150 éve született az a nő, aki a világ első oknyomozó újságírója lett, majd a leggyorsabban utazta körbe a Földet

külföld
2014 május 05., 20:16
comments 46
  • Nellie Bly 23 évesen őrültnek adta ki magát, és beköltözött egy bolondokházába, hogy utána megírhassa, milyen ott az élet. 
  • Korábban soha senki hasonlót még nem csinált.
  • Majd pár évvel később világ körüli versenyre indult, és megdöntötte Verne képzeletbeli rekordját. 
  • És éppen 150 évvel ezelőtt, 1864 május 5-én született. 

Bly Elizabeth Cochran néven született, egy jómódú gazdálkodó családba,  Pittsburgh külvárosában. Nagyon fiatalon elkezdett írni, főleg női jogokkal foglalkozó írásokkal jelentkezett már tizenévesen. Álnéven megjelent Mire jók a lányok? című írása komoly feltűnést keltett, utána egyre több megbízást kapott a Pittsburgh Dispatch szerkesztőitől. Hamar nevet is váltott, Stephen Foster akkor népszerű slágerének címe után lett Nellie Bly.

Eleinte főleg munkajogi kérdésekkel foglalkozott, a gyárakban dolgozó nők helyzetéről írt legtöbbet. Szerkesztői viszont ezzel nem voltak annyira elégedettek, a klasszikusabb női témákat, mint a divat vagy a társasági rovat próbálták rátukmálni. A 21 éves Bly ezt nem fogadta el, ezért Mexikóba utazott, és fél éven át onnan tudósított. Egyik cikkében arról írt, hogy a mexikói kormány letartóztatott egy kormánykritikus újságírót. A mexikói hatóságok ekkor Bly-re is rászálltak, letartóztatással fenyegették, ezért végül inkább elhagyta az országot.

Út a bolondokházába

Bly ezután New Yorkba költözött, ahol hónapokon át munka és pénz nélkül tengődött. Sikert végül az hozott a számára, hogy meggyőzte a Joseph Pulitzer tulajdonában lévő lap, a New York World szerkesztőit, hogy hadd menjen be elmebajosnak tettetve magát egy bolondokházába.

Célpontnak a Blackwell-szigeten álló intézményt nézte ki. A New York melletti szigeten lévő épületnek rettenetes híre volt. Sokkal inkább volt kegyetlen börtön, mint egészségügyi intézmény. A lapok tele voltak a szörnyülködő beszámolókkal, ezek azonban általában hallomásokra, különféle rémtörténetekre épültek. Nem lehetett tudni, mi igaz belőlük.

Mint kiderült, minden.

Az elmegyógyintézet Blackwell szigetén egy emberi egérfogó. Nagyon könnyű bekerülni, de utána lehetetlen kijutni onnan.

- írta egyik onnan származó cikkében Nellie Bly. Cikkeiből könyv lett, a Tíz nap a bolondokházában pedig átütő siker, országszerte ismertté tette Bly-t. Ami talán ennél is fontosabb, könyve kellett ahhoz is, hogy az amerikai hatóságok elkezdjék felszámolni az elmegyógyintézetekben uralkodó embertelen állapotokat.

photo_camera Nellie Bly (via Wikipedia)

Bly rendesen rákészült a szerepre. Soha látott őrült embert, ezért orvosi leírások és rajzok alapján grimaszolt a tükör előtt. Mivel pedig az, hogy ki kerülhet be az őrültek házába, a korban sokkal inkább rendészeti, és nem orvosi kérdés volt, abbahagyta a fürdést, és rongyos ruhákat hordott. Majd egyik este bejelentkezett egy átmeneti szállásra, és ott másnap furcsán kezdett el viselkedni. Zavart, irracionális viselkedése megijesztette a többi ott élő nincstelen nőt, a hely vezetői pedig végül rendőrt hívtak rá. 

Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy Bly nagyon élvezte ezt a színjátékot, élete legjobb estéjének nevezte ezt az alkalmat. A rendőrség elvezette a zavart nőt, és miután úgy tett, mint aki semmit sem ért, napokon belül a Bellevue kórház pszichiátriai osztályán találta magát. Az pedig, hogy  ott azt állította az orvosoknak, hogy nem emlékszik, hogy került New Yorkba,  bőven elég volt ahhoz, hogy őrültnek diagnosztizálják.

A ma Roosevelt-szigetként ismert Blackwell-szigeten nyitották meg az Egyesült Államok első elmezavarokkal foglalkozó intézményét. És bár az alapításkor hangoztatott tervek meglehetősen progresszívak és humanisztikusak voltak, egy kegyetlen, embertelen intézmény nőtt ki belőle, aminek rettegett hírneve Amerika szerte ismert volt. 

És bár sokan írtak róla, Bly volt az első, aki beépült. Amit pedig a tíz nap alatt ott tapasztalt, az a legrémisztőbb elképzeléseket is felülmúlta. Hanyag orvosokat és a pácienseket brutálisan bántalmazó ápolókat talált. Raboskodtak ott külföldi nők is, akik ugyan teljesen eszüknél voltak, de mivel nem volt pénzük és nem beszéltek angolul, itt lyukadtak ki. Mindenhol kosz volt, rettenetes ételt szolgáltak fel, nem volt melegvíz. Bly beszámolója szerint éjszakánként vacogott, kék volt a hidegtől a bőre. Egyszer pedig teljesen váratlanul három vödörnyi jéghideg vizet öntöttek rá az ápolók. Úgy érezte, mintha fuldokolna.

