Emberek vagyunk, nem pénznyelő automaták

  • Prostituáltakat képviselő érdekvédelmi egyesület szervezett beszélgetést.
  • Ritkán történik ilyesmi: prostituáltak részvételével. 
  • Ők azok szerencsésebb prostituáltak közé tartoznak, akiket nem kényszerített senki, szabad akaratukból döntöttek így. 
  • A társadalmi stigmának és a hatóságok vegzálásának mégis ki vannak téve:
  • Csak 2012-ben több mint egymilliárd forintos pénzbírságot szabtak ki Magyarországon szexmunkásokra. 

"Az egyik kereskedelmi csatornán tegnap éjjel a parkolóórákról volt szó, és csak úgy mellesleg az utcán álló lányokkal hasonlították össze őket, mint pénznyelő automatákkal".

- hozott példát a 43 éves Hajnalka a társadalmi kirekesztettség érzésére. Számára ugyanis ez jelenti a legsúlyosabb problémát, ami azt kíséri, hogy szexmunkásként dolgozik.

Ritka esemény helyszíne volt a Müszi Kedd délelőtt. Öt nő ült ki egy asztal köré, hogy arról beszéljenek, prostituáltként dolgoznak. Volt köztük 21 éves és 46 éves is, volt akinek már felnőtt gyermeke van, és olyan is, aki egészségügyis diplomával a kezében negyvenévesen döntött úgy, hogy több pénzt akar keresni. Ami többek között közös volt bennük, hogy saját elmondásuk szerint egyiküket sem kényszerítette senki erre, ha valami terelte őket, akkor az maximum a gazdasági kényszer volt.

Az esemény pedig azért ment ritkaságszámba, mert bár a prostitúcióról rengeteg szó esik rengeteg helyen, az csak a legritkább esetben fordul elő, hogy maguk a prostituáltak is megszólalhassanak. Legyen szó akár médiáról, akár akadémiai rendezvényekről, általában róluk beszélnek, helyettük.  Ezen is szeretne változtatni a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SzÉE), ezért hozták össze ezt a beszélgetést is.

Az egyesület (ami a Norvég Civil Alap támogatásával működik), azt tűzte ki célul, hogy egyrészt képviseli a szexmunkások érdekeit, másrészt pedig megpróbál teret adni nekik, hogy maguk beszélhessenek életükről. Szerintük ugyanis a közbeszédben ha prostitúcióról van szó, mindenki rögtön a kényszerített, rabszolgasorban tartott nők életére gondol.

Ami tényleg létező jelenség, és szerintük is komoly gond. De egyáltalán nem fedi le a teljes valóságot: nők és férfiak ezrei döntenek úgy, hogy önként, kényszerítés nélkül vágnak bele ebbe. Az egyesület pedig kifejezetten azokat a szerencsés helyzetben lévő nőket képviseli, akiket nem futtatnak és nem fenyegetés vagy bántalmazás hatására válnak prostituálttá. Természetesen léteznek érdekvédelmi szervezetek azok számára is, akiknek nem volt meg a döntési lehetőségük az életük során, és nem meglepő módon ilyen helyzetben lévő nőknek nem adatódik meg a lehetőség, hogy hasonló beszélgetésen vegyenek részt.

A keddi beszélgetés egyben kiállításmegnyitó is volt: a Müsziben megtekinthető egy portrésorozat is. Erről ezt írják a semmitrolunknelkulunk.org oldalon: "Szexmunkások vállalták, hogy arcuk megmutatásával betekintést adnak hétköznapjaikba, így láthatóvá válnak ezúttal nem áldozatként, hanem sorsukért felelősséget vállaló emberekként. Ezzel a kiállítással visszautasítják, hogy magatehetetlen, döntésképtelen személynek állítsák be őket és figyelmen kívül hagyják a véleményüket az őket érintő kérdésekben."

Az önként szexmunkássá válók közül sokan pedig már nem is az utcákon állva, hanem internetes hirdetések útján, lakásukban fogadják a klienseket. Becsléseik szerint ilyen prostituáltakból van ma a legtöbb Magyarországon, csak mivel nincsenek szem előtt, kevesebb szó esik róluk.

Nem mernek beszélni

A keddi beszélgetésen amikor arról kérdezték őket, hogy mi okozza a legnagyobb problémát, mind ugyanazokat sorolták. Egyrészt a társadalmi kiközösítés, másrészt pedig a rendőrség fellépése. Volt, akit bántalmaztak is a rendőrök, majd annyit mondtak neki,

"Te csak egy kurva vagy, úgysem tehetsz semmit."

