Kegyelmes urak, csak uralkodjanak!

  • A Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) most a 444.hu-nak dolgozik
  • A hűbérúri viselkedést nem bánják a magyar választók, derült ki az utóbbi napokban
  • Az értelmetlennek tűnő és ízléstelen 4. alkotmánymódosítás hasznos lett a Fidesznek: erőt mutatott befele, és újra harcolhattak kifele

Két kemény dolgot is áterőltetett a kormány az elmúlt hetekben, amiből jó nagy balhé lett. Elég jól jöttek ki mindkettőből, pedig durva történeteknek tűnnek.

A szemüvegesek megtörése

A 4. alkotmánymódosításnak nevezett közjogi aktus a legperverzebb lépések közé tartozik, ami az utóbbi években volt itt, de úgy tűnik, hogy végrehajtói jól jöttek ki belőle.

A legnagyobb probléma nem a konkrét paragrafusokkal van. Hanem az elvvel: x törvényről kimondta az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányellenes; hát másnap x törvényt az alkotmány részévé tették. A gesztus bohócot csinált a szervezetből. Hogy ez miért rossz, azt már megírtam itt.

Viszont miért lehetett jó a Fidesznek? Mert megmutatta az erejét, és azt, hogy elvi vonalon nem lehet őket elkapni.

Hiába volt több demonstráció is az alkotmánymódosítás ellen, értelmezhető tömeget nem mozgatott meg az ügy. Pedig volt rá szándék, a székházfoglalás sem vonzott azonban túl sok embert az utcára. A legfeljebb néhány ezer érdeklődő (a legtöbben talán a köztársasági elnök munkahelye előtt tüntettek) észrevehetetlenné vált a rezsicsökkentést támogató aláírók milliós tömegéhez képest. A kormány által erőltetett ügy százszorosan népszerűbbnek tűnik.

MTI Fotó: Földi Imre

Ráadásul a kormányoldal ügyesen megkavarta az egész tiltakozási hullámot azzal, hogy a tiltakozókat Bajnai Gordon ellenzéki vezető embereiként azonosította, ami ellen az érintettek tiltakozni kezdtek. Amíg a baloldali ellenzék a fiatalok körében ciki, addig ez az egész elhatárolósdi a kormány kezére játszik. És erről leginkább maguk az ellenzéki pártok tehetnek. Képtelenek identitást választani, inkább taktikáznak, azon megy a morfondírozás, hogy hol az MSZP helye, mi legyen Gyurcsánnyal, és addig méricskélik mit jelenthet az együtt 2014-ben, míg teljesen érdektelenné nem válik az egész. Erős identitások építésével biztosan könnyebb lenne embereket mozgatni. Ugyan a 2014-es győzelem matematikai esélye jelentősen csökkenne, az egymás elleni nyílt küzdelem halogatása a baloldalon hosszabb távon üthet vissza.

Tiltakoztak nemzetközi szervezetek. Közülük egyedül az Európai Bizottságnak van ereje, mert jogi úton és pénzbüntetéssel is képes hatni. Csakhogy a bizottság – hiába sugallja a magyar kormány az ellenkezőjét – kínosan ügyel a jogkövetésre. Vagyis csak abba köt bele, amit hatásköre enged. És elvekbe nem tud belekötni. Így három olyan ügyben fontolgat kötelezettségszegési eljárásokat, amelyek egyenként már érdektelenek, ügyes módosítgatásokkal könnyen kijátszhatók. (Ahogy az Eurologus írta: "a kötelességszegési eljárások megindítása politikai szempontból egyetlen szereplőnek kedvez: a választásokra készülő Fidesznek".)

Az európai hisztikből eddig jól jött ki a kormány, és leginkább személyesen Orbán Viktor. Békemenet lett a brüsszeli kritikákból. A külső ellenség elleni harc képzetét korábban az IMF-hitellel, most pedig a rezsicsökkentéssel lehetett összekapcsolni. Nem mintha valóban ostrom alatt állt volna az ország bármelyik ügyben is. A „minket támadnak, mert adunk a népnek” értelmezés mégis erősnek, sikeresnek látszik. A „Magyarország nem hagyja magát” feliratok az aláírásgyűjtő standokon a valóság síkján éppen úgy értelmezhetetlenek, mint a „nem engedünk az IMF-nek” plakátok voltak néhány hónapja, vagy a "nem leszünk gyarmat" szlogen tavaly tavasszal. Az ellenség szorításában hirdetett győzelem azonban mindig édesebb, és így e fantomháborúk nagyon sikeresnek tűnnek.

