Maradjanak meg velünk!
Rövid távon mind meghalunk – mondta Keynes, de a szerkesztő utólag finomított rajta, nem kéne ennyire depresszionálni…
Hogy az emberiség története győzelemmel fölérő vereség, avagy vereséggel fölérő győzelem volna, egyelőre eldönthetetlen (ha nem is gól nélküli), és könnyen lehet, hogy soha nem is lesz eldönthető, a világvallások is el-eltérő álláspontokra helyezkednek e tárgyban, ráadásul meglehetősen dinamikusan.
Tehát ezzel valahogy együtt kellene élni: elklímaszorongunk majd itt, hét-nyolcmilliárdan. Szerencsés esetben.
A 444 az emberiséggel sorsközösségben,
mintegykvázi ambíciózus célként a megmaradást tűzte maga elé. E célkitűzés érdekében lepi meg Önöket első ízben színes-szagos, kézzelfogható (sőt: kézben fogható) kiadványával, a 444 Makróval, amely amolyan magazinszerűség, de a bookazine szót is szokták az ilyesmire használni, csak annak semmi értelme.
Miként a nómenesztómen is mutatja: hosszú, alapos cikkeket toboroztunk bele, kábé egyetlen nagy metatéma, a túlélés köré: hogy hát volna itt az elég kétesélyesnek tűnő meccs az éghajlattal, vírusokkal, atomfegyverekkel, végső soron: saját magunkkal, amit csak meg kéne nyerni valahogy. (Hazai pálya, ismerős bíró.)
- Lesz-e elég szikkadt szöcskeliszt-puffancsunk a petricsészében növesztett borsóprotein-hamburgerhez?
- Milyen hangosan ketyeg a világvége-atomóra?
- Lesz-e kézírás húsz év múlva? És ha lesz, lesz-e az író kezekben magyar töltőtoll?
- Miért optimista a világ egyik legismertebb közgazdásza, Tyler Cowen, aki szerint az emberiség a lehető legjobb korszakát éli, és a globális kapitalizmus is nagyszerű kondícióban van?
- Hogyan élt túl Németország élén 15 éven át mindent és mindenkit, Angela Merkel?
Meg ilyesmik. A túlélés nem csak témája, de, mint utalgattam fentebb, célja is a projektnek, tehát bevételt szerezni, forintokat, konkrétan példányonként 1490-et, Önöktől, Kedves Olvasók, hogy a 444 túléljen.
A Makrót ugyanúgy kródfanding típusú közösségi finanszírozásból (ebben az esetben talán nem túlzás az „előfizetés” szó használata sem) készítjük, mint tavaly és tavaly előtt két könyvünket (444 jó hely Budapesten illetve 444 jó hely Magyarországon). És ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy ismét megköszönjem a Kedves Olvasóknak a sok-sok támogatást, könyvvásárlást, amivel eddig segítettek bennünket, és ami miatt mindkét könyv nagy siker lehetett.
Legalább ekkora sikerben reménykedünk most is, és persze a fennmaradásban, sorsközösségben a Kedves Olvasóval, kart karba öltve, vállt vállnak vetve maradunk tisztelettel.