iEndlösung, avagy végső megoldás az iPhone-Iphone-iPhOnE problémára

Most, amikor a hét közepén újabb, minden bizonnyal a homo sapiens egymillió éves történetében is sorsfordító Apple-bejelentés várható, és a bejelentés után pedig szinte biztosan ismét furcsa fények gyúlnak bizonyos szemekben, és megtelik az internet a mégzseniálisabbá váló turbózseniális cég zsenialitásáról illetve a zsenialitást további, egyenként is végtelen zsenialitáshalmazokat alkotó termékekről ömlengő önkéntes hittérítőkkel, ideje fölidéznünk egyet s mást.

Például a hazai internetet alapjaiban megrengető iPhone-Iphone vitát, amely talán meggyőzhette a társadalom egészséges többségét arról, hogy nemzeti kultúránk, hagyományaink, nyelvünk és szellemi épségünk védelmében igenis szükség van az általában csak „Apple-rajongókként” emlegetett közveszélyes vallásifanatikus-csoport társadalmi befolyásának adminisztratív korlátozására.

Gátat kell vetnünk ennek az ördögien gonosz ragálynak, a huszonegyedik század pestisének, amely egészséges, tisztességes magyar fiatalokat változtat át vérben forgó tekintetű, agyhalott marketingzombikká. Steve Jobsnak pedig egyszer majd a történelem ítélőszéke előtt kell felelnie, amiért az emberiségre szabadította ezt az undorító kórt.

Matthew's Island of Misfit Toys http://mattsko.wordpress.com/

Minden bizonnyal az ön családjában vagy közvetlen környezetében is akad fertőzött, aki nemrég még teljesen normálisnak tűnt, ma meg minden technikai típusú kérdésre azt válaszolja, hogy „Macen ez jobban néz ki”, „Steve jobban tudta”, „Az Iphone sosem fagy le” és így tovább. Éjjel élőben figyeli a termékbejelentéseket, úgy sikoltozik, amikor meglátja Tim Cookot, mint az ütődött tinilányok '63-ban a Beatlesre. Totál depressziós attól, mert itthon nem tud két napig utcán táborozni egy Apple-bolt előtt, hogy elsők között vehessen meg meg valami teljesen fölösleges fehér műanyagdarabot.

Na, ezek reggeltől estig térítenek, prófétálnak, evangelizálnak, egy Jehova tanúja kitartásával és logikájával (eszével). Ha meglátnak mondjuk egy Windowst vagy egy androidos telefont, azonnal izgalmi állapotba kerülnek, előbb lesajnáló megjegyzésekkel tapogatóznak, aztán jön a pusztító szőnyegbombázás, hogy az Apple így jobb meg úgy jobb, és miben mennyivel fejlettebb, és szégyellje magát mindenki, aki erre még nem jött rá.

Ki ne ismerne egy-két szerencsétlen komputerfóbot, aki tíz év alatt nagy nehezen eljutott odáig, hogy a Windows alapfunkciói közt kiismerje magát, de aztán jött egy jehovista, aki bemagyarázta neki, hogy egy Macet sokkal egyszerűbb használni, vett egyet, ráment a gatyája, és két éve nem tud kikeveredni az Itunes menürendszeréből.

Az apple-ista vallás fanatikusai a legváratlanabb helyzetekben, álmukból fölköltve, napi 24 órában kifinomult ízlésű emberek és módfelett kreatívok, másként gondolkodók, megannyi kis zseni, igazán különleges, eredeti ember, aki egyszerre lép, egyszerre örül, egyszerre vásárol és éppen azt, amit mondanak neki. Mindannyian egyéniségek vagytok. Mindannyian kitűntök a tömegből. Egyemberként. A kiválasztott nép.

Kiválasztottságukban pedig gátlástalanul tipornának el mindent, ami szépen elrendezett és módfelett megdizájnolt világukba nem illik, ami nem elég simply vagy nem elég Steve.

(Itt például fertőzésveszélyt nélkül megtekinthet két kifejlett hímet, amint egy harmadikkal halál komoly eszmecserét folytatnak arról, hogy Albert Einsteinnel és Henry Forddal együtt említendő zseni az, aki „föltalálta” a fehér számítógépet:

Talán most esély mutatkozik rá, hogy az apple-izmus tizenöt éve agresszíven terjedő kórokozóját visszaszorítsuk. Oroszlánfeladat hárul ebben a hatalmas Kínai Népköztársaságra, a bölcs és hősies kínai népre, amely végre kimondhatja azt, amire az Apple-szekta terrorját nyögő népek várnak: NEM KELL! Jöjjön a Samsung, jöjjön az LG, jöjjön a Huawei, a ZTE, a Haladás, bármi, csak a marketingzombik terrorja vesszen végre már!

Eminens érdekünk tehát, hogy a társadalom egészséges részétől elszigeteljük a fertőzött, bezombult, lesüllyedt népességet. Az elszigetelés legpraktikusabb és legolcsóbb módja, ha összegyűjtjük őket, és szoros őrizet alatt, elkülönítve tartjuk mindaddig, amíg állapotuk javulást nem mutat. Ezalatt megfigyelhetjük viselkedésüket, gyógymódokat kísérletezhetünk ki. Hogy az elkülönítés árát ne a magyar családokkal, a társadalom egészséges és tisztességes tagjaival fizettessük meg. Ezeken az elzárt területeken biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy dolgozhassanak, és megtermelhessék megélhetésük költségeit. Törhetnek követ, bányászhatnak nehézfémeket, takaríthatnak atomerőműbaleset után, illetve alaplaphibás szürke no name PC-kre installálhatnak DOS 6.0-t.

Nekem alapvetően semmi bajom az Apple-felhasználókkal, ha otthon, négy fal között csinálják. Barátaim is vannak közöttük, akik rendesek, tiszták, dolgoznak, képesek voltak beilleszkedni társadalmunkba, és igyekeznek kordában tartani, néha eltitkolni bűnös szenvedélybetegségüket. Nem árt persze néha rájuk nézni, érezzék a törődést, és tudják pontosan, hol a határ.

Az az agresszív kisebbség viszont, amely folyamatosan provokálja a többségi társadalmat, destruktívan lép föl a magyar családokkal, a társadalom alapkövével szemben, és számarányát jelentősen meghaladó módon igyekszik pozíciókat elfoglalni – halálos veszedelem. Nézzünk szembe a rettenetes tényekkel: szívós törekvéseiket siker koronázza. Ahová egy apple-ös beteszi a lábát, ott hamarosan újabb apple-ösök tűnnek föl, lassan kiszorítják a nem apple-ösöket. Segítik egymást, összetartanak, diszkriminálnak, sőt: kegytelenül elnyomnak mindenkit, aki nem brancsbeli.

Ezeket a folyamatokat pedig csírájában kell elfojtanunk. Ki kell közösíteni, meg kell bélyegezni a szellemi kútmérgezőket. Ez mindannyiunk közös érdeke. A tisztességes, a társadalomba beilleszkedni vágyó Apple-felhasználóké és magyaroké egyaránt.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.