Horthy alatt nem volt szükség Kubatovra

  • A két világháború között Budapest lakosságának 20,3 százaléka volt zsidó.
  • A két világháború között az 1939-es parlamenti választásig, sok zsidó választó jogfosztásáig a liberális pártok Budapesten 20-24 százalék közti eredményt értek el.

Minden szélsőjobboldali olvasónk elégedetten hátradőlhet, az összefüggés releváns. Ignácz Károly a két világháború közti budapesti választások adatait feldolgozó tanulmánykötete, a Budapest választ egyik legérdekesebb adatsora bizonyítja a régóta gyanított összefüggést: Magyarországon a polgári liberális értékrend alapvetően a 19-20. század fordulóján meggazdagodó és polgárosodó budapesti zsidósághoz köthető.

Ezt bizonyítja a pártok szavazatarányai és a népesség vallási megoszlása közti korrelációszámítás is. Az izraelita vallásúak és az 1930-as választáson indult két liberális párt, a Nemzeti Demokrata Párt és a Nemzeti Szabadelvű Párt szavazatai között 0,69, illetve 0,8 a korrelációs érték (A korrelációs érték -1 és 1 közötti érték. Ha 1, akkor az izraeliták 100%-ban a liberálisokra szavaztak, ha -1, akkor 0%-uk).

Ebből adódóan nem meglepő, hogy a választási eredmények térképe kirajzolja a budapesti zsidóság térbeli elhelyezkedését is:

De mondok még valamit.

A keresztények pedig a keresztény pártokra szavaztak!

Ignácz korrelációszámítása szerint a keresztény lakosság és a két nagy budapesti keresztény párt, a Községi Keresztény Párt és a kormánypárti Egységes Községi Polgári Párt viszonylatában 0,66, illetve 0,65 a korrellációs érték.

Végezetül pedig:

a szociáldemokraták a munkások lakta kerületekben érték el a legjobb eredményeiket.

A korrellációs érték a munkás főbérlők és a szociáldemokraták szavazatai között 0,76.

Ebből három dolog következik. Az első világháborút követő társadalmi felfordulás, a forradalmak és ellenforradalmak, majd a zsidóság fokozatos jogfosztása ellenére a Horthy-korszakban.

  • meglepően stabil volt a pártrendszer;
  • meglepően stabil volt a társadalmi rendszer;
  • a pártválasztást alapvetően a felekezeti hovatartozás, a társadalmi státus, illetve a munkásosztály esetén a munkáltató kiléte határozta meg.

Ez utóbbi még magyarázatra szorul. A Horthy-korszakban a szociáldemokraták választási szereplését erősen befolyásolta Bethlen István és Peyer Károly, a miniszterelnök és az SZDP elnökének 1921-es megállapodása, a paktum. Ez korlátozta a szakszervezeti mozgalmat, az állami alkalmazottak körében megtiltotta a szervezkedést. Ez magyarázhatja, hogy bár a baloldal fő támogatói a munkások voltak, a munkásság többsége, 50,8 százaléka mégis a jobboldali pártokra szavazott.

Ha megnézzük a választási térképet, azt is láthatjuk, hogy hol szavaztak a munkások inkább a keresztény pártokra.

)

Kőbányán az állami MÁVAG-nak volt nagy munkáskolóniája, a Ferencvárosban a rendezőpályaudvar környéke volt a keresztény pártok bázisa, a Keleti pályaudvar környékén is a MÁV dolgozói voltak keresztény párti szavazók, Angyalföldön pedig a tisztviselőtelepek - postások, rendőrök - lakótelepein ért el kimagasló eredményt a jobboldal. Vagyis azok, akiknek az állam adott munkát, az országos választási rendszer sajátosságai - nyílt szavazás vidéken, az SZDP Budapestre korlátozása - miatt országosan leválthatatlan kormánypártok szavazói voltak.

A szavazóköri adatokból még sok más érdekesség is kiderül.

  • A liberálisok a Lipótváros, Újlipótváros, Terézváros, Erzsébetváros és Józsefváros mellett még a Rózsadombon is kimondottan jól szerepeltek
  • Bár az első kerület, a Budai vár a nagypolgári lakosság miatt a kormánypártok legfőbb bázisa volt, a 37-es, Medve utcai szavazókörben budapesti átlagán felül teljesített a Nyilaskeresztes Párt
  • Az Újlipótváros ugyan a liberálisok legerősebb kerülete volt, egy visegrádi utcai szavazókörben, a 61-esben a szociáldemokraták nyertek.

A liberálisok rózsadombi jó szereplésének egyszerű a magyarázata. A polgárosodott zsidóság leggazdagabjai a Lipótváros és az Újlipótváros mellett itt éltek. Szociológiai szempontból érdekesebb a két másik, a környezetéből kilógó szavazókör.

A Medve utca lakossága erősen elütött a Váralja jellemző lakosságától. Itt inkább kispolgárok, kistisztviselők éltek, vagy ahogy az itt iskolaorvos Németh László írta egy 1937-es tanulmányában, "kisfikszesek". Köztük is meglepően sok házmester. Vagyis a szélsőjobboldal tipikus szavazói. Ugyanakkor a nyilasok és a másik szélsőjobboldali párt, a Nemzeti Front 40 százalékos szavazataránya csak a kerület többi részéhez képest kimagasló, amúgy a hasonló társadalmú kevert keresztény kerületek - pl. a külső Ferencváros és Kőbánya - eredményeihez hasonló.

A Visegrádi utcai körzet hasonló társadalmi zárvány. A nagypolgári területbe beékelődött egy proletár háztömb, a Visegrádi utca 20-24. Ignácz Bálint Györgyöt idézi, aki ezt írta erről a különös zárványról:

"A ház nő lakói elég gyakran látnak előkelő világot: egy részük takarítani jár az Új-Lipótváros elegáns polgári lakásaiba. Délelőttönkint portörlővel a kezükben, padlókefével a lábukon vendégszerepelnek a »kultúránál«. A legtöbben itt jutnak újsághoz, és it kapnak néha kiselejtezett könyveket."

Az itt lakó munkások szavazataival az SZDP ebben a szavazókörben tíz százalékkal jobb eredményt ért el, mint a környék többi szavazókörében.

És jött a háború.

A huszas-harmincas évek stabilitása aztán 1939-ben megbomlott a szélsőjobboldal előretörésével. A nyilasok és a Nemzeti Front a semmiből szerzett 30 százalékos támogatottságot a hagyományos jobboldal és a szociáldemokraták rovására, elsősorban a munkáskerületekben. Az 1939-es választás legmeglepőbb adata mégis a liberálisok szereplése. Eddigre a második zsidótörvény jelentősen korlátozta a zsidók választójogát, a liberális PSZP így is 16 százalékos eredményt ért el a liberálisok hagyományos bázisán.

A Horthy-rendszerben a háború miatt több választást már nem tartottak. És bár a rendszerváltás utáni választások területi eredményei mutatnak hasonlóságokat a két háború közötti eredményekkel, a választójogi, társadalmi és mindenekelőtt a holokauszt és a Kádár-rendszer lakáspolitikája miatt a lakosság összetételében bekövetkezett változások vizsgálata nélkül ebből következtetéseket aligha lehet levonni. Ignácz legalábbis nem vállalkozott erre.

Ignácz Károly: Budapest választ. Napvilág Kiadó, 2013. Mellékletekkel együtt 199 oldal, 3600 ft.
A könyvben mellékletként közölt térképeket, illetve a két világháború közötti budapesti választások részletesen bontott eredményeit a bpvalaszt.hu weboldalon is megtekinthetik.

---

Grafika: Tbg

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;