Sortűz? Injekció? Gázkamra? Hogyan öljön embert az állam?

2013 augusztus 21., szerda 4:06
  • Ahol van halálbüntetés, ott is gyakorlati problémákat okoz a kivégzés végrehajtása.
  • Több amerikai államban lejár a kivégzésre használt méreganyag szavatossága, mert a gyártók letiltották a szerek forgalmazást. Texasban három adagnyi maradt, miközben hét ember van siralomházban.
  • Vietnamban 2011-ben humanitárius okokból áttértek a sortűz helyett a méreginjekcióra, de a kivégzéseket két évre fel kellett függeszteni, mert az Európai Unió, a méreganyagok legfőbb beszállítója, megtiltotta a gyáraknak az exportot.
  • Pakisztánban öt év moratórium után augusztus 18-án akarták újraindítani a halálbüntetéseket. Zardari elnök ellenzi, hogy újra akasztani kezdjenek, de a mandátuma szeptember elején lejár. A kormányfő viszont halálbüntetés-párti.

A vietnami kormányzat valószínűleg nem vette figyelembe a gyakorlati kérdéseket, amikor a kivégzések végrehajtásánál a sortűz helyett a méreginjekciók használata mellett döntött – nyilatkozta Franz Jessen, az Európai Unió vietnami nagykövete. Jessen azt kommentálta, hogy Vietnamban két évig nem végeztek ki senkit, mert nem tudtak méreganyagot vásárolni az EU-ból, Az Unió ugyanis megtiltotta az ilyen típusú szerek EU-n kívüli kereskedését. A nagykövet szerint az EU abban reménykedett, hogy a méreganyagok beszerzése körüli nehézségek miatt Vietnamban moratóriumot vezetnek be a halálbüntetésre. Végül Vietnamban kétéves szünet után kivégeztek egy egy 27 éves férfit, aki megölt egy nőt. A használt méreganyag eredetét nem árulták el.

Több amerikai állam is panaszkodott korábban arra, hogy az európai gyárak ellenkezése megnehezítette a vegyi anyagok beszerzését. Texasban például elfogytak a készletek, és több államban is gondot okoz, hogy az eredetileg állatok elaltatásához használt szerből nem tudnak vásárolni a gyártók bojkottja miatt. Ezért Missouri állam például a propofollal kísérletezik, ez a szer végzett Michael Jacksonnal is. De valószínűleg ez sem lesz tartós megoldás, mert a propofolgyártók is bojkottra készülnek. Missouriban a főállamügyész a probléma miatt már gázkamrákat emlegetett.

Pakisztánban akasztás van, de öt éve itt sem hajtottak végre halálbüntetést, politikai okok miatt. A moratórium lejárt, a kormányfő már újra akasztatna, az elnök nem, így most vasárnap mégsem indultak újra a kivégzések. De az halálbüntetést ellenző elnök mandátuma a jövő hónap elején lejár. Nyolcezer halálraítélt vár a sorsára, köztük olyan tálibok is, akik kivégzése esetére fenyegetések kapott a tálib mozgalomtól a kormány.

Mindeközben Kínában látványosságot jelentenek a kivégzések. Annyi változás azért ott is van, hogy felhagynak azzal a gyakorlattal, hogy kivégzett rabokat szervdonorként használnak fel.

Bár 57 országban még kiszabható halálbüntetés, a legtöbb helyen csak olyan extrém esetekben veszik el valaki életét, ha valaki háború közben elárulja a hazáját. Mindössze 21 olyan ország van, ahol még 2011-ben is hajtottak végre kivégzéseket, és 2012 év elején majdnem 19 ezer emberre várt halálbüntetés a világ minden pontján. A halálos ítéletek nagy része gyilkosság, háborús bűnök, drogkereskedelem, nemi erőszak, szodómia miatt szabták ki. Kevésbé demokratikus országokban halál jár a kormány megbuktatására irányuló tevékenység miatt is, de még mindig van egy-két hely, ahol a boszorkányságot vagy a homoszexualitást is halállal büntetik.

