152 napnyi pokol a szír felkelők börtönében

A szíriai polgárháború története azért annyira elkeserítő, és a helyzet azért annyira kilátástalan, mert miközben egyik oldalon a saját népét módszeresen gyilkoló diktátor, Bassár el-Aszad áll, a forradalmi erők között is bőven akadnak hasonló szadista gyilkosok.

Az ENSZ bizottsága nemrég kiadott jelentésében is arra jutott, hogy mindkét oldalon harcoló erők követtek el emberiség elleni bűncselekményeket, a támadások pedig sokszor a két erő közé szorult civil lakosságot érik.

A felkelők kegyetlenségéről számolt most be részletesen Domenico Quirico olasz újságíró, aki 152 napon át raboskodott a kormányellenes erők fogságában.

Quiricót tanár társával, Pierre Piccinin da Pratával együtt április 8-an rabolták el, nem messze Homsz városától. Maszkos fegyveresek egy csoportja állította meg autójukat, és egy közeli üres épületbe vitték őket. A támadók megverték őket, közben pedig azt állították, hogy a kormány rendőrségének tagjai. De a következő napokban kiderült, hogy hívő iszlamisták, a túszul ejtett férfi azt is hallotta, ahogy vallási vezetőjük el-Aszad elleni beszéddel hevítette a harcosokat. De akkor lett végleg biztos benne, hogy az ellenzéki erők tartják fogva, amikor a hadsereg elkezdte bombázni a környéket.

A túszejtők csoportját egy önjelölt emír vezette, aki az Abu Omar nevet használta. Ő toborzott a környékről sereget magának, főleg bűnözőket maga köré gyűjtve. Abu Omar trükkje az volt, hogy iszlamista ideológiát csomagolt a bűncselekmények mögé, melyeket csoportjával elkövetett, ezzel legitimálva a tetteket.

A csoport együttműködött a szír ellenzéki koalíció megbecsült tagjával, az Al-Farouk csoporttal is, mellyel nyugati kormányok is rendszeresen tárgyalnak.

Nyugaton megbíznak bennük, de saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy egy új, felkavaró jelenség született meg a lázadásból: szomáliai sítlusú banditák csoportjai jelentek meg, akik iszlamista máz és forradalmi eszmék mögé bújva veszik át egész területek irányítását, szedik el a helyiek vagyonát, és ejtenek túszul embereket.

Quirico börtönének helye gyakran változott, mert a kormányerők folyamatosan bombázták a környéket. Egy hétre az al-Kaida szíriai sejtjének, az Al-Nusra Frontnak a felügyelete alá került. Ők bántak vele a legemberségesebben. Harcos iszlamisták voltak, akik még az ellenségeikkel szemben is tudtak tiszteletet mutatni. Nem alázták meg a foglyokat feleslegesen, és ők is ugyanabból az ételből ettek, amit a raboknak is adtak.

De az egy hét után visszakerültek Abu Omar karmai közé. Egy sötét, apró szobában laktak, ahol állandó volt a hőség, enni pedig csak a maradékból jutott. Az őrök pedig a legapróbb alkalmat is kihasználták, hogy megalázhassák a rabokat.

Nagy megelégedést nyújthatott nekik, ahogy a gazdag nyugatiakat koldusként láthatták könyörögni.

- meséli Quirico. Kétszer próbáltak megszökni, mindkétszer elkapták őket, és nagy büntetést kaptak. Nem ölték meg őket, mert árucikként tekintettek rájuk, amit el lehet majd adni váltságdíjért cserébe. Kétszer azonban így is belefért, hogy eljátszották Quirico kivégzését. A falhoz állították, fegyvert fogtak a fejéhez, majd vártak. Végül pedig leengedték a fegyvert.

Az őrök állandóan azzal tréfálkoztak, hogy holnap majd szabadon engedik őket. De ez a holnap nagyon sokáig nem jött el. Aztán egy vasárnap éjjel autóba ültették őket, és a határ túloldalán kellett kiszállniuk.

Azt mondták, hogy kezdjünk el gyalogolni. Arra gondoltam, hogy hátba fognak lőni minket. Ismertem az arcukat, tudtam a nevüket.

De nem történt semmi, 152 nap után Domenico Quiricót szabadon engedték. A 62 éves, rutinos haditudósítót és társát váltságdíj ellenében engedték el, azt egyelőre nem tudni, mekkora összeget fizettek értük.

(via Guardian)

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.