Rokkant anyját vitte orvoshoz, azóta nem hagyja békén a rendőrség

Ha hiszik, ha nem, tavaly Magyarországon 239 olyan ügyet zárt le a rendőrség, amiben mozgássérült-igazolványokkal kapcsolatos visszaélés volt a gyanú. Ez a szám évről évre növekszik, 2012-ben még csak 205 volt, 2011-ben 128.

Egyre hatékonyabb a rendőrség?

Lehet.

Lehet, hogy nem.

Mi egy ügyről tudunk beszámolni, ami az idei statisztikákban már valószínűleg benne lesz. Egy neve elhallgatását kérő olvasónk (az egyszerűség kedvéért szerepeljen itt B-ként) keresett meg bennünket a dologgal, hozott papírokat is, amivel alátámasztotta állításai többségét. Azt mondta, nem tud máshová fordulni a problémájával, a rendőrség eljárást indított ellene, a panaszait elutasították, ráadásul most még az ügyészség is hamis tanúzással vádolja B. 87 éves anyját, akinek az eljárás megindítása után nem sokkal olyan súlyos agyvérzése volt, hogy azóta folyamatos felügyeletre szorul. A Budapesti Nyomozó Ügyészséget így is nehéz volt lebeszélni arról, hogy kimenjenek a B. anyját gondozó intézménybe és gyanúsítottként kihallgassák az asszonyt.

Parkolóból a kapitányságra

„Február elején egy reggel épp vittem édesanyámat egy magánorvoshoz az V. kerületbe” – kezdi B. „A Lánchíd pesti hídfőjénél parkoltunk, a Jane Haining rakparton, bár a rakpart nevét én is csak a rendőrségi ügy irataiból jegyeztem meg. Normál parkolóhelyen álltunk meg, nem mozgáskorlátozott helyen, mert ott nincs is ilyen.
Már minimum száz méterre jártunk az autótól, amikor édesanyámnak eszébe jutott, hogy nála maradt a mozgássérült-igazolványa, de ő nem akart visszajönni az autóig.

Több mint 10 éve mozgássérült, bottal jár, úgyhogy ez érthető is.

Már úgyis közelebb voltunk az orvoshoz, úgyhogy egyedül mentem vissza az autóig kitenni az igazolványt.”

B. itt rontotta el. Miután kitette a kártyát, eljött az autótól a másik irányba elintézni néhány saját ügyét. Már legalább 500 méterre volt a parkolótól, mikor egy civil ruhás férfi és egy nő szólította meg.

„Az MTA-nál értek utol. Hátulról kiabáló hangot hallottam, de fel sem merült bennem, hogy nekem szólnak. Aztán odajöttek hozzám, a férfi felvillantott egy igazolványt, és azt mondta, rendőr. Mondtam, hogy akkor igazolja magát ennél megfelelőbben, mert fél másodpercre én is fel tudok villantani akármilyen igazolványt. Erre ő azzal jött, hogy van nála fegyver és bilincs, és használja is őket, ha nem megyek vissza velük az autóhoz. Erre a fenyegetőzésre azért hátrahőköltem egy kicsit.”

B-t ezután visszakísérték az autóhoz, és megkérték, hogy igazolja magát. Viszont miután megmutatta anyja rokkantigazolványát, és bizonyította, hogy az autó is az édesanyja nevén van, a rendőrök

bevitték az V. kerületi rendőrkapitányságra.

„Hiába mondtam, hogy édesanyámat hoztam orvoshoz, hiába mondtam, hogy az autó is az övé, hiába mondtam, hogy itt van ő is nem messze, előállítottak. Nem hagyták, hogy telefonáljak. Az sem igazán tetszett nekik, hogy kértem, rögzítsük az eljárást.”

Több mint három órán keresztül bent tartották a rendőrkapitányágon. B. vallomást nem tett, panaszt viszont igen. De azt vizsgálat nélkül elutasította az V-XIII. kerületi ügyészség, ezért a kerületi rendőrkapitányhoz fordult egy, a közigazgatási eljárási törvény szerinti panasszal, de biztosra veszi, hogy ezt is elutasítják.

Három héttel később az V. kerületi rendőrkapitányság vizsgálati osztályának nyomozói keresték fel B. édesanyját a lakásán és – jogi képviselő jelenléte nélkül – felvették a vallomását az ügyről.