Az utóbbi évtizedekben látványosan erősödik a halálbüntetés-ellenesség trendje, egyre több ország hagy föl a gylkos joggyakorlattal. Erős a nyomás a nemzetközi szervezet részéről, és a globalizált világgazdaságban már gyakorlatilag akadályozhatók a kivégzések: lásd a méreggyártók exportkorlátozásait Vietnammal és egyes amerikai államokkal szemben.

A mai napig élő szemlélet, hogy a halálbüntetés az elkövetett bűn mértékével legyen arányos. Továbbá statuáljon példát és riassza el az embereket hasonló rémtettek elkövetésétől.

Azt viszont sosem tudták bebizonyítani, hogy a halálbüntetések tényleg hatással lennének a bűnözés mértékére. Emellett pedig tucatjával vannak híres idézetek sorozatgyilkosok utolsó mondataival, amik megbánásnak jelét sem mutatják.

Az örök közönség

Nem újdonság, hogy mindenkit érdekel a téma. Hiába lenne a kivégzéseknek elrettentő üzenetük, az emberek egy része inkább élvezi nézni mások halálát, mint hogy elrettenjen bármitől. Nem véleltlen, hogy az emberiség történetének igen sok nyilvános kivégézéséről találunk nagyon igényesen és részletesen megfestett, megrajzolt illusztrációt.

Egyes országokban azért tiltották be a nyilvános kivégzéseket, mert ahelyett, hogy elijesztette volna a polgárokat a bűnözéstől, inkább szenzációt csinált az elítéltek halálából. Nem egy ilyen nyilvános kivégzés torkollott részeg tivornyába, tömegverekedésbe az előre tolakodók között, de az is megszokottá vált, hogy a fesztiválhangulatot meglovagolva árusok tolták ki a portékájukat a kivégzések színhelyére.

Ma már vásártéri sokadalomra sincs szülkség, ott a YouTube! Az elrettentő célzatú, kegyetlen kivégzéseket videón terjesztik muszlim szélsőségesek és a mexikói drogháború bérgyilkosai is. Mexikóban létezik külön az erőszakos halálokra specializálódó magazin is, az Alarma!, ami természetsen a drogháborúból meríti véres képanyagát. Meg hát ezt a cikket is csak elkezdte olvasni valaki.

Horror Horror Horror

Összegyűjtöttük az általunk legkegyetlenebbnek vagy morbidságukban legérdekesebbnek tűnő kivégzéseket. Most jön a gór!!444!!

Bronz bika

Az ókori Görögországból származik ez a módszer. Egy bronzból öntött bikaformájú, az állat oldalán nyitható ajtóval ellátott szoborszerű szerkezet volt ez. Alatta tüzet raktak, és az átforrósodott testbe kellett a halálraítéltnek befeküdnie. A kivégzés teátrális mivoltát fokozta, hogy a bika belső kialakításának köszönhetően kihangosítva lehetett hallani, ahogy a bronz testben üvöltve szenvednek.

Főzés

A kivégzés maga elég egyszerű: forró folyadékba, vízbe vagy szurokba dobták az áldozatot. Az ilyen típusú kivégzések esetenként eltarthattak több óráig is. Érdekes, hogy a mindenki fejében élő, leginkább rajzokon ábrázolt kannibalizmus mintajelenete, amiben misszionáriusokból főznek egy jó levest egy nagy kondérban, valójában csak a főzés általi halálnak a félreértelmezése volt. A halottakat valószínűleg nem fogyasztották el a bennszülöttek.

Csónakázás

Az összes listán, ami a kivégzések kegyetlenségét rangsorolja, előkelő helyet foglal el a csónakázás névre keresztelt, tényleg értelmetlenül hosszas és kegyetlen módszer.

A két részből álló folyamat azzal kezdődik, hogy a halálra ítéltet addig etetik mézzel és itatják tejjel, amíg hasmenése nem lesz, mindezt úgy, hogy megkötözve fekszik meztelenül egy csónak padlóján, vagy egy fához kötözve.