Nem is lett belőle semmiféle ügy. Vagy ott volt Gizus története is, aki 23 évesen lett prostituált, tíz éve dolgozik így, de ebből másfelet börtönben töltött.

"Majdnem ültem annyit, mint aki rabolt. Azért, mert kinn állok, fenntartom magam, nem vagyok rabszolga."

- mondta erről. A 46 éves Anci, aki pedig csak három éve lett prostituált, leginkább azt szeretné megértetni az emberekkel, hogy ez is egy szolgáltatás, ami mindig létezett és örökké létezni is fog. És hogy ebben emberek vesznek részt és nem automaták. Ugyanúgy van családjuk, vezetnek háztartást, hétvégente piacra járnak. Csak munkaként férfiakat fogadnak a lakásukon.

A 32 éves Móni pedig arról beszélt, hogy ez a társadalmi stigma okozza azt is, hogy sok lány ki sem mer állni a jogaiért, félnek a megbélyegzéstől. Ezért pedig sokkal nagyobb bajba is kerülhetnek.

Fedorkó Boglárka, a SzÉE projektmenedzsere szerint a szigorú büntetőjogi keretrendszer és a társadalmi stigmatizáció okozza azt is, hogy az önkéntes szexmunkások kevésbé mernek rendőrséghez, ügyvédhez vagy orvoshoz fordulni, ha valamilyen probléma éri őket. Folyamatos bujkálásra kényszerülnek.

Tömve a börtönök

Ráadásul a hatóságok is egyre jobban üldözik őket. Fedorkó szerint különösen sokat rontott a prostituáltak helyzetén a szabálysértési törvény 2012-es szigorítása. Ezzel ugyanis lehetővé vált, hogy már a rendőrök is szabhatnak ki helyszíni bírságot szabálysértésért, nincs szükség bírósági eljárásra. És amikor kikérték a büntetési adatokat a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától (KEKKH), megdöbbentek: az derült ki, hogy 2012-re hatszorossá nőtt az előző évhez képest az ügyek száma, több mint 14 ezer eljárás indult,

a kiszabott pénzbírságok és helyszíni bírságok pedig átlépték az egymilliárd forintos összeget.

Ezek többsége tiltott helyen történő prostitúcióért járt, de a beszámolók szerint a rendőrök elég kreatívak, ha büntetésről van szó: több mint 136 millió forintnyi bírság jött össze egyéb tételekből, úgy mint csikk eldobása, közlekedési szabálysértések vagy például az építési törmelék illegális lepakolása (?!). Ha a pénzbírságokat nem fizetik ki, automatikusan elzárást kapnak.

A KEKKH adatai szerint 2012-ben a tiltott prostitúcióért kiszabott 918 millió forintos pénzbírságból összesen 7,9 millió forintot fizettek be. Azaz a bírságok 0,86 százalékát. A többi bírság elzárássá alakult, összesen 214,778 napnyi büntetésről van szó.

Mindezt úgy, hogy a prostitúció jogi helyzete a mai napig nincs rendesen rendezve. Egyrészt mert ugyan a törvény szerint mindez legális is lehetne, másrészt viszont az önkormányzatoknak kéne kijelölniük, hogy hol lehet ezt a szolgáltatást felkínálni. A törvény szerint ezt kötelező lenne megtenniük, amennyiben egy városban tömegesen jelennek meg prostituáltak, valójában sehol nem jelöltek ki ilyen türelmi zónákat. Azaz az önkormányzatok gyakorlatilag 2000. márciusa óta folyamatos mulasztásos törvénysértést követnek el. A törvény szerint pedig amíg az önkormányzatok nem jelölnek ki zónákat, addig a prostituáltak a nem védett településrészeken kínálhatják fel szolgáltatásukat. Viszont újabb csavarként az önkormányzatok önkényesen bármelyik településrészt védett zónává nyilváníthatnak. Ezek után maradnak a mezőgazdasági, ipari, kertvárosi területek, komoly biztonsági kockázatokkal.

Azaz nem véletlen, hogy sokan az utcán álló prostituáltak közül inkább választják a védett területeket, és ezzel a szabálysértési eljárásokat.

