A nyugdíjas, aki nekirontott a bankoknak

  • Léhmann György 700 devizahiteles ügyvédje.
  • Szerinte a bankok csaltak, rossz szerződéseket kötöttek.
  • Idén megnyert több pert is.
  • A kormány e perek harmadfokú ítéletére vár, hogy eldöntse, mit tegyen még devizahitel ügyben.
  • Léhmann ettől nincs meghatva, szerinte a kormány valójában a bankoknak kedvez.
  • A magát nemzeti radikálisnak mondó nyugdíjas ügyvéd Siófokról vívja háborúját a bankokkal.

Egy 66 éves nyugdíjas ügyvéd felforgatta a magyar jogi, gazdasági és politikai életet. Belekötött a devizahitelekbe. Amikor idén ősszel megnyert néhány pert, a kormány is figyelni kezdett rá. Meglátogattuk, hogy megértsük, mit csinál, és megismerjük, ki ez az ember.

Apró iroda a Balaton partján

A Léhmann György Ügyvédi Iroda egy kis sarokszoba a siófoki víztorony közelében. Szűk, de kellemes helyiség, éppen rálátni a város főterére az ablakból. A szobában van egy asztal, egy számítógép, néhány szék, és polcok tele iratokkal. Ha gazdája nagyobbakat mozdul, százoldalak esnek a földre. A falon kinyomtatott diploma és újságcikkek.

lehmann

Első ránézésre nem sok minden utal arra, hogy innen vívják Magyarország talán legnagyobb jogi harcait. Pedig itt dolgozik Léhmann György, nyugdíjas ügyvéd, aki úgy döntött, pihenés helyett szembeszáll a magyar bankrendszerrel.

Léhmann Györgynek hétszáz devizahiteles ügyfele van. Munkadíjat nem kér, csak ahhoz ragaszkodik, hogy ő kapja a perköltséget, ha nyer egy ügyfél. Továbbá ötezer forint postaköltséget kér mindenkitől.

Ezért perel

Léhmann ott látja támadhatónak a szerződéseket, hogy a bankok csak a nekik előnyös szempontok alapján változtathatták a kamatokat.

A svájcifrank-hitel kamatrészét és kezelési költségét több tényező is alakítja a szerződések szerint. Például a frank-forint árfolyam. De alakítja a svájci frank alapkamata is. Erre a PSZÁF is folyamatosan felhívta a figyelmet, ők azonban úgy fogalmaztak, hogy az alapkamat emelkedése drágíthatja a terméket.

A svájci frank alapkamata viszont nemhogy nem emelkedett, de a 2008-as 2 százalékos szintről egy év alatt 0,2 százalékra csökkent. Léhmann szerint ebből az következik, hogy ennek alacsonyabbá kellett volna tennie a kamatot.

leh_gif4

Igaz, hogy közben a forint gyengült a frankhoz képest. A bankok viszont csak ezt a tényezőt vették figyelembe, a másikat nem. És nem kötötték ki előre világosan, hogy melyik tényező mennyire befolyásolja a kamatot. Ezért szerinte a szerződésnek ezt a részét meg kell semmisíteni, mert nem világosak a szempontok, önkényesen lehet játszani velük.

Azt Léhmann nem állítja, hogy a hitelt, és annak előre tervezhető kamatát ne kellene visszafizetni. Az érvelése - és egyben a legutóbbi bírósági döntések - viszont arról szóltak, hogy ezek a feltételek így tisztességtelenek.

Rögtön felmerül két kérdés.

  • Ezek szerint ez az egész egy tájékoztatási probléma? Ha a bankok annak idején rendesen elmagyarázták volna, melyik tényező mennyire számít, most nem lehetne perelni?

Léhmann szerint nem így merül fel a kérdés. Szerinte a bankok éppen azért nem határozták meg tisztán a feltételeket, hogy később a nekik kedvezőbb adatok alapján alakíthassák a kamatot. (Egyébként pedig arra számítottak, hogy emelkedni fog az alapkamat.) Most pedig éppen ez üt vissza, mert az adósok hivatkozhatnak arra, hogy nem voltak egyértelműek a feltételek.

  • Ha pedig felvetünk egy párhuzamos valóságot, amiben nem csak a forint gyengült volna, hanem a frank alapkamata is nő, a devizahitelesek pedig ugyanígy bajban lennének, akkor nem tudnának most perelni?

Az ügyvéd erre egyetértően bólint. Ha így lenne, akkor azt lehetne mondani a hiteleseknek, hogy „így jártak”. Most viszont nem ez a helyzet.

A feltételek olyannyira azonosak voltak a különféle bankoknál, hogy teljesen egységesen lehet kezelni őket. Az ügyvéd ezért kidolgozott egy sablonnyomotatványt, amit minden ügyfele használhat, és lényegében lefedi az összes ügyet.

