Orbán Viktor agysejtjei hét év alatt lecserélődtek

Orbán Viktor Kínába érkezett, és többek között arról beszélt, hogy Kínának óriási előnye a politikai stabilitása, hasonlóan Magyarországhoz.

A politikai stabilitás, mint olyan, Kínában amúgy a kommunista párt hatalmában és egypártrendszerként ölt testet, de ez nyilván csak részletkérdés.

Viszont a trend világosan látszik, az utóbbi időben egymást érik a keleti nyitás projektnéven futó dörgölődzések hatalmukat erőszakkal fenntartó diktatúrákhoz. Kedden derült ki, hogy a tádzsikok, türkmének, a kirgizek, a bruneiek és az azeriek mellett a világon egyedül mi köszöntöttük még az iráni diktatúrát forradalmuk évfordulója alkalmából. Nem is akárhogy, Orbán mellett Áder, Martonyi és Kövér is gratulált.

Meg persze ott a nemrég aláírt több ezermilliárdos biankó csekk Putyinnak, ami ugye pár éve még puccsnak számított volna, a baltás gyilkos kiadása Azerbajdzsánnak meg egyszerűen a rendszerváltás utáni magyar diplomácia egyik legnagyobb szégyene.

Azt is látni, hogy Orbán keleti vonzalma meglehetősen új keletű. 2007-ben, az Astorián tartott Fidesz-nagygyűlésen tartott beszédében még élesen támadta a keleti világképet. Nem egy országot, nem egy konkrét kormányt, hanem általában a keleti berendezkedést, a szabadság hiányát, és figyelmeztetett arra is, hogy erre terveznek majd terjeszkedni:

"Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket. Szerencsétlen és igazságtalan nagyhatalmi paktumok szorítottak ki a nyugati világból. Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a Kelet uralma, amely megmételyezte és tönkre tette országunkat. Nyugatos nép a keleti önkény hálójában. Ez a magyarok tragédiája, amelyet a XX. századi kommunizmus hozott a nyakunkra. Kékcédulás választás, a szovjet felszabadítás hamis mítosza, a vas és acél országának lázas látomása, a munkásosztály hatalmáról és a Nyugat bukásáról táplált beteges propaganda.

A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz.

Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat. A keleti önkény világa helyett megalkotni a magunk szabad magyar világát, kiszakadni a hatalomtól függő élet láncolatából, visszaszerezni, újrateremteni az önálló és független polgári élet garanciáit; tisztességes munkát, tulajdont, szabad vállalkozást és védelmet nyújtó jogrendet. Mindig is ez volt a kívánságunk.

Nyugati demokráciát akartunk, amely a keresztény kultúrára, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjére épül. Mindig is harcoltunk az áldemokrácia ellen, ahol az élet rendjét az emberek helyett a hatalom szabja meg, a hatalom önkénye működteti, ha érdekei úgy kívánják, hazugsággal, csalással, maffiapolitikával, ha kell, erőszakkal is.

Megszokhattuk már, lombhulláskor eltiport szabadságharcainkra egymagunk emlékezünk. Aki győzelmét ünnepelhetné, az már nincs sehol. S valóban, hol van a mohácsi és a világosi síkon, vagy a budapesti utcán felülkerekedni látszó ottomán, Habsburg- vagy szovjet birodalom?

A szovjetek birodalma is a múlté. Eltűnt, de nem enyészett el nyomtalanul. Helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel. Izmosodik, terjeszkedik, újraéleszti és pártfogolja egykori híveit, Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig.

A világ lassan ráébred, hogy a történelmi kihívást nem a kommunizmus előtti veszélyes eszmék újjáéledése jelenti, mert azok gyökerei alól a történelmi változások már kimosták a talajt. A nyugati világ számára a történelmi kihívást a keleti új rend gyarapodó erői jelentik, melynek leheletét, jelenlétét, kisugárzását már a bőrünkön érezhetjük.

A beszéd így folytatódik:

Tisztelt hölgyeim és uraim! Nézzünk hát szét az ünnep magaslatáról a mai magyar életen.

Hazugságok ipari méretű termelése, a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájáról, sutba hajított felelősség, intézményesített korrupció, maffiamódszerek. Demokrácia nélküli többpártrendszer, szociális válság, tömeges elszegényedés, munkanélküliség, eladósodás, kiszolgáltatott magyar gazdaság. Dobra vert ország.

A független, szabad élet elfojtása, amerre csak nézünk. Adókkal megfojtott kisvállalkozások, sorsukból kilábalni képtelen, máról-holnapra élő kiszolgáltatott kisemberek, tíz körmével hiába kapaszkodó, süllyedő polgárság. Nincstelenné, kiszolgáltatottá tett emberek, akik nem mernek felszólalni és kiállni az igazukért, mert a hatalomtól függ a másnapi megélhetésük. Hiába a NATO és uniós tagság, ez nem a Nyugat, és nem a XXI. század. Ez a keleti élet, és a múlt század, amit húsz év óta próbálunk magunk mögött hagyni, de újra és újra elér, körülfon és visszahúz bennünket.

Az idézet Orbán Viktor honlapjáról származik, a találatot köszönjük olvasónknak.