A mértékadó globális boldogságkutatás szerint a mi régiónk lassan felzárkózik a legboldogabb országok élmezőnyéhez. A magyarok is egyre boldogabbak, viszont aggasztóan nagy a szakadék a derűs fiatalok és a bús nyugdíjasok közt.

A csehek, a románok, a szlovákok és a lengyelek is boldogabbnak érzik magukat, mint a magyarok.

A volt miniszter szerint „nem kizárólag az anyagi jóléten múlik az ember boldogsága”.

Megint megnyerték a boldogságversenyt. Magyarország az 51., az is szépen csillog.

A gyerekvállalás több kutatás szerint is csökkenti a szülővé válók boldogságszintjét, sőt, egyes tudósok szerint aki boldog akar lenni, az ne vállaljon gyereket. De akkor mégis miért hozzák meg annyian ezt a döntést? És miért lenne jó többet beszélni a gyerekvállalás nehézségeiről? Erről beszélgetünk a 444 podcastjának legújabb adásában.

Miért nem bánjuk jobban a gyerekvállalást, ha több kutatás is arra jutott, hogy a gyerekvállalás alapvetően borzalmasan hat az életminőségre? Többek közt erre a kérdésre is keresi a választ Paul Bloom a most megjelent könyvében.

Ki nem találná melyik a második legboldogabb város.

Felmérték, Finnország a világ legboldogabb országa, az első hétből hatban undorító az időjárás és sokáig van sötét. Eddig csak ilyen országok nyertek. Mi a középmezőnyben vagyunk.

Pedig ha tudnánk, akkor talán az életkörülményeiken is javíthatnánk.

De sikerült?

Az angol Rachel Clarke orvos, és bestsellert is írt a hospice-ról, most viszont pár mondatban mutatta meg, hogyan lehet boldog az, akinél nem lehetne szomorúbb.

Egy alapos nemzetközi felmérés szerint nem stresszelnek, minden nap reggeliznek és optimisták a jövőjüket illetően. Az osztálytársaikat aranyosnak tartják, és sokat tévézhetnek.

Kár, hogy Magyarország dönt, nem az ENSZ!

Holly Butcher a végsőkig optimista maradt, levelét nehéz könnyek nélkül végigolvasni.