Ekkor tényleg őrültnek néztem ki.

- írta erről. Szerinte ha van valami, ami éppen hogy őrültté teszi az odakerülő nőket, akkor az ez a bánásmód. Hiába kerül be valaki egészségesen, az intézet napirendje bárkit kikészítene. Hajnali hattól este nyolcig kellett padokon csendben ülniük, nem szólhattak egymáshoz, és nem is mozdulhattak meg.

Byn szerint két hónap ilyen körülmények között egy szellemi és fizikai ronccsá változtatta volna őt is. Megérkezése után rögtön felhagyott azzal, hogy őrültnek tettesse magát, de ápolói ettől csak még őrültebbnek tartották. Csapdába került, mint ebben az intézményben annyi más nő is.

A fiatal nőnek szerencséje volt. Tíz nap után az újságja közbenjárt érte, elárulták, hogy csak beépített riporterként került be Byn az intézménybe. Ezután szabadon engedték.

Két nappal később pedig meg is jelent az első cikk. Elég nagy botrány lett belőle, a megtévesztett orvosok próbáltak ugyan védekezni, de a cikk bejárta az országot, Bly pedig sztárújságíró lett.

Cikkének már egy hónap után lett a hatása, amikor egy vizsgálóbizottsággal visszatértek az intézetbe, már javultak az életkörülmények, a kegyetlen ápolókat kirúgták, a külföldi betegeket pedig elszállították.

Verseny a világ körül

Már ez a sztori önmagában elég lenne ahhoz, hogy Bly máig híres legyen. De itt még közel sincs vége a történetének. 1888-ban a New York World szerkesztői azt találták ki, hogy világ körüli útra küldik Bly-t, hogy megdöntse Jules Verne kitalált hősének, Phileas Fogg-nak a nyolcvan napos rekordját. Bly 1889 november 14-én meg is kezdte több mint 40 ezer kilométeres utazását.

És bár a sztori szimpla utazásnak indult, az akkortájt elinduló Cosmpolitan főszerkesztője lehetőséget látott benne, hogy betörjön a lappiacra, és ugyanazon a napon saját újságírónőjüket, Elizabeth Bislandot is útnak indították, hogy megverje Bly-t. A terv az volt, hogy pont az ellenkező irányba halad majd. Az éledező amerikai médiapiac pedig hamar rátalált a versenyre, tippversenyt indítottak, és elég nagy érdeklődés kísérte a két nő viadalát.

Bly előbb Angliába érkezett meg, majd Franciaországba utazott, ahol találkozott Jules Vernével is. Aztán dél felé haladt, megjárta a Szuezi-csatornát, járt Pekingben, Hongkongban és Japánban is. Általában hajón és vonaton utazott. Egészen sokáig azt sem tudta, hogy versenyben van. Arról, hogy egy másik lap is elindított valaki, csak december végén, Hongkongban hallott először. Ráadásul ekkor azt közölték vele, hogy vesztésre áll, és a semmiből előkerült riválisa három nappal előrébb jár.

Az óceáni viharok miatt végül a tervezettnél két nappal később, január 21-én érkezett San Franciscóba. Pulitzer különvonatot bérelt a számára, onnan azzal mehetett haza New Jerseybe.

Összesen 72 napot, hat órát, 11 percet és 14 másodpercet utazott. Bisland ekkor még bőven úton volt, az óceánon hánykódott, csak négy és fél nappal később futott be New Yorkba, de a képzeletbeli 80 napos határt ő is legyőzte. Vereségéhez kellett, hogy Bisland azt higgye, hogy lekésett egy gyorsabb járatot, és egy lassabb gőzhajóval kellett átkeljen Angliából az Egyesült Államokba. A történetet bonyolítja, hogy alighanem Bisland nem is késte le a gyorsabb hajót, hanem csak valaki ezt állította neki.

Bly eredménye ekkor világrekordot jelentett, igaz csak pár hónapig. Nem sokkal később Geroge Francis Train 67 nap alatt tette meg ugyanezt a távot.

Ha valakit még több részlet érdekel kettejük vetélkedéséről, a világ körüli versenyről nemrég könyvet író  Matthew Goodman egyórás, angol nyelvű előadása remek szórakozást nyújthat:

Bly 1895-ben hozzáment egy negyven évvel idősebb milliomos gyártulajdonoshoz. Felhagyott az újságírással, és az acéleszközöket gyártó Iron Clad Co. igazgatója lett. 1904-ben meghalt a férje, és Bly az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb vállalkozónője lett. Az üzlet azonban nem ment olyan jól neki, a történetek szerint alkalmazottai annyi pénzt sikkasztottak el, hogy az egész cég csődbe ment. Bly visszatért az újságíráshoz, például tudósított az európai frontról az első világháborúban.  1922-ben halt meg, 57 évesen. Életéből színdarabok, könyvek és film is készült. 

(via MentalFloss, BrainPickings, Wikipedia)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.