Ezután összekenik mézzel a testét. és olyan környezetbe lavírozzák csónakját, ahol sok a rovar. Az elítélt széklete és a testére kent méz vonzza az ízeltlábúakat, amik szép lassan teljesen ellepik az ember testét. Volt, hogy hetekig is eltartott egy ilyen kivégzés, és könnyen kitalálható, hogy elviselhetetlen szenvedéssel járt. A szerencsésebbek a szájukba áramló rovarrajtól megfulladtak, de nagy többségében éhen vagy szomjan haltak, miközben saját ürülékükben feküdtek, és rovarok marták testüket napokon át.

Hóhérelefánt

Nem csak vadállatokat használtak emberek szétmarcangolására, vagy dobták őket kígyók és mérges rovarok, skorpiók és pókok közé. Gyakori volt, hogy az ember négy végtagját négy lóhoz kötötték, amik a vágta parancsra öt darabra szakították szét a hozzájuk kötözött halálra ítéltet.

Ám ahol lehetőség volt rá, előszeretettel tapostattak agyon embereket elefántokkal is. Az elefántok nagyobb súlyukon és talpuk nagyobb felületén túl azért voltak hatékonyabbak a lovaknál, mert míg a lovak inkább átléptek az ilyen akadálynak tűnő élőlényeken, az elefántok minden nagyobb gond nélkül taposták, akit csak alájuk tettek.

Nyúzás és darabolás

Inkább a Távol-Keleten volt bevett szokás az effajta kivégzés. Kínában még az 1910-es években is volt, hogy elítélteket daraboltak nyilvánosan az utcán. Itt is próbálták minél tovább elhúzni a folyamatot, néha még fájdalomcsillapítókat is adtak az elítéltnek, hogy ne ájuljon el. Néha orvosokat vontak be a folyamatba, hogy szakértelmükkel biztosítsák: a kínzás ne torkolljon gyors halálba.

Élve eltemetés, befalazás

Néha a legegyszerűbb módok lehetnek a legkegyetlenebbek. Ilyen az élve eltemetés, amit még japán katonák is előszeretettel alkalmaztak a nankingi mészárlásnál. Vagy a befalazás, ahol az élve eltemetéssel ellentétben nem megfullad, hanem éhen vagy szomjan hal az ember. Így végezte Báthory Erzsébet is.

Karóba húzás

Az sem biztos, hogy ami látványos, egyben gyors is. Jó példa erre a karóba húzás. A karó emberbe hatoló fele kezdetnek tompa volt, hogy semmilyen belső szervet ne sértsen meg annyira, hogy az ebből következő seb felgyorsítsa a halált. A hóhér is próbálta a karóba húzott szerencsétleneket úgy mozgatni, hogy minél mélyebbre, de minél kevesebb halálos belső sérülést okozzanak. Az áldozatok kár két-három napot is eltölthettek a karón szenvedve.

Máglyahalál

Vannak kivégzési módok, amik bár brutálisnak tűnnek, teljesen más miatt halálosak, mint elsőre gondolnánk. A máglya általi halálnál például nem a testet érő égés végez az emberrel, hanem a riadtság miatti szívroham, a sztoikusabbaknál pedig a füstmérgezés vagy a légcsőbe és tüdőbe jutó több száz fokos levegő, amik a szervek roncsolásával fulladást okoznak.

Kivégzések kesztyűs kézzel

Bár kreativitás és logisztika szempontjából sosem volt gondja az emberiségnek, ha a fejét kellett használnia, hogyan tizedelje önmagát, el lehet mondani, hogy idővel humánusabbá kezdtek válni a törvény által elrendelt kivégzések. Az akasztások technológiájában is jelentős váltás volt, amikor már nem fulladással akartak az elítéltek életének véget vetni, hanem a magasabb eséstől bekövetkező nyaktöréssel.

A francia forradalom szimbólumává váló guillotine is a humánusabb és gyorsabb kivégzés miatt nyert teret. 1977-ig használták is, mint hivatalos francia kivégzőeszközt, majd a halálbüntetés beszüntetésével együtt a szerkezetek is eltűntek.

A legmodernebb kivégzési módszerek közül az akasztás és a lefejezés is kikopott, maradt a golyó, a villamosszék, a gáz és végül a halálos méreginjekciók.

