• James Foley amerikai újságírót kivégezte az Iszlám Állam (IS) terrorszervezet.
• Az erről szóló videót közzé is tették.
• Szlankó Bálint rutinos haditudósító, lapunk alkalmi vendégszerzője többször is találkozott Foley-val.
• Nagyon merész, segítőkész embernek ismerte, aki tudta, hogy mivel jár ez a munka, de meglátta benne az abszurdot is.
• Szlankót Irakban értük utol, ahonnan mesélt néhányt dolgot Foley-ról.

“Az egyik meghatározó élményem vele kapcsolatban, hogy olyan volt, mintha egyáltalán nem lettek volna idegei.”

Szlankó Bálint Líbiában, Afganisztánban és Szíriában is találkozott Foley-val, és bár azt mondja, nem ismerte nagyon jól, számos közös élménye volt a tudósítóval.

Azt, hogy nem voltak idegei, a következő történettel támasztja alá.

“Amikor 2012 júliusában az azaazi ütközetet coveroltuk Szíriában, volt egy alkalom, amikor egy gránát eltalálta azt a házat, aminek a lábánál állt. Nagyon közel volt a robbanáshoz. És ő be se húzta a nyakát, meg se rezzent, csak állt ott. És utána csak annyit mondott,

yeah...that was close"

(vagyis igen, ez közel volt.)

Egy másik esetben, mielőtt még Aleppóba bementek volna a szír felkelők, és inkább Homszban zajlottak a legfontosabb események, Jim kitalálta, hogy lemegy busszal Homszba. Nekem őrültségnek tűnt,  mert az utak tele voltak ellenőrzőpontokkal, ezért nem is mentem, mondja Szlankó. Amikor Foley két hét múlva visszajött, azt mondta, hogy

hát igen, ez elég rossz ötlet volt.

Minden kilométeren volt egy ellenőrzőpont, ő meg ott ült a buszon leghátul a tolmácsával, "és nagyon be voltak szarva". Valahogy mégsem vették észre őket, és el is jutott félútig, de ottragadt, mert elkezdődtek a harcok, és egy ideig nem tudtak kijutni.

"Szóval nagyon-nagyon merész volt. És volt érzéke az abszurdhoz is, ami egy elég fontos készség"

- meséli róla.

"Egyszer elmentünk a temetőbe egy Marea nevű helyen, nem messze Aleppótól, mert meghalt néhány felkelő, és őket temették. Arra vártunk, hogy a mecsetből odaérjen a temetői menet, a sírok mellett ültünk, és neztük, ahogy a szomszédos Azaazt rakétázzék. Este volt, és lehetett látni a rakétákat, ahogy repülnek át az égen. Egyszercsak azt mondja, hehe, ha idelőnek, akkor milyen szerencse, hogy már ki vannak itt ásva ezek a sírok ezeknek az arcoknak, majd beugrunk oda."

Szlankó szerint emellett nagyon barátságos és segítőkész volt, neki is sokszor segített kontaktokkal és tanácsokkal, ami vetélytársak között nem mindig nyilvánvaló.

Foley 2012-es elrablása után zavaros történetek szóltak arról, hogy tulajdonképpen kinek a fogságában van. Először úgy tudták, egy szír kormánypárti milícia rabolta el, aztán arról szóltak a hírek, hogy szélsőséges dzsihádisták.

“Olyan régóta eltűnt, hogy én már nagyjából lemondtam róla, elkönyveltem, hogy meghalt. Pár hónapja aztán mondta valaki, aki részt vett a keresésében, hogy van életjel, és megpróbálják összegyűjteni a pénzt, hogy kiváltsák. A dolgot nehezítette, hogy az amerikai kormány nem fizet foglyokért, szóval a családnak kellett volna ezt intézni”

“Ilyenkor sokan mondják, bár inkább csak az ízléstelen arcok, hogy minek ment oda, ő kereste a bajt. Jim nagyon szerette ezt az egészet, elemében volt ezekben a sztorikban, és pontosan tudta, hogy milyen kockázatokkal jár. Ezt mindannyian tudjuk, akik ezzel foglalkozunk. Azt gondolta, hogy van értelme ennek a munkának, és szerette csinálni.”

Halála után Foley anyja azt írta:

„Sosem voltunk még büszkébbek a fiunkra, Jimre. Az életét adta azért, hogy bemutathassa a világnak a szíriai emberek szenvedését. Könyörgünk az elrablóknak, hogy a többi túszuk életét kíméljék meg. Ahogy Jim, úgy ők is ártatlanok. Nincs hatalmuk az amerikai kormány felett, nem ők irányítják annak iraki, szíriai vagy a világ bármely más részét érintő külpolitikáját. Köszönjük Jimnek mindazt, amit adott. Rendkívüli gyermek, testvér, újságíró és ember volt. Kérünk mindenkit, hogy a következő napokban, amíg Jimet gyászoljuk, tartsák tiszteletben magánéletünket.”