Nemzeti és radikális

Léhmann szülei Erdélyből, Nagykárolyból származnak. “Amikor jöttek vissza a románok ‘46-ban, nehezen viselték őket. Apám öccse verekedett is velük. Jobbnak látták átfutni Pestre. Én már Angyalföldön születtem, egyetlen gyermekként .”

Végzettsége szerint gépésztechnikus, csak később lett belőle ügyvéd. Erről egy korábbi interjúban így mesélt: “Akkor kezembe került egy szakértői vélemény, ami arról szólt, hogy olyan elemekből épültek a tízemeletes panelházak Siófokon, amiből csak négyemeletes házakat szabadott volna építeni. Gépésztechnikus az eredeti végzettségem, tudtam, ez mit jelent, bíróságra vittem az ügyet. Több mint ezer ilyen lakás volt. Mindegyik pert megnyertem és 40–60 ezer forint kártérítést kaptak a családok.”

lehmann4

“Mit tagadjam, nemzeti vagyok és radikális”, mesél politikai nézeteiről. A kétezres évek elején néhány hónapig a MIÉP tagja volt. Elmeséli, hogy Csurkával egyszer találkozott a Kapos szállóban, és nagyon jó benyomást tett rá, hogy az akkor már idős, és nem ereje teljében lévő pártvezér sosem fogott úgy kezet, hogy ne állt volna fel. Ennél sokkal több viszont nem maradt meg neki a pártból, amibe csak a helyi társaság miatt lépett be öt hónapra.

„Melósok voltak, jó társaság.”

2010-ban a Jobbik jelöltje volt Siófokon, de nem nyert mandátumot. A pártba nem lépett be.

Mára szinte ugyanolyan kritikus a Jobbikkal, mint a több párttal. Egyáltalán nem ért egyet például a párt álláspontjával devizahiteles-ügyben. “Mi ez a hülyeség, hogy ugyanannyit kelljen visszafizetni, amennyit felvett az adós? Mi ez az abszurdum? Hát mi kerül ugyanannyiba, mint hat évvel ezelőtt?” De azt mondja, a Jobbik sem keresi már őt. Rájöttek, hogy “nem jó pártkatona.” Október 23-án azért meghívták a párt nagygyűlésére, ami kormánykárosultak nagygyűlése néven futott. Amikor először megkérdezte a jobbikos Z. Kárpát Dániel, hogy megy-e, azt monda: “Figyelj, én nyugdíjas vagyok, nekem nincs annyi pénzem, hogy rohangáljak felétek.”

Aztán Novák Előd mégis rábeszélte, hogy menjen el a tüntetésre - igaz, azzal a szöveggel, hogy ez nem pártrendezvény lesz. “Értsd meg Gyuri bácsi, ez nem politikai rendezvény. Biztos, Előd? Biztos.”

leh_gif2

Aztán mégis egy jobbikos zászló előtt beszélt. Igaz, azt mondja, nem bánta meg. “Hozzá kell tennem, hogy felejthetetlen volt. Láttam a sok fejet és a sok zászlót, felemelő érzés volt.”

Ettől függetlenül úgy érzi, többet nem szerepel hasonló rendezvényen. És nincs is kit támogasson a pártok közül, lehet hogy jövőre nem is fog szavazni.

A két kedvenc képviselője most a jobbikos Volner János, és az LMP frakcióját vezető Schiffer András.

A megfontoltan beszélő ügyvéd csak akkor jön tűzbe, amikor a bankok jönnek szóba. Nevezi őket mocskosnak, állatoknak is, és elégtétel érződik a hangjában, amikor levezetése végén azt mondja:

“Na mi van, bankok? Ez már nem tetszik?”

Indulatait így magyarázza:

"Persze, hogy dühös vagyok. Azért ha lehet kérni, ne tegyétek már tönkre a hazámat. Haragszom a bankokra. De a tárgyalóteremben nem akarom bokán rúgni az ellenfelemet. Ott csak azt akarom elérni, ami jog szerint jár." Elmeséli, elhatározta, hogy nem fog kezet fogni a bankok képviselőivel. Aztán egyszer behívták az ATV-be, ahol összefutott a lépcsőházban Felcsuti Péterrel, a Bankszövetség akkori elnökével. „Hát most nem fogok rángatózni...persze, hogy kezet fogtunk. Erről ennyit.”

Bedöntötte akkor a devizahiteleket?

