Az Európa-bajnokságra először kijutó Albánia válogatottját tartották a világ fogadóirodái a mostani Eb-mezőny leggyengébb csapatának, vasárnap este viszont mégis csodát tett a balkáni csapat:

miután a franciáktól és a svájciaktól is kikaptak, 1-0-ra megverték Romániát.

A román–albánról tudtuk, hogy messze az Eb legsuttyóbb meccse lesz, ahol két olyan csapat esik majd egymásnak, akik a világon a saját állampolgáraik mellett alig valakit érdekelnek. Pont ezért sokan ezt a meccset hozták fel annak bizonyítására, hogy túl sok a 24 csapat az Eb-re.

Mostanra tudjuk, hogy ez hülyeség volt: a román–albán találkozó kifejezetten élvezhető meccs volt. Na nem a játékosok tehetsége miatt, hanem mert Albánia olyan hévvel, kitartással és akarattal esett neki a teljesen ötlettelen román csapatnak, hogy minden néző szívébe belopták magukat.

Az Eb-re először kijutva, a franciák és a svájciak elleni pech után ezen a meccsen Albánia megmutatta, a szegény és bezárkózó ország végre felépített egy csapatként viselkedő, szerethető válogatottat.

Magyarország pedig külön is hálát adhat az albánoknak, Románia legyőzésével ugyanis elérték, hogy az A csoportból biztosan ne kerülhessen ki olyan harmadik helyezett, ami veszélyeztetheti a magyar továbbjutási esélyeket.

Albánia így 3 ponttal végzett az A-csoport harmadik helyén.

Az 1 pontot összekaparó románok biztos kiesők, ezt a vasárnapi meccsen mutatott játékuk alapján meg is érdemelték. Drukkereik is akkorát csalódtak bennük, hogy román szurkolói oldal már a hosszabbítás idején kiürült a stadionban.

Az albánok közben úgy ünnepeltek, mintha az egész Eb-t nyerték volna meg.

Kis román fölénnyel indult az első félidő a Románia és Albánia közötti meccsen, de hamar átvették a kezdeményezést a sokkal energikusabban játszó albánok.

A meglepően izgalmas és jó iramú találkozón sokkal veszélyesebbek voltak az elszánt albánok helyzetei, de szerencsétlen módon a román ötös környékén az albán támadók mintha egy csapásra elfelejtették volna, hogy hová is kell lőni: többnyire a román kapu fölött és mellett szálltak el a bombáik.

A támadásaik az első félidő végére értek be, amikor is Armando Sadiku befejelte országa első Eb-gólját.

Nagyon megérdemelték már ezt az albánok, tulajdonképpen ez volt az első helyzetük, amiben végre hajlandóak voltak tudomást venni egymásról és rendesen passzolni. Sadiku pompás keresztlabdát kapott, persze a gólhoz kellett a román védelem hibája is.

link Forrás

Érdekesség egyébként, hogy ez volt az Eb-k történetének első olyan gólja is, amit Liechensteinben játszó focista jó. Sadiku ugyanis a Vaduz játékosa.

A második félidőre Románia variált egy kicsit, hiszen mindenképp fordítaniuk kellett volna, ha esélyt akarnak a továbbjutásra. A játékukon azonban sok újdonság nem látszott: konkrétan egy albán szöglettel kezdődött a 2. félidő, és nem a románokon múlt, hogy nem lett 2-0 az eredmény.

A 49. percben megint az albánok iramodtak meg, két támadó egy védő volt az arány, de Sadikunak nem sikerült a csel, ezért elhalt ez a támadás. Az albánok persze a jól indított támadásokat általában a saját hibáik miatt voltak kénytelenek befejezni, rengeteg volt a pontatlan beadás és az elrontott szöglet is. De ez várható is volt, sem az albán, sem a román csapat nincs a világ élvonalában, egyszerűen nem olyan játékosokból állnak, akik ilyen helyzetekben nemhogy 100, de akár 80 százalékos pontossággal tudnak játszani.

A román csapat egyszerűen nem tudta felvenni a ritmust, az albán válogatott százezerszer motiváltabbnak tűnt náluk.

Ez a hatvanadik percig tartott, amikor a románok nagyjából visszaszerezték azt az elszántságot, amivel az első percekben kezdték a meccset, egymás után volt több helyzetük, és lőttek egy szögletet is. Aztán persze egy kontrával rögtön visszajöttek az albánok, a Sadiku helyére beállt Balaj készítette elő a labdát Ledjan Memushajnak: a román kapusnak kellett nagyot védenie, bár ezt is elég esetlenül csinálta, kijött róla a labda. Szerencséjére egy román védő Memushajnál hamarabb ért oda a kipattanóért.

A meccs végére a románok teljesen feladták, még annyi erő sem volt a játékukban, amennyi a meccs elején. Az albánok közben már sokszor ugráltak örömükben, a játékosaik biztatták az egész meccsen elképesztő hangulatot produkáló drukkereket. Az utolsó negyed órában már akkor hangorkánban zúgott fel a stadion, amikor Albánia kiharcolt egy szögletet.

A meccs végére nem is maradt más, mint gratulálni Albániának a szép eredményért, és amiért megmutatták Európának, hogy nem lehet olyan egyszerűen leírni őket.

Ez a 3 pont persze valószínűleg nem lesz elég Albánia számára a továbbjutáshoz, a meccs utáni eufória azonban már így is egész biztosan sokat lendít majd a látszólag már most jó úton járó albán focin.