Donald Trump lesz az USA következő elnöke. Egy olyan ember veszi át a világ legerősebb hadseregét fenntartó, és a világ legfontosabb pénznemét nyomtató ország vezetését, aki azzal győzte meg a választóit, hogy a régi rendet támadta. Azt az elitet és azt a szellemiséget, amely 70 éve meghatározta a nyugati világ rendszerét, és alapvetően a liberalizmuson alapult: racionalista volt, az egyéni szabadságjogok kiterjesztését hirdette, sürgette a globalizációt és fontosnak tartotta a mindenkori hatalom féken tartását.

Trump kampányában mindezeket az értékeket támadta. Hogy elnökként mennyire megy majd szembe velük, azt nem tudhatjuk. Soha nem viselt még politikai tisztséget, így semmilyen viszonyítási pont sincs arról, hogyan viselkedik, ha nem reklámról, hanem tényleges cselekvésről van szó. Biztos, hogy megnehezíti a helyzetét, hogy a republikánus párt elitje sem támogatta őt, vagyis a hagyományos szakértői gárda tapasztalatára kevésbé számíthat, mintha bírná a pártközpont bizalmát. Jó eséllyel rengeteg olyan ember kerül fontos pozícióba Trump adminisztrációjában, akiknek semmilyen rutinjuk sincs az országos politikában.

Trump erényt tudott kovácsolni abból is, hogy rendszeresen kapták hazugságokon a kampányban, statisztikai adatokat torzított, és bántó általánosításokkal jelentkezett. Arra építette politikai identitását, hogy az USA hanyatlik, és ő majd visszaállítja régi fényét. Közben nem nagyon van olyan mutató, ami alapján azt lehetne határozottan állítani, hogy az USA hanyatlik. A gazdasági eredményei javulnak, világpolitikai pozíciója megkérdőjelezhetetlennek látszik, nagyhatalmi státusának alapját, a világ tengereinek ellenőrzését semmi sem veszélyezteti.

Trump tabukat döntött a kampányában: etnikai alapon támadott csoportokat, összeesküvés-elméletek mellett tett hitet, és külföldi diktátorokat méltatott, többek között Oroszország elnökét. Politikai ellenfelei azzal fenyegettek, hogy egy orvosi értelemben vett őrült veheti át a hatalmat, ha győz. Trump diadala egész biztosan felbátorítja a világ más részein is a populizmusban és a tabuk döntögetésében utazó politikusokat. A gátlástalanság kifizetődik, szól ennek a keddnek a világraszóló üzenete.

Trump úgy győzött, hogy lényegében a teljes hagyományos politikai sajtó ellene foglalt állást, és szinte a teljes gazdasági és politikai elit elutasította őt. Bizonyos értelemben nagyon demokrata győzelem az övé: széllel szemben tudott nyerni, a rendszerrel szemben. Úgy győzött, hogy az amerikai demokrácia legalapvetőbb pilléreit támadta, azt mondta, hogy a sajtó hazudik, és a választást elcsalhatják.

Trump győzelme a legfontosabb eredménye annak a kulturális ellenforradalomnak, ami az utóbbi pár évben söpört végig a nyugati világon, és aminek eddigi legerősebb megnyilvánulása eddig a Brexitet eldöntő brit népszavazás volt, és aminek leghangosabb zászlóvivői közé tartozik a lengyel és a magyar kormány is.

Könnyen következhet ebből a nyugati világrend két legfontosabb intézményének, a NATO-nak és az EU-nak a felbomlása vagy eljelentéktelenedése is. Trump mindkét nemzetközi szervezetet ócsárolta a kampányában. Mivel ezek a szervezetek garantálták az utóbbi évtizedekben Európa békéjét, a világ bizonytalanabb, veszélyesebb hellyé válhat Trump győzelmével.

A Trump és a globalizáció-ellenes indulatok győzelme egyáltalán nem előzmények nélküli. A Tea Party mozgalom már több mint egy évtizede erősen befolyásolta a republikánus pártot, és komolyan hozzájárult, hogy az Európában megszokottnál konszenzuskeresőbb amerikai belpolitika harciasabbá váljon. Az általános elitellenesség régóta erősödő érzet az amerikai társadalom egyre szélesebb rétegeiben.

A 2008-as válságból ugyan a nagy statisztikai adatok alapján kimászott az USA, de rengeteg ember számára még eleven emlék a veszteségek keserűsége, és minden bizonnyal az is, hogy míg milliók vesztették el megtakarításukat vagy lakásukat, addig alig vontak valakit felelősségre. Az elitellenes indulatokat egészen biztos felerősítette ez.

Ahogy felerősíthette az internet is: ez volt az első olyan elnökválasztási kampány, ahol a magánemberek részben át tudták venni a sajtó szerepét. Míg Obama kampányaiban a net a mozgósítás fontos eszköze volt, és így elsősorban technikai szerepe miatt volt érdekes, addig Trump esetében már tartalmi szempontból is meghatározó lett: azok a beszólások, harsányságok és illetlenségek, amelyek csak éles kritikai környezetben mentek át a hagyományos sajtón, könnyen terjedtek támogató hangnemben magánemberek megosztásain keresztül.

Nagy kérdés, hogy ez az illiberális fordulat érdemi, évtizedekre meghatározó irányváltás lesz-e, és Amerika valóban bezárkózik, vagy csupán arról van szó, hogy egy kicsit visszaleng az az inga, ami a 60-as évek polgárjogi mozgalmával lendült ki, és a melegházasság és a marihuána legalizálásával lengett ki teljesen az utóbbi néhány évben.

A globális kapitalizmus logikája azt diktálná, hogy komoly életszínvonal-veszteség nélkül nem lehet megúszni a befordulást, és a piaci nyomás a világ egyik legszabadabb gazdaságában kikényszeríti az eddigi trendek fenntartását már középtávon is. Ugyanakkor nem lehet lebecsülni a kulturális váltások hatását sem. Trump olyanokat is ígért a kampányában, ami az európai fasizmus eszméit idézte.

Az biztos, hogy Trump győzelmével a világ politikai hangsúlyai megváltoznak. Magyarország számára ez azt is jelentheti, hogy az orosz befolyással szemben védtelenebbé válik az ország.

Izgalmas idők következnek.