Ön is adott ma erre 26 ezer forintot!

2013 szeptember 30., hétfő 7:02
  • Az MVM tulajdona szeptember 30-tól az E.on Földgáz Trade és Storage nevű cégek.
  • Már a Bajnai-kormány is meg akarta ezeket venni.
  • Nem tudni, érnek-e 260 milliárd forintot, az MVM korábbi vezetője szerint a fele ár is sok lett volna.
  • Stratégiai és aktuálpolitikai haszna is lehet azonban.
  • Gyanúsan sok hülyeséget mondanak az üzletről kormánypárti politikusok.

Hétfőtől a magyar államé az E.on összes hazai gáztárolója, és a gázkereskedelmi vállalata is. Vagyis az E.on Földgáz Storage és az E.on Földgáz Trade nevű cégek. Ezért 260 milliárd forintot fizetett Magyarország, vagyis minden magyarországi magyar állampolgár kb. 26 ezer forintot fizetett ki a két új dologért. (A tulajdonos az MVM lett, de az állami cég, tehát az is a mienk, minden bevételével és adósságával együtt.)

Mi például négyen vagyunk itthon, a legkisebb nagycsoportos óvodás, a legnagyobb én vagyok (36), és így a mi háztartásunk 104 ezer forintot áldozott erre. (Valójában kicsit többet, mert már nem vagyunk összesen 10 millióan, de legyünk nagyvonalúak.)

Megérte? Nem tudom még. De azt legalább le tudom írni, hogy mit vettünk, és hogyan derül majd ki, hogy nem lett volna-e jobb vennie a családnak inkább 462 darab lottószelvényt.

Mik ezek?

A két cég közül a Trade egy földgáznagykereskedő. Magyarországon a háztartások jó 80 százaláka gázzal fűt, továbbá gázból készül áram is, és bőven használja az ipar is. Vagyis gázzal kereskedni nagy üzlet, legalábbis látszólag. Valójában mégsem annyira az.

A Trade nagykereskedő, vagyis a gázszámlát önnek is kiállító szolgáltatónak árulja a gázt. A gáz hatósági áras a lakosságnak, és így rezsicsökkentés idején egyre olcsóbban lehet csak eladni.  A Trade-nek nem is ment igazán jól. Sosem fizetett osztalékot a tulajdonosainak. 2006-ban lett a cég a német E.on-é, és azóta csak 2007-ben volt nyereséges.

Egyrészt tehát van egy veszteséges vállalatunk.

Másrészt viszont a fejenként 26 ezer forintunkért megvettük az E.on Földgáz Storage nevű céget is, aminek 4 darab gáztárolója van. A gáztároló kimerült gázbánya, amiben el lehet rakni a gázt. Télen inkább kivesznek, nyáron inkább betesznek.

A Storage nyereséges, 2008-n kívül minden évben kivett belőle osztalékot a német anyacég, 2012 elejéig majdnem 62 milliárd forintot.

Ez a kisebb a kettő közül, a Trade árbevétele hússzorosa a Storega-nak.

Fontos, hogy a két cég igazából csak együtt használható. A kereskedő raktár nélkül félkarú óriás, és ez fordítva is igaz. Vagyis nem lett volna értelmes csak az egyiket vagy csak a másikat megvenni.

Nézzük sorban, hogy miért lehetnek jók ezek.

Nemzetbiztonsági és stratégiai érdek

Ha nincs gáz, akkor leáll az élet. Télen pedig nemcsak leáll, de konkrétan katasztrófa van. Ezért létezik olyan felfogás, hogy jobb, ha köztulajdonban áll az ezzel kereskedő cég.

A gáztárolók fontos stratégiai pontok, és a környéken nem nagyon akadnak. Magyarország geológiai szempontból szerencsés hely, itt van öt nagy tároló. Ebből egy eddig is az állam felügyelete alatt volt (a szőregi stratégiai tároló) és a most szerzett néggyel már az összes az államé.

A magyar államnak ambíciózus tervei vannak: azt akarja, hogy a horvát-román-osztrák-szlovák-lengyel gázvezetékek összekapcsolásával új közép-európai gázpiac alakulhasson ki. Ennek központja lehetne Magyarország a tárolóival. Ráadásul, ha épülne az orosz vezetékeken kívül egy új (pl. a Nabucco), ami alternatív forrásból töltődne tele gázzal, akkor Magyarországot nem lehetne kihagyni az útvonalból a tárolók miatt. A magyar kormány azért lobbizik az EU-ban, hogy ne adjanak máshol pénzt tárolók kiépítésére, mert itt már úgyis van.

A tárolók ilyen értelemben komoly és hosszú távú befektetések.

