnát a fasizmustól. De közben azzal, hogy kijelentik, az ukrán állam nem létezik, ugyanazzal a módszerrel élnek, amivel a fasiszták is éltek. Az amerikaiak pedig arra hivatkozva szállták meg Irakot, hogy az egy elnyomó állam, ahogy például a náci Németország is volt, ezért el kell pusztítani.

De ez is félreértése volt a második világháborúnak és az iraki állam elpusztítása csak még több szenvedéshez vezetett:

"Nem arról van szó, hogy az iraki rezsimet védeném. De ha elpusztítasz egy autoriter rezsimet, anélkül, hogy lenne egy jó terved, mi jön majd utána, akkor jó eséllyel még több szenvedés jöhet majd."

Ennek a tervtelenségnek az eredményeit látni most Szíriában és az Iszlám Állam megjelenésében is.

Trump rá fog unni

Esetleges csavart jelenthetne az amerikai-orosz kapcsolatokban és így az egész világpolitikában, ha Donald Trumpot választanák meg az Egyesült Államok elnökének. Trump többször fejezte már ki tiszteletét Putyin iránt és beszélt arról is, hogy a NATO-val csak a baj van.

Ezzel együtt Snyder szerint nagyon nehéz bármit is állítani Trumppal kapcsolatban:

"Úgy fest, hogy az ő felfogása a külpolitikáról annyi, hogy a törvények, intézmények, tradíciók nem számítanak. Ami számít, hogy fickók, mint ő, összejönnek és jól érzik magukat. Berlusconi, Schröder, Putyin összejön, megegyeznek valamiről, majd találkoznak pár nővel."

- mondja Snyder, aki szerint Trump egész világképét ez dominálja: állapodjunk meg valamiről és utána érezzük jól magunkat. A Yale történésze ezért arra számít, hogy ha Trump az USA elnöke lesz (ami szerinte ugyan nem valószínű, de nem is lehetetlen), hamar rá fog jönni, hogy az USA jogrendje megköti a kezét.

Trumpnak nincs meg az a türelme és az a fajta taktikai érzéke, ami mondjuk Orbánnak megvan, hozott egy magyar példát Snyder, hogy lépésről lépésre bontsa le ezt a jogrendet. Szerinte ha hatalomra kerülne, hamar rájönne, hogy ígéreteinek egy része lehetetlen, egy másik részéhez pedig a jogállam aprólékos, türelmes rombolása kéne. Ekkor várhatóan fogná magát, elmenne mondjuk Oroszországba és nyélbe ütne valami alkut. És erre mondhatná, hogy tessék, csináltam valamit.

Timothy Snyder Fekete föld című könyve a 21. század kiadó gondozásában jelenik meg magyarul.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.