Mindig a vidéki lapok, például a Délmagyar szállítja a legjobb sztorikat. Ott van például az agresszív holló, aki napok óta bosszúsággá teszi a szegedi Kecskéstelep városrész lakóinak életét.

Mócza Józsefné Kecskéstelepen lakik, ő hívta a lapot aggódva, hogy egy holló zaklatja az utcát, ami (aki?) nem fél az emberektől és nekimegy a kis testű kutyáknak, macskáknak.

„[Beni] félt, és furcsán ugatott, aztán tolatott befelé, a madár meg jött utána. Ha nem tessékelem ki, bejött volna a házba a szárnyas”Az agresszív holló többek között

• tönkretette Móczék cserepes virágait,
  
• szétcsipkedett egy lábtörlőt,
  
• elvitte Móczáné kerti cipőjét,
  
• és megdézsmálja a szőlőt, a paradicsomokat.

Mócza Józsefné tudja, hogy a holló védett állat és az eszmei értéke 50 ezer forint, ezért hívta is a vadasparkot meg a katasztrófavédelmet, de azt mondták neki, nem tudnak segíteni a holló befogásában, nem az ő feladatuk. Mócza Józsefné teljesen jogosan van kiakadva:

„Nagyon féltem Benit meg a kölyökcicánkat. Ez a holló nem fél az ugatástól, sőt a fotót készítő lányomra is rátámadt reggel. Ha nekimegy a havanese-nek és a cicának, azt a szemük bánhatja”

Egyébként a madárral a szomszédjuk, János találkozott először, amikor ennivalót öntött a macskának. Lehajolt, és amikor felállt, aztán megfordult, egy nagy csőr meredt rá néhány centire. Ők azóta seprűvel kergetik el a hollót, amikor az beszemtelenkedik a kertbe.

A lakók nem bántanák a védett madarat, de szeretnék, ha egy szakértő végre elvinné már.