Anyja el is mondta, hogy B. őt szállította orvoshoz azon a februári napon.

Aztán B. értesítést kapott az ügyészségtől, hogy további két hónappal meghosszabbítják a nyomozást a közokirat-hamisítási ügyében. Azért közokirat-hamisítás volt a vád, mert a büntető törvénykönyv szerint akkor is ez a tényállás, ha valaki olyan igazolványt használ, ami nem az ő nevére van kiállítva. B. esetében a rendőrség szerint épp ez a helyzet: az anyja jelenléte nélkül használta az anyja mozgássérült-igazolványát.

A vonatkozó jogszabály szerint a mozgáskorlátozotti kártyát a kártya tulajdonosának érdekében kell használni. Ez logikus és ésszerű is, hiszen például kórházba szállítás, vagy onnan elszállítás esetén aligha lenne teljesíthető, hogy a kártyahasználatra jogosult személy mindig minden pillanatban jelen legyen.

Tehát B. értelmezése szerint a hatályos törvények szerint legkésőbb az édesanyja vallomása után, bűncselekmény hiánya miatt le kellett volna zárni.

De az ügy folytatódott

B. édesanyja néhány héttel a vallomástétele után nagyon súlyos agyvérzést kapott, azóta folyamatos felügyeletre szorul. Egy hasonló betegekkel foglalkozó otthonban él.

„Édesanyám állapotának rosszabbodása nagyon megrázta a családot, jó ideig nem is igazán foglalkoztunk a mindennapi ügyeinkkel. Aztán felhívtak a rendőrségről, hogy menjek be, tegyek vallomást. Hozzátették, hogy, ha akarok, akár jogi képviselővel is mehetek. Hát mondom, ez nem akarás kérdése,

ehhez jogom van, élek is vele.

Bementem, és elmondtam a történetet, amit édesanyám is elmondott. Talán érdekes lehet, hogy a kihallgatást végző nyomozó a jogi képviselőm jelenlétében lezajlott kihallgatást azzal kezdte, hogy „nem is tudtam, hogy bűncselekmény lenne, amit elkövetett… már ami a társadalomra való veszélyességet illeti.” Erre azt válaszoltam, hogy „én sem, rásadásul nem követtem el semmi törvénybe ütközőt.” Ezt a részt persze nem tartalmazza a jegyzőkönyv. A vallomástételem után hónapokig, a mai napig semmi nem történt az ügyemben.”

Történt más

A Budapesti Nyomozó Ügyészség – tehát nem az az ügyészség, ami addig az ügyben nyomozott – július közepén gyanúsítottként akarta kihallgatni B. édesanyját. A vád:

hamis tanúzás.

„Annyit sikerült megtudnunk, hogy a nyomozás során a rendőrség cellainformációt kért le egy mobilról, amit édesanyám is szokott használni, és azon az látszik, hogy ez a telefon nem volt azon a februári napon az V. kerületben. Gondolom, a vallomás felvételekor megkérdezték édesanyámat is, hogy nála volt-e aznap a mobilja, ő meg, ugye, alig használja a telefonját, rávághatta, hogy igen, pedig valószínűleg pont otthon hagyta.”

Ezért akarta beidézni a Budapesti Nyomozó Ügyészség ügyésze B. anyját gyanúsítottként. B. ügyvédje telefonon elmagyarázta az ügyészeknek, hogy B. édesanyja nincs kihallgatható állapotban, és megadta az asszony kezelőorvosának nevét, a kezelő intézmény címét és telefonszámát. A nyomozók viszont ahelyett, hogy letettek volna a kihallgatásról, felhívták az intézményt.

„Szerencsére az ottani főnővér észnél volt, és mondta, hogy

szó sem lehet erről.

Végül aznap nem is mentek ki. Azóta a Budapesti Nyomozó Ügyészség helyettes vezetője fordult levélben az intézményhez a kihallgatás ügyében, az intézményvezető azonban orvosi dokumentumok csatolásával elutasította a kihallgatást.

Így akar a rendőrség egy hazugságra alapozva akár két sikeres rendőrségi ügyet is lezárni, miközben az V. kerületi rendőrkapitányság statisztikáiban a kerületben elkövetett bűncselekmények száma, illetve azon belül például a lopások száma több mint 25 százalékkal nőtt egy év alatt” - zárta történetét az elkeseredett férfi.

(A címlapi képet Franciaországban készítette az AFP.)

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.