Simone Manuel történelmet írt, pedig nem volt egyszerű dolga:

aznap, amikor első afroamerikaiként nyert úszásban - száz méter gyorsban -, Michael Phelps éppen a 22. olimpiai bajnoki címét szerezte.

De ez sem homályosíthatja el a tényt, hogy ezzel Manuel lett az első afroamerikai, aki egyáltalán érmet szerzett egyéni úszószámban, egyből aranyat.

Az így adódó lehetőséggel élve Manuel egyből a feketék érdekében szólalt fel. "Rengeteget jelent [a győzelem], pláne, hogy mi minden történik a világban, például a rendőri brutalitás. Remélem, hogy a győzelmem reményt és változást hoz ezekben a dolgokban" - mondta győzelme után.

Nyilatkozatával Manuel csatlakozott a nagy bajnokok sorához, akik olimpiai aranyat szereztek az Egyesült Államoknak, de ez nemhogy nem akadályozta, hanem még meg is erősítette őket abban, hogy felszólaljanak az otthon tapasztalt igazságtalanságok ellen. Azok ellen, amelyek miatt a Berlinben Adolf Hitler szeme láttára négy olimpiai bajnoki címet szerző Jesse Owenst otthon a teherlift használatára kényszerítették, mert feketeként nem utazhatott ugyanazzal a felvonóval, mint a fehérek.

Vagy amiért a legenda szerint Muhammad Ali az Ohióba hajította 1960-as aranyérmét azután, hogy szülővárosában, Louisville-ben nem voltak hajlandók beengedni egy étterembe a bőrszíne miatt.

Nyolc évvel később két afroamerikai, John Carlos és Tommie Smith az olimpiai dobogót használta fel a fekete egyenjogúságért vívott harcban, a polgárjogi mozgalom radikális szárnyát képviselő Fekete Párducok köszöntésével, fekete bőrkesztyűben ökölbe szorított kézzel szalutáltak a hímnusz alatt. Őket akkor még kizárták az olimpiai csapatból és hazaküldték az olimpiáról. Update 22:10: az amerikai csapat eredendően nem akarta kizárni Carlost és Smitht, erre a NOB akkori elnöke, Avery Brundage, aki nem odaillőnek ítélte Carlosék akcióját, az egész amerikai csapatot kizárással fenyegette. Így már nem nagyon maradt más lehetőség. (h/t Gulyás Balázsnak, aki felhívta a figyelmem erre.)

Manuel most azt mondja, hogy már várja a napot, amikor anélkül is büszkék lesznek rá, hogy abban szerepet játszana a faji identitása. "Az egész fekete közösség minden terhével a vállamon érkeztem a döntőbe. Olyasmi ez, amit mindig a vállamon cipelek. Szeretnék példakép, inspiráció lenni, de azt is szeretném, ha eljönne a nap, amikor nem Simone, a fekete úszó leszek" - mondta. (Via Vox)