Rezsi ellen orvosság

Ha a nagykereskedő cég, és az elraktározott készletek is állami tulajdonban vannak, akkor a rezsiháborúban is jobbak az állam pozíciói. Egy államosítási hullám esetén  pereskedő, vagy ellenálló szolgáltatókat könnyen lehet zsarolni: nem kapnak gázt, ha nem viselkednek jól.

Az áramkereskedelemben az MVM-n és leányain keresztül eléggé benne van az állam. A távhőben is, a sok önkormányzati cégen keresztül. De a gáz kívül volt az állam hatókörén, márpedig a rezsit úgy a legkönnyebb gyorsan megverni, ha az állam egyben piaci szereplő is.

Árnyalja viszont a képet, hogy a gázt jórészt az oroszoktól vesszük, vagyis annak árával nehéz játszani. Ha a kormány ragaszkodik a fogyasztói ár csökkentéséhez, akkor az közvetlen veszteségként jelentkezhet mostantól a költségvetésben. (Vagy egy ideig a szolgáltatóknál, de ha ez rájuk hárul, előbb-utóbb úgyis beadják a kulcsot.) És akkor

nem hogy profit nem lesz, amiből az E.on cégeire költött hitelt vissza lehet majd fizetni, de könnyen lehet, hogy még ráfizetéses is lesz az egész vállalkozás.

Így lehet megalkudni az oroszokkal

A gáz ára kulcskérdés, és a Magyarországon elégetett gáz bőven több mint kétharmada Oroszországból, a Gazpromtól jön. A Gazprom a hosszú távú szerződéseket szereti, és a Magyarországgal érvényes aktuális szerződés 2015 nyarán lejár.

A kormány úgy véli, hogy sokkal jobb alkut köthet az oroszokkal, mint amire az E.on képes lehetne.

Hogy ezt hogy csinálnák, az nem világos. Jó esély van rá, hogy a paksi atomerőmű bővítését is összekapcsolnák az üzlettel. A kedvezőbb árba például az oroszok beszámítanák, hogy ők építhetnék meg az új magyar erőművet. Ennek ára visszafogott becslések szerint is 2000 milliárd forint körül lenne.

E három érv (stratégia, rezsi, oroszok) közül legalább kettő mindenképpen komoly. Viszont az egész üzletet sok idióta megfogalmazás teszi gyanússá.

Rogán Antal tévedett

Kezdjük egy kevéssé jelentős, ám az egész üzlet körüli rossz hangulatot szépen illusztráló példával. Rogán Antal, a parlament gazdasági bizottságának elnöke (és a Fidesz frakcióvezetője, és az V. kerület polgármestere) ezt nyilatkozta az üzletről az MTI szerint:

„Eddig a magyar árakról egy német cég állapodhatott meg Oroszországgal, arra dupla vagy tripla profitot is rátettek, az E.ON visszavásárlásával azonban a jog visszakerül Magyarországra.”

Ez a mondat számtalan sebből vérzik. Egyrészt az E.on-nak nem volt joga az új megállapodásra, csak logikus lett volna, hogy a következő hosszú távú szerződést velük kösse meg a Gazrpom. Ennél sokkan nagyobb tévedés azonban, hogy a németek állapodtak volna meg az árról az oroszokkal.

Hiszen az E.on úgy vette meg a Mol gázüzletágát, hogy megörökölte a még most is érvényben lévő hosszú távú szerződést. Azt ugyanis 1996-ban kötötték, 20 évre, és a magyar állam szerződött rá.

(Akkor a Mol még teljesen a magyar állam tulajdona volt.)

További tévedés, hogy az ár felhajtásán az E.on és a Gazprom összejátszott volna.

Az 1996-ban kötött megállapodás legbrutálisabb feltételeit éppen az E.on-nak sikerült enyhítenie.

Valószínűleg azért, mert az E.on európai szinten is nagy szereplő, a Gazprommal sok egyéb nagy biznisze is van. Még az sem kizárt, hogy őket Moszkvában komolyabban veszik, mint a mindenkori magyar kormányt.

Az E.on elérte, hogy a „take or pay” rendszer enyhüljön (a 96-os szerződés szerint akkor is ki kellett fizetni az előre megrendelt gáz mennyiségét az oroszoknak, ha arra az országnak nincs szüksége). Az E.on az át nem vett gáz után fizetendő összeget lealkudta a felére.

Az E.on másik nagy eredménye az volt, hogy 2011-ben elérték, hogy ne csak az olaj árához legyen kötve a gáz ára. Az 1996-os szerződés azt mondta ki, hogy az olaj világpiaci árának elmúlt 9 hónapos átlaga határozza meg a gáz árát. Ezzel Magyarország nagyon rosszul járt, mert közben a gáz piaci ára (a palagázforradalom, illetve a válság miatt csökkenő európai kereslet miatt) az olajhoz képest esni kezdett. Az E.on kiharcolta, hogy az olaj csak felerészben határozza meg az árat, a másik 50%-ot pedig a gáz tőzsdei árához kössék.