Léhmann nem sok pert nyert eddig, és amit megnyert, az is megy még harmadfokra, a Kúria elé. A bíróságok teljesen különbözőképpen értelmezték eddig a kereseteit. Szerinte Budapesten nehezebb nyerni, meggyőződése szerint a fővárosban a bírók jobban félnek a bankoktól mint vidéken. A pécsi, szegedi és győri ítélőtáblákban jobban bízik.

leh_gif1

Pécsett például másodfokon nyert nemrég egy pert. Akkor a bíróság fura döntést hozott: megsemmisítette a hitelszerződés megtámadott részét, de közben a szerződést végrehajthatónak is tartotta. Nem világos, hogy mi következik ebből.

Léhmann azt javasolta ügyfelének, hogy fizesse a törlesztőrészleteket továbbra is, de csak annyit, mint a szerződés megkötésekor. Vagyis ne vegye figyelembe, hogy emelkedtek a kamatok.

És mit szólt ehhez a bank? - kérdezzük. Kussol – válaszol Léhmann.

Léhmann szerint újra meg kellene állapodni a feltételekről, és a túlfizetéseket is figyelembe kell venni. Szerinte ügyfeleinek egy csomó pénzzel tartoznak a bankok.

lehmann2

Léhmann egy EU-s bírósági ítélet alapján kezdett érdeklődni a devizahitelek támadhatósága iránt. Egy levelezőlistán kezdett értekezni arról, hogy a luxemburgi bírák szerint két esetben módosíthat egyoldalúan a bank a szerződéseken: ha az adós számára ellenőrizhetőek a módosítás okai, illetve ha ellenszolgáltatás is áll mögötte. Szerinte ezek a magyar devizahitelek esetében nem teljesültek. Először csak a véleményével tűnt ki, egyre többet szerepelt a sajtóban, aztán ebből ügyfelek és konkrét perek lettek.

Átverés az árfolyamgát

Léhmann minden ügyfelét óva inti, hogy igénybe vegyék az árfolyamgátat. Nagyon indulatosan beszél arról a november eleji törvényről, ami megnyitotta mindenki számára a belépési lehetőséget. Ez szerinte csak a bankoknak lesz jó.

Ugyanis aki belép az árfolyamgátba, az elveszti a jogát, hogy pereljen.

Léhmann szerint az árfolyamgátba belépéskor olyan papírokat kell aláírni, amelyek megerősítik az eredeti hitelszerződést, és innentől kezdve nagyon nehéz bíróságon megtámadni őket. Léhmann meggyőződése, hogy a kormány a bankokkal cinkosan azért akar minél több embert beterelni az árfolyamgátba, hogy ezzel akadályozzák a szerződések bírósági megsemmisítéseit. „Félnek, és most becsapják a polgárokat.”

Reménytelennek tűnt

Amikor 2011-ben az első pereket Léhmann elindította, sokkal reménytelenebb volt a helyzet ügyfelei számára. Áttörés volt a Kúria tavaly decemberi véleménye, amivel az ilyen perek illetékeit sokkal olcsóbbá tették (a pertárgyérték változott ezekben az esetekben). Kezdetben minden pert elvesztett, de idén ősszel már jöttek a győzelmek is.

leh_gif3

Már a kormány is bírósági megoldást vár

Orbán Viktor és Rogán Antal is elmondták, hogy az újabb bankmentő csomaggal megvárják a Kúria jogegységi határozatát, amiben végre kiderülhet, hogy akkor most ezek a szerződések jogilag támadhatók-e. Azt mondja a kormány, hogy a következő adósmentő törvénnyel ezt mindneképpen meg kell várni.

Léhmann azonban nem bízik abban, hogy a Kúria jogegységi döntése mindent megold. Főleg, hogy a Kúriának feltett hét kérdésből hat nem releváns. A hetedik igen, az arra vonatkozik lényegében, ami miatt Léhmann is perel, vagyis a szerződések tisztességességére kérdez rá. Csakhogy egy hasonló ügyben a Kúria már az Európai Bírósághoz fordult iránymutatásért, mert egy konkrét perben nem tudott dönteni. A luxemburgi válasz pedig még nem jött meg. Léhmann szerint ha egyszer már mankót kért a Kúria, akkor most sem fog tudni egyedül dönteni.

A megoldás

Léhmann szerint az egyetlen jó megoldás az lenne, ha valamelyik miniszter vagy a legfőbb ügyész közérdekű pert indítana. Akkor ugyanis egyetlen ítélet érvényes lenne az összes hasonló ügyben. Ameddig ilyet nem indítanak, addig egyenként kell megvívni a csatákat, és az ítéletek egymástól nagyon különbözhetnek.

Az árfolyamgát politikai támogatása, és a közérdekű pertől való tartózkodás Léhmann szerint egyértelmű jelei, hogy a kormány inkább a bankokkal van.

A cikk Magyari Péter közreműködésével készült.
A képeket Ács Dani fotózta és mozgatta.

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.