Szabadalmi seggfejségből született a villamosszék

A villamosszék feltalálásnak hátterében Edison és Tesla rivalizálása állt. Az Egyesült Államokban az Edison-féle egyenáram volt a legelterjedtebb, így amikor Tesla és a Westinghouse vállalat teret szeretett volna nyerni a váltóáramnak, Edison elkezdte félteni szabadalmi pénzét. Annak ellenére, hogy ő maga ellenezte a halálbüntetést, gyilkos szerkezeteket készített, hogy demonstrálja azt a halálos veszedelmet, amit a konkurens Tesla-féle váltóáram jelent.

Először állatokon bizonyította, mennyire veszélyes a Westinghouse váltóárama. Majd, hogy tényleg legyen rá bizonyíték, hogy a váltóáram halálos az emberre, a neki dolgozó Harold P. Brownnal építetett egy villamosszéket, amivel aztán a New York állambeli Auburn börtönben ki is végezték a William Kemmler nevű rabot, és új korszakot nyitottak a kivégzések technikatörténetében. A villamosszék használata Amerikában a 80-as években visszaszorult, de idén januárban egy virginiai rab inkább ezt választotta a halálos injekció helyett.

(És, mint tudjuk, Edison ellenmarketingje végül nem volt sikeres, a váltróáram használata elterjedt az egész világon.)

Van azért még kövezés is

Közel-keleti és afrikai országokban, többnyire ott, ahol iszlám törvénykezés van érvényben, él még a kivégzéseknek két archaikus, a bibliai vagy még a Biblia előtti törzsi időkbe visszanyúló módja, a kövezés és a karddal lefejezés. Többnyire vallási bűnök elkövetéséhez kapcsolódnak.

Tömegek részvételével zajló nyilvános kivégzések már csak Észak-Koreában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Szíriában és Jemenben folynak. Ezek nagy része sortűz általi halál vagy akasztás.

Általánosan mindegyik országban az akasztás, a méreginjekció, a gáz vagy a villamosszék közül válogatnak a végrehajtók.

Amerikában van, ahol az elítélt választhat a gázkamra, az injekció és a villamosszék között, de ezek közé egyes államok szeretnék visszavenni a golyó általi halált is, ami most csak Oklahomában nincs betiltva.

Az altató injekciót és a golyó általi halált alkalmazza a legtöbb ország, mivel ezeket találták a legemberségesebb és költséghatékonyabb módszernek.

Az injekciók közül a most embargó alatt levő pentobarbitál a legközkedveltebb gyógyszer, ami az eddigiektől abban különbözik, hogy nem kell három különböző injekciót beadni az elítéltnek, elég csak egyet.

Napóleon is kísérletezett már gázkamrákkal

Gázkamrákat Amerikában az 1920-as évektől használtak, de léteznek nem biztos forrásokon alapuló feljegyzések arról, hogy már Napóleon is próbálkozott hasonló módszerrel.

A tömeges alkalmazás a náci Németország találmánya, és a koncentrációs táborok gázkamrái azóta a nácik háborús bűneinek jelképei. Egyébként a horvátok is használták a második világháborúban, például a jasenovaci koncentrációs táborban. Észak Koreában a mai napig vannak használatban gázkamrák.

Amerikában 2010-ben végezték ki az utolsó embert gázkamrában, de addig is folyamatosan történtek kellemetlen esetek. Volt, ahol tizenegy percig szenvedett az elítélt, míg a halál be nem állt. De kudarcba fulladt az első kísérleti gázos kivégzés is, amit egy alvó rabon akartak végrehajtani, a tudta nélkül.

Általános szemlélet szerint a halálos injekció a legemberségesebb. Kínában még mindig a golyó általi halál a leggyakoribb kivégzési módszer, de a méreginjekciós kivégzés egyre inkább teret hódít. Arról, hogy milyen szert használnak a kínaiak, semmilyen adatunk nincs.