Vagyis az E.on nem brutális árban állapodott meg az oroszokkal, hanem a magyarok által megkötött brutális árat alkudta le.

Rogán érveléséből annyi igaz, hogy most a magyar kormány kap lehetőséget a további alkudozásra.

Megér ennyit?

Az egész üzletben az a legizgalmasabb, hogy megért-e ennyi pénzt ez a két cég. 2011-ben az üzlet azért hiúsult meg, mert a magyar kormány 220 milliárdot ajánlott érte, az E.on pedig 335 milliárdot akart. Ebből lett végül idén 260.

A probléma az, hogy senki sem tudja, hogy mennyit ér a két cég. Könyvvizsgálók készítettek ugyan értékbecslést, de ez nem nyilvános, se az E.on, se a kormány nem adja ki. Az Index be is perelte a kormányt ezért.

Mártha Imre, az MVM előző vezetője azt állítja, hogy látott értékbecslést, és az 70 milliárdról szólt. Vagyis szerinte 150 milliárddal többet fizet Magyarország a cégekért, mint amennyit érnek.

Az ellenzéki pártok vizsgálóbizottságot akartak felállítani a cégek értékének kiderítésére, amihez 72 képviselő aláírása kellett. Ez az MSZP – Jobbik – LMP összefogásával össze is jött. Ám múlt csütörtökön a szocialisták visszavonták aláírásaikat, mondván nem akarnak a Jobbikkal együttműködni semmiben. Így a vizsgálóbizottságból semmi sem lesz, és ezzel jelentősen csökkent az esélye, hogy kiderüljön, mennyire jó üzlet ez.

Párnagázos kábítás

Még márciusban jelentette be a Magyar Nemzet, hogy azért is olcsóbb lehet az üzlet nyélbeütése után a rezsi, mert majd a párnagázt is elégethetjük, ami sokkal olcsóbb, mint a tárolókban lévő többi gáz.

Ez azért hülyeség, mert a párnagáz (ami a tárolókban lévő gáz legalább harmada) az a mennyiség, amitől a tároló egyáltalán működik. Ez biztosítja azt a nyomást, amitől a ki- és betárolás lehetséges, illetve bizonyos esetekben ez nem hagyja, hogy a tároló összeomoljon. Vagyis amikor eladnak egy tárolót, akkor a benne lévő gáz árát mobilgázra és párnagázra osztják. A mobilgáz az, amit el lehet belőle adni, a párnagáz meg az, ami a működéshez egyébként is kell.

A párnagáz érvet most is bevetették, több rezsicsökkentő fórum kiszólása volt, és még Németh Lászlóné fejlesztési miniszter is villogott vele a múlt héten. A valóságban azonban csak retorikai szinten jött elő.

Mert ugyan a legújabb rezsicsökkentésről szóló törvényben tényleg benne van, hogy a tárolók átvétele után el kell adni a lakosságnak az olcsóbb párnagázt is, ám ez csak arra 120 millió köbméterre vonatkozik, amit még az E.on minősíttetett át az állammal párnagázból mobilgázzá.

(A csökkenő hazai fogyasztás miatt kisebb nyomás is elég lett a tárolókban, illetve talán túl elővigyázatosan határozták meg a párnagáz arányát a tárolókban.) Ez a 120 millió köbméter azonban nem sok. Az éves lakossági fogyasztás valamivel 3 milliárd köbméter felett van. 120 millió köbméternyi olcsóbb gáztól még nem lesz 20 százalékkal kisebb a rezsi. Az árcsökkenést ebből az állam nem fogja kigazdálkodni, maximum a januári költségvetési egyenlegen segíthet valamit majd.

Már Bajnai is akarta

A gázkereskedelem visszavásárlását nemcsak az Orbán-kormány akarta. Már 2009-ben elővásárlási jogot szerzett a kormány erre az E.on-tól, csak akkoriban nem volt pénz élni is vele.

Az Orbán-kormány kezdettől készült erre az üzletre. Ezt nyilatkozatok során túl a hosszúra nyúlt alkudozás is bizonyítja. Illetve az is, hogy az MVM az utóbbi években több fontos vezetőt elcsábított az E.on gázipari főnökei közül: például Kiss Csaba Attilát, a Trade egykori versenykereskedelmi vezetőjét, aki vezérigazgatói tanácsadó lett; vagy Kóbor Györgyöt, aki az E.on Energiaszolgáltató Kft. ügyvezetőjéből lett az MVM pénzügyi vezérigazgató-helyettese.

Hogy ez az egész megérte-e, az akkor látszik világosan, ha kiderül, milyen új szerződést köt a kormány 2015-ben a Gazprommal, és hogy tárolókból lehet-e majd pénzt csinálni. Spórolunk-e ezeken belátható időn belül annyit, mint amennyibe ez a bevásárlás került.