A kliensek büntetése sem megoldás

A beszélgetés egyik vezérfonala a svéd modell megvitatása volt. Svédországban, Norvégiában és Izlandon olyan törvényi szabályozás van életben, ami a klienseket és nem a prostituáltakat bünteti. És egy EP-állásfoglalás, amit Mary Honeyball képviselő jegyez, azt az iránymutatást adja az EU-tagállamoknak, hogy fogadjanak el hasonló törvényeket.

És bár ez a modell népszerű sok jogvédő és aktivista között, a keddi beszélgetés résztvevői egyáltalán nem voltak oda érte. Szerintük olyan embereket büntetnének ezzel, akik nem ártottak senkinek. Ráadásul pont a tisztességes klienseket ijeszthetné el, a lányoknak pedig több mindent kéne bevállalni a kieső bevételek miatt. Olyan dolgokat is, amikre most még simán mondhatnak nemet. 

A beszélgetés erős eleme volt, ahogy Fedorkó sorra ismertette Honeyball jóhiszemű állásfoglalásának tételmondatait, az asztal körül ülő szexmunkások pedig egyesével kötöttek bele ezekbe.

A portrésorozat képei a semmitrolunknelkulunk.org címen érhetőek el.

Móni egyenesen arról beszélt, hogy a képviselő asszonynak nem sok fogalma lehet arról, hogy mit nyújt egy szexmunkás szolgáltatás közben. Mert hogy abban a közegben, ahol ők dolgoznak, szó nincs kényszerről és megaláztatásról.

Körülbelül annyira vagyunk használati tárgyak, mint egy vízvezeték-szerelő.

- mondta erről, Anci pedig annyit tett hozzá, hogy akármennyire is nehéz ezt elhinni, de a választás joga tényleg az övék, ő is küldött már el klienst, mert nem volt neki szimpatikus.

Mint ahogy azzal sem értettek egyet, hogy kényszerítették őket erre a pályára. Bár aztán ezt egy ponton árnyalták.

Volt kényszer, de az nem egy strici vagy emberkereskedő részéről. Hanem a gazdasági helyzetük miatt.

Anci például kifejezetten jó körülmények között élt, de férje halála után egyedül maradt lányával. Romlani kezdett az életszínvonaluk, egy idő után már éheztek, a fűtést is kikapcsolták. Korábban a vendéglátásban dolgozott, de az gyakorlatilag kizárt volt, hogy negyvenévesen állást találjon. Nem tudott mihez kezdeni, így került bele ebbe a szakmába. És abban mind egyetértenek, hogy a kényszerprostitúciót minden eszközzel üldözni kell, de vannak lányok, akiknek ez a legjobb adódó lehetőség. És ha ezt a hatóságok megakadályozzák, az azt is jelenti, hogy csak rosszabb, előnytelenebb, veszélyesebb lehetőség marad.

Ha ez gazdasági kényszer, akkor a legtöbb munkahely az. A legtöbb ember ugyanis nem azt csinálja, amit gyerekkorában megálmodott. Én szerencsés vagyok, mert élvezem a munkámat.

- mondta még el Móni, aki arról is mesélt, klienseitől több tiszteletet kap, mint amennyi mondjuk az utcán közlekedve éri.

(via semmitrolunknelkulunk.org)

Két dolgot ugyanakkor fontosnak tartottak a résztvevők megemlíteni. Egyrészt, hogy senkinek nem ajánlják, hogy túl korán vágjanak bele ebbe, fontosabb, hogy előbb kialakuljon a szexuális élettapasztalatuk, érettségük. Másrészt, hogy nem szerencsés, ha valaki ezt a szakmát végcélnak tekinti.

És akkor mi kéne?

Ebben volt a leginkább egyetértés köztük: legalizáció. Szabályzott körülmények, betartható feltételek, nem pedig olyan szituációk, mint amikről most meséltek, hogy egyik héten megengedik nekik, hogy egy adott útszakaszon álljanak, pár hét múlva pedig ugyanezért jön a háromszázezres bírság.

Azt azonban sejteni lehet, hogy ez még odébb van Magyarországon. Addig marad a féllegális működés és a bujkálás a hatóságok meg a társadalom elől. Meg hasonló rendezvények, amik talán azon segítenek, hogy a sajtóban ne annyira egyoldalú beszámolók jelenjenek meg róluk.

A beszélgetés mellé szervezett portrékiállítást itt lehet megtekinteni

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;