Arról, hogy Kínában még mindig mindennaposak a golyó általi kivégzések, az egész világ meggyőződhet: amióta ott is elterjedtek a videkamerák és a mozgóképet rögzíteni képes mobiltelefonok, rendszeresen kerülnek föl a Youtube-ra fegyveres kivégzések. Tavaly év végén pédául az a videó, amelyen kínai rendőrök egy falu szélén, a mezőn, nagy nézősereg előtt lőnek agyon egyetlen pisztolylövéssel egy elítéltet.

Az egy fegyveres kivégzés esetében egyértelmű, hogy ki a végrehajtó, de a sortüzes kivégzéseknél sajátos felelősségmegosztó illetve lelkiismeret-megnyugtató technikát szoktak alkalmazni: a kivégző osztag egyik tagjának a fegyverébe vaktöltényt teszenek, de hogy kiébe, azt senki sem tudja. Így az osztag bármely tagja megnyugtathatja magát, hogy nem ő gyilkolt.

Ítélettől a kivégzésig

Most is majdnem húszezer halálraítélt vár kivégzésre a világon. A legtöbb kivégzés Kínában van. Hivatalos adatot nem adnak ki, de évente körülbelül négyezer halálos ítéletet hajthatnak végre. Iránban évente majdnem négyszázat. Minden más országban kevesebb mint száz embert végeznek ki évente.

A legnagyobb átfutás az ítélet és végrehajtása között Amerikában van, ahol az is előfordul, hogy éveket vagy akár évtizedeket is várnak a halálra ítéltek. Negyedük a várakozás közben természetes halált hal a "halálsoron". (Újabban így tükörfordítjuk a death row kifejezést, mert a "siralomház" nem tűnik elég amerikásnak.)

A siralomházban várakoztatás sem túl humánus módszer: az ilyen körülmények között kialakuló pszichés betegségeknek könyvtárnyi irodalma van, az a ritkább, ha valaki teljesen ép elmével vészeli át a várakozást.

Valószínűleg ennek – hogy tudniillik már megzavart elmeállapotú elítélt kerül hóhér elé – a következménye az is, hogy nem egy gyilkos utolsó szavai annyira lemondóak az életről, az elkövetett bűneiket pedig egyáltalán nem bánják meg.

Nemzet elleni háború

A XVIII. század végén, az Egyesült Államok alapítása idején kezdődtek az első erőfeszítések a halálbüntetések visszaszorítására. Thomas Jefferson az Államok alapító atyja, a Függetlenségi nyilatkozat egyik szerzője harcolt azért, hogy halálos ítéletet csakis gyilkosságért és árulásért lehessen kiszabni.

Az abolicinoista mozgalomra nagy hatással voltak olyan európai írók, mint Montesquieu, Voltaire és Bentham. A legjelentősebb kritikát Cesare Beccaria olasz jogtudós, író fogalmazta meg, aki nemzet elleni háborúnak nevezte a halálbüntetést, és csak abban az esetben tartotta helyesnek, ha egy ember halála egy egész nemzet biztonságát szavatolná. Beccaria szerint erre csak olyan ritka esetekben lehetne példa, ha a nemzet szabadsága kerülne végveszélybe.

Ma már nem csak jogvédő szervezetek kritikusai a kivégzéseknek, hanem országok kormányai is kezdenek kihátrálni a halálbüntetés gyakori alkalmazásából.

A közvélemény folyamatosan változik, de a korral haladva egyre többen vannak ellene, mint mellette, viszont a kérdés maga megmarad örök morális vitának.

Magyarországon a Szovjetunió bukása, a rendszerváltás hozta el, hogy az új alkotmány alkotmányellenesnek nyilvánította a halálbüntetést. Az utolsó kivégzett ember Vadász Ernő volt 1988-ban. Ő különös kegyetlenséggel elkövetett kínzás és gyilkosság miatt kapta ítéletét. Azóta is folynak társadalmi viták a visszaállításáról, aminek legnagyobb pártolója a szélsőjobb.

A cikk összeállításhoz nagy segítséget nyújtott Vargyai Viktor, aki nálunk gyakornok. A cikk megszületésében a Gorgoroth Destroyer albuma segített neki, segíthet másoknak is.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt