A venezuelai fiatalok megunták, hogy nincs jövő

  • A venezuelai fiataloknak elegük lett abból, hogy az országban már alapvető dolgokat sem lehet kapni, miközben lőnek rájuk az utcán.
  • Tüntetni kezdtek, mire fegyveres milíciákat küldtek ellenük.
  • Nincs meg bennük azok csalódottsága, akik már Chávez ellen is tüntettek.
  • De most a hatalom is erőszakosabb.

Különleges nap volt a múlt csütörtök egy 21 éves, Floridában élő venezuelai lány, Andreina Nash életében. A University of Florida egyik óráján akkor tanulta meg kezelni az Adobe Premier Pro videószerkesztőt. Másnap nekiült, és 12 óra munkával elkészítette élete első videóját a venezuelai diáktüntetésekről. A videót azóta 1,3 millióan nézték meg, több nyelvre is lefordították, és ami ennél is fontosabb, akkora közönséget szerzett a Venezuelában zajló eseményeknek, ami a hagyományos tudósítások alapján nem jött volna össze.

Ehhez persze kellett az is, hogy a videó szívhez szóló zenével, és a helyzetet kissé leegyszerűsítve szólítsa meg az internetezőket. De mi történik valójában Venezuelában?

Helyben kezdődött, országos lett

A nagyobb tüntetések február 12-én kezdődtek a fővárosban, Caracasban, és az ország több nagyvárosában. Előtte is voltak ugyan tiltakozások, de ezek főleg néhány városra (San Cristóbal és Mérida) korlátozódtak. Aznap viszont a függetlenségi ünnepségek országos tüntetéssé változtak.

Fotó: REUTERS/Carlos Garcia Rawlins

A kiváltó okok között leginkább három tényezőt szokás emlegetni.

  • Az elviselhetetlenné vált bűnözést.
  • A kezelhetetlen inflációt és a kialakult áruhiányt.
  • És az autoriter hatalom eleni tiltakozást.

A hatalom motorosai

A vezetés durva erőszakkal válaszolt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, ezzel csak rontott a helyzeten. Eddig három tüntető halt meg biztosan, igaz, egyikük a hírek szerint kormánypárti. A letartóztatott tüntetők közül sokakat megkínoztak - legalábbis az ellenzéki posztok szerint, hivatalos venezuelai közvetítés ugyanis gyakorlatilag nincs az eseményekről. Egy kolumbiai tévé követte egyedül a tiltakozásokat, de azt is letiltották az országban. A hírek forrásai így főleg Twitter-, Instagram- és Facebook-posztok.

"Úgy kezelik a tüntetőket, mintha bűnözők lennének, pedig az egyetlen fegyverük a transzparensük, és az, amit ráírnak"

- mondja a videóban Andreina Nash, pedig a helyzet ennél is súlyosabbnak tűnik.

A venezuelai vezetés ugyanis nemcsak egyenruhásokkal, de fegyveres motoros bandákkal is támadja a tüntetőket. Hasonló módszert alkalmaztak az iráni tüntetők ellen a 2009-es forradalom alatt, Mubarak bukása előtt Egyiptomban, vagy, hogy közelebbi példát említsünk, épp ilyen halálbrigádokat szabadítottak az ukrán ellenzékre. Ez pedig sokkal veszélyesebb még az egyenruhások brutalitásánál is - akkor legalább egyértelműen látszik, ki kihez tartozik.

Fotó: REUTERS/Jorge Silva

Nicolas Maduro elnök Leopoldo Lopez ellenzéki vezetőt, Amerikában tanult volt polgármestert nevezte meg fő bűnbaknak, és hajtóvadászatot indított ellene. Őt és a tüntetőket is fasisztáknak nevezte, akiket nem fog beengedni Caracasba. Vandalizmussal és gyilkossággal vádolja őket. A szerdai tüntetés után Lopez napokra eltűnt a nyilvánosság elől, aztán kedden megjelent, és egy beszéd után feladta magát a rendőrségen. A vádakat nem ismeri el, de azt mondja, ez lehet az első lépés a békés átmenet felé. Azzal a feltétellel adta fel magát, ha a tüntetések tovább folytatódnak. A vezetés közben kitiltott három amerikai diplomatát is az országból, akiket azzal vádolnak, hogy a tüntetések szervezésében vettek részt.

Nincs cél, csak elégedetlenség van

A legtöbb leírás megegyezik abban, hogy a tüntetőnek nincsenek világos céljaik, egyszerűen elegük van az élhetetlen viszonyokból. A törésvonalat világosan jelzi, hogy az előző elnökválasztáson alulmaradt ellenzéki jelölt,  Henrique Capriles nem is állt a tiltakozás mellé. A tüntetők új választások kiírását sem akarják kifejezetten - nem bíznak ugyanis abban, hogy azok valóban szabadok lennének. Túl sok állami intézmény van ahhoz a mostani kormány kezében, és túl könnyen tudnák manipulálni azt. Nem akarják ugyanakkor puccsal megdönteni a kormányt. Egyelőre úgy tűnik, tényleg egyszerűen az elégedetlenség viszi őket az utcára - és sok olyan példát láttunk már, amikor hasonló helyzetben a hatóságok brutalitása tüzeli fel és kovácsolja össze a tábort.

De mitől olyan élhetetlen Venezuela? Egy fiatal jogász így írta le a helyzetet:

“Semmi sem működik. Mindenért sorba kell állni. Az árak az egekbe szöktek. Nem tudsz úgy kilépni az utcára éjjel, hogy ne lőjenek rád. Ha megházasodnál, úgyse találsz magadnak lakást. Élhetetlen egy ország.”

