A magyar kormány házi felmérőintézete, a Századvég felmérte, mit gondolnak az emberek arról, hogy szabad-e a sajtó ma Magyarországon, és meglepő eredményre jutott:

a magyarok kétharmada szerint szabad a sajtó.

Mi volt az a két állítás, aminek igazságtartalmát a válaszadóknak értékelniük kellett?

1. „Magyarországon nincs sajtószabadság, ezt bizonyítja az olyan sajtótermékek megszűnése is, mint a Népszabadság.”

2. „Magyarországon érvényesül a sajtószabadság, mindenki megtalálhatja a sajtó jelenlegi kínálatából azt, ami az ő politikai nézeteinek, ízlésének megfelel.”

Ez utóbbira mondta a kétharmad, hogy márpedig ez így van, és valóban: ha a két tagmondat között kauzális összefüggést tételezünk fel, ahogy a Századvég bugyuta kérdőíve sugallja, magyarul ha a sajtószabadságot úgy definiáljuk, hogy van az újságosnál Dörmögő Dömötör is meg Fürge ujjak is, akkor hiába nincs Népszabadság, végül is mindenki megtalálja a számítását, és Magyarországon tényleg sajtószabadság van.

Csakhogy a sajtószabadság nem kizárólag azt jelenti, hogy van az újságosnál Dörmögő Dömötör is meg Fürge ujjak is.

Ha a sajtószabadság egy viszonylag régi, 1791-ből származó, az amerikai alkotmány első kiegészítésében lefektetett, a modern demokráciákban elvben máig érvényes meghatározását vesszük alapul, akkor sajtószabadság ott van, ahol a törvényhozás (kongresszus, parlament, nemzetgyűlés, hol minek hívják) nem hoz a szólás és a sajtó szabadságát korlátozó törvényeket.

Ha pedig konkrétan a mai magyar viszonyokat vesszük alapul, akkor amellett, hogy a Fidesz-kormányzat az elmúlt években egymás után hozatta a parlamenttel a sajtó szabadságát korlátozó törvényeket, sajtószabadság ott van, ahol

• az állam hagyja szabadon dolgozni az újságírókat
  
• az állam és annak képviselői nem félemlítenek meg és nem próbálnak befolyásolni szerkesztőségeket és szerkesztőségi munkatársakat
  
• az állam képviselői válaszolnak az újságírók által feltett kérdésekre
  
• az állam nem irányítja hirdetéselosztással a médiapiacot, és ezzel nem részesít kedvezményben, illetve nem lehetetlenít el sajtótermékeket
  
• az állam kínosan ügyel a közszolgálati média függetlenségére, és nem a saját spanjait ülteti a tévé meg a rádió élére
  
• az állam nem kebelez be újságokat és televíziócsatornákat erre tartott sameszai révén
  
• az állam nem tart fenn és nem finanszíroz közpénzből saját propagandacéljait kiszolgáló sajtóorgánumokat
  
• és ahol van az újságosnál Dörmögő Dömötör is meg Fürge ujjak is.
  

Ezt jelenti a sajtószabadság.

A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-rangsorában a vizsgált 180 országból Magyarország a 67. helyen áll úgy, hogy megelőzi Jamaika, Chile, Namíbia, Szamoa és Uruguay is. A Freedom House szerint ma Magyarországon a sajtó „részlegesen szabad”: a 100-as skálán, ahol a 100 a legrosszabb eredmény, a 0 a legjobb, 40 pontot kapott – a jogi környezetre 30-ból 12-t, a politikai környezetre 40-ből 15-öt, a gazdasági környezetre pedig 30-ból 13-at. Ezek azok a faktorok, amelyek meghatározzák, szabad-e a sajtó egy országban, és nem az, hogy van-e az újságosnál Dörmögő Dömötör meg Fürge ujjak. Ez a 40 pont pedig nem sajtószabadság, az még a legjóindulatúbb matektanárnál is maximum hármas alá, akármit is hoz ki a magyarok kétharmadából a Századvég tudománytalan, szakmaiatlan, kizárólag további népbutításra alkalmas felmérése.