A drogkereskedők jól reklámoznak

  • Magyarország idén először vesz részt a Global Drug Survey (GDS) nevű felmérésben.
  • A felmérés egy kicsit annak is segít, aki kitölti, mert a válaszadás során szembesül azzal, hogy miből mennyit használ.
  • De a legtöbbet a droghasználókkal foglalkozó szakembereknek segít, akik ma elég keveset tudnak arról, hogy Magyarországon milyen szereket használnak.
  • A kérdőívet itt tudja kitölteni, kb. 10-15 percig tart.

Naponta jelennek meg új dizájnerdrogok, a fogyasztók 24 százaléka rendelt már kábítószert az interneten. Ezek a tavalyi  Global Drug Surveyből (GDS) derültek ki. Itthon nagyon keveset tudni a drogfogyasztási szokásokról. Az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora szerint ezen fordíthat nagyot az idei felmérés.

Demetrovics Zsolt válaszolt kérdéseinkre.

Mi az oka a dizájnerdrogok forradalmának?

Az Ecstasy (MDMA a hatóanyaga) betiltása, az 1980-as évek második fele óta próbálnak olyan szereket tervezni, amik ahhoz hasonló hatásúak. Szóval amit a használók szeretni fognak, de mégis új szer, minimális kémiai változtatással. Ez azért fontos a kereskedőknek, mert így hasonló módon lehet előállítani, és egy ideig legális lesz. A legalitás fontos PR- szempont. Gyakran hívják ezeket a szereket "legal highs"-nak, ami szerintem egy ügyes reklámfogás a drogpiac részéről. A technológia is sokat fejlődött. A dizájnerdrogokat egyszerű laborokban, viszonylag kezdő vegyészekkel is elő tudják állítani. Az interneten lehet terjeszteni őket, ami üzleti szempontból is nagyon hatékony.

Szerinted melyik a legveszélyesebb az új szerek közül?

Egyáltalán nem ismerjük a veszélyeket, nem lehet rangsorolni. Pont az a veszély, hogy nem tudni, hogy milyen hatásuk van. Teljesen ismeretlen szerek bukkannak föl nap mint nap.

De a mefedron például megragadt, nem?

Az igen.

Miért?

Valószínűleg azért vált népszerűvé, mert a legsikeresebben utánozta az MDMA (Ecstasy) hatásait a többi új szer közül. Saját kutatásunk is azt mutatta, hogy a használók elég hasonló hatásokról számolnak be. Emellett relatíve olcsó, könnyen elérhető volt. Mondjuk az is látszott, hogy amint tiltólistára került máris visszaesett a népszerűsége és megjelent helyette az MDPV.

Mit lehet ma tudni a tipikus magyar szerhasználóról? Miben különbözik, egy gimnazista, egy egyetemista, és egy fiatal felnőtt? Mást használ egy vidéki, és mást egy városi ember?

Ezeket most nem nagyon tudjuk, pont ebben segít majd a felmérés. Ráadásul magukat a szereket alig lehet vizsgálni. Már az Ecstasynál se lehetett tudni, hogy pontosan mit használnak. Valamit eladtak neki, amit valaminek hívtak, de azt, hogy valójában mi volt abban a tablettában vagy porban, azt nem lehetett tudni. Most meg ez végképp követhetetlen.

Én kitöltöttem azt a tesztet, és elég legalizáláspártinak tűnt. Szerencsés, ha egy kutató véleményt nyilvánít?

Nem jó, ha a kutató állást foglal, vagy kifejezi a saját attitűdjeit. De szerintem a felmérés nem legalizáláspárti, legfeljebb használó-párti. Fontos, hogy segítői oldalról mi megérteni akarjuk a jelenségeket, mert akkor van esély, hogy adekvát módon nyújtsunk valami segítséget. Szóval elfogadjuk a szerhasználatot. Nem úgy, mint valami jót, hanem mint valami elkerülhetetlen jelenséget.

Idén a hangsúly az ártalomcsökkentés, sok kérdés foglalkozik ezzel. Közben itthon pont nem erre megy a politika és a drogstratégia...

A politika számára az ártalomcsökkentés egy elég népszerűtlen szó. Ez pártfüggetlen, a baloldal ugyanúgy fél minden ilyesmitől, mint a mostani döntéshozók, legfeljebb visszafogottabban. Az ártalomcsökkentés a világon a legelterjedtebb beavatkozási mód mindenféle krónikus betegségnél, csak máshol nem így hívjuk, hanem tüneti kezelésnek. A lényeg ugyanaz. Elfogadni, hogy egy krónikus betegséget (jelen esetben drogfüggőség) nem tudunk mindig meggyógyítani, és ezért olyan módszereket keresünk, amivel enyhíthetjük a következményeket. Pontosan ez történik sokszor a ráknál vagy a cukorbetegségnél is. Az a különbség, hogy a "diabétesznél" könnyű elfogadni, hogy nem tudunk tökéletes sikert és gyógyulást elérni. A droghasználatot viszont ma sem betegségként kezeli a társadalom, hanem morálisan ítéli meg, ezért csak a teljes absztinenciát tartja elfogadhatónak. Itt van az igazi baj. Azt kellene elfogadni, megérteni, hogy a függőknél betegségről van szó, s nem mindig elérhető a teljes gyógyulás. De segíteni azért lehet. Az alkoholnál lehet cél, hogy, ha már iszik, akkor ne töményet, vagy ne sokat. De ilyen a vezetés is. Ha iszik, akkor semmiképpen se vezessen. Millió olyan dolog van az életben most, ahol ártalmat csökkentünk és a társadalom gond nélkül elfogadja.

A 2014-es Global Drug Survey-t itt tudod kitölteni.