A 30 milliós országban évente 25 ezer gyilkosság történik, ez a világ élvonala. Caracas a világ legveszélyesebb fővárosa. A gyilkosságok 90 százaléka felderítetlen marad. Az esetek pedig ritkán kapnak nagyobb nyilvánosságot - ritka kivétel volt januárban, amikor Monica Spear szépségkirálynőt lőtték agyon egy út mentén. Erre azért sokan felkapták a fejüket, pedig az ilyen esetek mindennaposak.

Fotó: REUTERS/Carlos Garcia Rawlins

A tisztességes árak

Mindemellé mostanra már a legalapvetőbb termékekből is hiány van az országban. Ennek egyik fontos előzménye egy tavaly meghozott törvény, ami államilag szabályozza, mekkora nyeresége lehet egyes termékeken az eladónak. Ez lényegében mindenkire vonatkozik, aki az országban bármilyen üzletet akar kötni. A vállalkozásoknak részletesen be kell mutatniuk, mekkora költségük volt egy termék előállításakor, az állam ezt elbírálja és megmondja, mekkora lehet a haszon (legfeljebb harminc százalék).

Természetesen sok olyan tevékenység van, ahol elég nehéz pontosan meghatározni egy termék költségét - ilyenkor az állam dönti el, szerinte mennyibe került, és mennyiért lehet adni. A büntetési tételek pedig szigorúak, nemcsak a működési engedélyt lehet elveszíteni illegális árazással, de akár börtön is járhat ezért. A hadsereg tavaly megszállt egy elektronikai áruházat, a vezetőit letartóztatták, a katonák pedig az elnök által meghatározott, “tisztességes” árakon kezdték el árulni a készleteket.

A chávezi szellemet ápoló törvény lényegében elérte, hogy vállalkozni illegális dolog lett Venezuelában.

Nicolas Maduro. Fotó: REUTERS/Miraflores Palace

Mindez persze nem a 2013 eleje óta hatalomban lévő Maduro idején kezdődött. Az okok legalább a 2013 márciusában meghalt Hugo Chávez uralmára vezethetőek vissza. A nemzetközi baloldal, és az Amerika-ellenes harc ikonjának érdemei között azt szokás elismerni, hogy segített országa legszegényebbjein. Ebben valóban voltak eredményei. Ugyanezzel azonban legalább ennyi kárt is okozott, és nemcsak a középosztálynak, és onnan felfelé, hanem éppen az általa elvileg képviselt szegényeknek is.

Időzített bombát hagyott hátra

Elnöksége ideje alatt nemcsak Venezuelában, hanem Latin-Amerika nagy részében is tömegek emelkedtek ki a legszegényebbek közül, vagyis ez részben egy nemzetközi trendnek volt köszönhető. Például Peruban is, ami kifejezetten másféle politikai és gazdasági utat választott. Ha viszont más szempontból nézzük, és az a kérdés, a baloldaliságból mennyit lehet kihozni Latin-Amerikában, ott van például Brazília, szintén erősen baloldali vezetéssel, mégis tagadhatatlan fejlődéssel.

Chávez uralma alatt Venezuela lassabban fejlődött a dél-amerikai átlagnál, az ország erős függése az olajkincsétől pedig még extrémebb lett. 1998-ben még az ország exportjának 77 százaléka származott az olajból, 2011-ben már 96. Az infláció elnöksége alatt elszaladt, ami éppen a legszegényebbek érintette a legsúlyosabban. A fejlesztések eközben elmaradtak, ennek ma hatalmas áramszünetek az erdeményei.

A venezuelai valuta árfolyamának rögzítéséről pedig már évekkel ezelőtt jelezték közgazdászok, hogy időzített bomba, ami még súlyosabb következményekkel jár majd.

Chávez halálával tulajdonképpen megúszta, hogy ezekkel a következményekkel neki kelljen szembenéznie.

Az infláció azóta még inkább elszabadult, és sok terméket már csak a feketepiacon lehet megvenni, már ha egyáltalán. És eljutunk az előbb leírt helyzethez.

Még nem csalódtak

Voltak persze tüntetések Chávez ideje alatt is. 2002-ben a lemondását követelték, 2007-ben egy tévé bezárásából lett botrány. Egyik sem rendítette meg, sőt, utóbbi után még szorosabb ellenőrzés alá vonta a médiát. Sokaknak, akik végigélték ezt az időszakot, alapélmény lett, hogy úgysem lehet változtatni a dolgokon.

A mostani tüntetők viszont még nagyon fiatalok voltak akkor. Bennük nincs meg ez a csalódottság, nem tört még meg a lendületük. Igaz, ők egy még erőszakosabb hatalommal szembesülnek. A buszsofőrből lett elnök Maduróból hiányzik Chávez tagadhatatlan karizmája, miközben kevésbé visszafogott. Az említett milíciákat ő engedte rá először a tüntetőkre.

Esélyeit jelentősen növeli az ellenzék megosztottsága, és az is, hogy még a közös céljaik sem egyértelműek. Jó esélye van arra, hogy leverje a tüntetéseket, akárhány megható videó is készül erről. A tiltakozás ereje viszont jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben az Amerika-ellenes harc egyik mintaországában. Ahhoz pedig elég sok fegyver van szabadon az országban, hogy könnyen eldurvuljanak a dolgok.