Ráadásul fontos lehetett a Fidesz vezetésének, hogy egy évvel a választás előtt kitisztuljon a belső elkötezettség foka is.

Az alkotmányellenesnek ítélt szabályok alkotmányba emelése egy olyan otromba gesztus, ami mellé odaállni jó demokrataként erős gyomor kell. Mintha az érzékenykedő fideszesek szemüvegeit kitették volna a folyósóra, ahol végigtaposott rajta a párt vezetése, hogy aztán rinyáljon ezután, aki csak mer. És aki nem mert, (nyíltan senki) az 2014-ig már nem is fog. Ezután mire?

Szintén minden jogtisztelő elvvel ment szembe például a magánnyugdíjak államosítása, és a hozzá kapcsolódó (hazug indokkal felvezetett) gyengítése az Alkotmánybíróságnak. Csakhogy akkor volt egy erős, racionálisnak tűnő érv is: muszáj pénzt szerezni gyorsan, különben összeomlás jön. Vészhelyzet van. Ehhez képest most semmi sem történt volna, ha a tartalmi szempontból is kifogásolt paragrafusokat nem teszik bele az alkotmányba. Így sokkal nehezebb ezt a gesztust elfogadni és legitimálni. Ezért is volt remek hűségpróba.

Az alkotmánymódosítás áterőltetése remek nyomáspróba volt a 2014-es választások előtt, hogy kiderüljön, nincs hajszálrepedés sem a szervezeten belül.

Maga nyithat dohányboltot

Míg az alkotmánymódosítós probléma elvi dolog, a trafikügy nagyon konkrét, könnyen átélhető módon kínos sztori. És ez is egész simán átment.

REUTERS/Laszlo Balogh

Ellentétben az alkotmánymódosítással, itt nagyon konkrét gyakorlati hasznot is húzhatott a párt: a kedvezményezettek kiválasztása a hűbérrendszer erősítése miatt fontos. Az eljárás ellenzéki krititkája akár még jól is jöhet a Fidesznek: a pályázatokon győzteseknek így alapvető kérdés lett a hűség. Azzal, hogy az MSZP sietett bejelenteni, hogy győzelmük esetén visszaveszik a trafikokat, elintézték, hogy a polgárháborús hangulat erősödjék. Aki most kapott, az mindent meg fog tenni saját környékén, hogy a Fidesz megint nyerjen, mert életbevágó kérdés lesz nekik a győzelem. A hálózatosság, a szemtől-szembe győzködés mostanság a legdivatosabb kampányelem. Obama tavalyi győzelme után tele volt a sajtó olyan elemzésekkel, hogy fodrászatokban és sarki kisboltokban nyerte meg az elnökválasztást. Egy kész bolthálózat olyanok kezében, akiknek a kormányoldal győzelme egzisztenciális kérdés, jó eszköz lehet a 2014-es kampányban.

Ennél is fontosabb érv lehetett a trafikhálózat szövetségesek kezébe juttatása mellett az új elit építésének kormányzati igénye. Az iskolák és kórházak állami kézbe vétele (igazgatók kinevezése), az egyetemi autonómia gyengítése, vagy a járási vezetők kormányzati kinevezése mind az új elit felemelése szempontjából is értelmezhető intézkedések. A törekvés a magángazdaságban is erős.

A Fidesz vezetésének egyik alapélménye, hogy a rendszerváltás nem hozott igazi elitváltást. Azonban az elit lecserélése demokráciában ízlésesen és jogkövető módon néhány éven belül lehetetlen vállalkozás. Hát nekimentek jó durván.

És az igazán nagy botrányt a trafikok esetében is megúszta a kormány. A földpályázatokhoz hasonlóan ez sem hozott nagy ellenállást. (Amikor a dohányosok nehezebben jutnak majd cigihez, az inkább lehet kínos.) De a főkegyúri viselkedés nem akasztja ki a magyar lakosságot. Viszont az üzenet itt is átment erősen: lojalitás kérdése a siker ebben az országban. Az kap, aki ügyesen kér.

Hogy a két nagyon necces történetből is egész jól tudjon kijönni a hatalom, az részben az ügyes terelés kérdése volt: a rezsicsökkentéssel, a Portik-üggyel és a háborús helyzet kihirdetésével sikerült elvinni a figyelem egy részét. Lehet másról is beszélni, kérdezzenek akármit. De ehhez kellett az is, hogy a kormány rájöjjön, nem lehet uraskodással elcsúszni Magyarországon. Ez belefér, nem ilyenekért fordulnak el tömegek a párttól, és pláne nem ezért mennek majd máshova.