Mire nem jó, ha az ember emlékszik, mit szórt az anyja gyerekkorában a levesbe!

külföld
2013 december 02., 10:25

"Finom a leves? Nem kérsz egy kis chiliszószt, vagy valamit?"
"Nem, nem. Rendben van."

Az anya és fia közti párbeszédben semmi különös nem lenne. De Lo Kang (Luo Gang) 23 éve nem látta anyját.

Lo ötéves volt, és még Huangnak hívták, amikor egy reggel óvodába menet egy férfiba és egy nőbe botlott. Azt hitte apja barátai, ezért beült a kocsijukba. "Autóból autóba raktak. Aztán elmondták, hogy Fucsienben vagyok" - mesélte. Ő maga Szecsuánból származott. 1500 kilométernyire vitték otthonától, ahol egy másik család várta.

Elrabolták.

  • Kínában évente több ezer gyereket rabolnak el.
  • Ennek részben a szigorú egykepolitika az oka, emiatt épült ki a virágzó gyerekkereskedelem.
  • A fucsiani rendőrfőnök szerint 2012-ben csak abban a tartományban tízezer gyerekkel kereskedtek.
  • A legtöbb elrabolt gyerek sosem kerül haza.

Lo dolga se volt könnyű. Nem emlékezett a faluja nevére, de még a sajátjára sem. Amikor rájött, hogy nem ideiglenesen került új szülőkhöz, elkezdte edzeni a memóriáját.

Minden este lefekvés után felidézett mindent, amire emlékezett.

Közben a szülei is mindent megpróbáltak. Évekig szórólapoztak, újsághirdetéseket adtak fel. De ennek 1500 kilométer távolságból kevés haszna volt. Pár év múlva a pénzük és a lelkesedésük is megcsappant. Feladták, és inkább maguk is örökbe fogadtak egy kislányt.

Eltelt 22 év. Lo elvégezte az iskolát, egy tűzoltóbrigádban teljesítette hazafias kötelességeit. Aztán regisztrált egy Baby Come Home című weboldalon, ahol önkéntesek segítenek az elrabolt gyerekek és szüleik újraegyesítésében.

Az oldalon sokféle adatot meg lehet adni. Lo több apróságot is megosztott, ami végül segített kinyomozni a múltját.

  • Eszébe jutott, hogy az egyik szomszédjuk szecsuáni tájszólásban beszélt.
  • Az is, hogy a falujukban aszfaltút volt.
  • És az is, hogy az anyja cirokot vagy kuszkuszt szórt a levesbe.

"1990-ben a szecsuáni medencétől keletre az emberek nem termesztettek sem kuszkuszt, sem cirokot." - írta egy önkéntes. Egy másik pedig azt, hogy ha aszfaltozott volt az út, akkor az gazdagabb, elővárosi vidék lehetett.

Lo emlékezett rá, hogy két patak is volt a házuk mellett, de csak az egyik felett volt híd. A másikat elvitte egy árvíz. Ezért elkezdték kielemezni az árvizi adatokat is. Az áttörést aztán egy 1990-es autós térkép hozta meg. Lo emlékezett, hogy a falujuk közelében ment egy főút, ilyenből pedig mind9ssze kettő volt azon a területen, amire ekkor fókuszáltak. Így lett meg Jaocsia, a falu, ahonnan származott.

Az önkéntesek körbenéztek a faluban. Olyan szülőket kerestek, akiknek akkoriban tűnt el a gyerekük. Egy pár jelentkezett. Elmesélték, hogy a fiukat Hsziatungnak becézték. Lo úgy emlékezett, hogy gyerekként Csentungnak becézték. Május 9-én, "nagyszülei" megkérdezése nélkül elutazott, és 23 év után végre találkozhatott igazi szüleivel. (Via BBC)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.