Hogyan packáztak a tatabányai rendőrök egy vak emberrel? Így!

Csütörtökön számoltunk be arról, hogy egy rendőr megbilincselt egy síró apát egy iskola előtt, gyereke szeme láttára Tatabányán, egy közlekedési szabálysértés miatt. A cikk nyomán jelentkezett szerkesztőségünknél egy vak férfi, aki úgy érzi, hogy őt is megalázták a rendőrök Tatabányán.

Feleségemmel és babakocsiban ülő kisfiammal a bölcsődéből jövet mentünk át a zebrán, ahol 30-as tábla és fekvőrendőr is védi a gyalogosokat – kezdte felidézni László egy két évvel ezelőtti őszi délutánját. László akkor Tatabányán élt a családjával.

Már a zebrára lépett a család, amikor egy autó érkezett nagy sebességgel. László látó felesége a babakocsit visszahúzta és hátralépett, László viszont később tudott csak reagálni. Nagy baj szerencsére nem történt: az autó kiütötte kezéből a fehér botot, elsodorta Lászlót, de komoly fizikai bántódása nem esett. A felesége az autó után fordult és sikerült megállítania. Lászlóék mondták, hogy rendőrt hívnak. A sofőr azt mondta, nyugodtan, ő rendőrorvos, nevetett, „hívják csak a kollégáimat”. Később kiderült, hogy a sofőr nem volt rendőrorvos, de bizalmi viszonyt ápolt a tatabányai rendőrség sok dolgozójával, tegeződve, régi ismerősként üdvözölte aznap is, és később is őket.

A kiérkező rendőrök védelmükbe vették a sofőrt. Azt mondták, hogy nem vizsgálnak ők ezen a kis baleseten semmit, és ha nem tetszik, akkor Lászlóék tegyenek feljelentést a „szabálysértési osztályon”.

Lászlóék naivul telefonáltak erre az osztályra, ahol kioktatták őket, hogy ott nem lehet ilyen ügyben feljelentést tenni. Végül sikerült megtalálni a rendőrségen az illetékest, és feljelentették a sofőrt.

Két hónap múlva, januárban hívták be Lászlót vallomást tenni. Aláírattatták vele a jegyzőkönyvet, amit vak lévén nem tudott elolvasni, de elhitte, hogy az van benne, amit mondott. Később kiderült, hogy nem teljesen az volt: kihagyták, hogy az autó hozzáért a testéhez, és kihagyták azt is, hogy mit mondtak neki a rendőrök a helyszínen.

Újabb két hónap múlva érkezett meg a határozat: a rendőrség megállapította, hogy László felesége volt a hibás, mert az érkező autó elé vezette a vak férjét, és a sofőr nem követett el vétséget.

Lászlóék az ügyészséghez fordultak, felülvizsgálati kérelemmel. Onnan utasították a rendőrséget, hogy folytassák az eljárást. Lászlóék panaszt tettek a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál (NVSZ) is, ez a rendőrségi visszaélések után nyomozó szervezet.

Az NVSZ-től kijött Lászlóék lakására egy rendőr, aki háromnegyed órán át a rendőri munka nehézségeiről beszélt neki. Például arról, hogyha egy rendőr kiment valakit a tűzből, és megég az egyenruhája, akkor megfenyítik, mert nem vigyázott a felszerelésre. Azt is elmondta, hogy a hamarosan „német mintára bevezetik a punktum rendőrséget”, és akkor „nem lesz apelláta", nem lehet majd vitatni a rendőrök intézkedéseit. Aztán váratlanul közölte, hogy „lehet rugózni a 2006-os eseményeken, de úgysincs semmi értelme”. László nem értette, ez hogy jön ide, de később arra gondolt, hogy esetleg a szemkilövésekkel kapcsolatos rendőrséget ért vádak jutottak az NVSZ-es eszébe arról, hogy ő vak.

Mivel a megyei ügyészség további vizsgálatra kötelezte a tatabányai rendőröket, ismét behívták Lászlót, ezúttal szembesítésre a sofőrrel. László ekkor már ügyvédet is vitt magával. Öt órán át tartott az eljárás, a sofőr ezalatt sorra köszöntötte ismerőseit a különböző irodákban, és azt mondta, hogy László megbízhatatlan, tudja, hogy a Klub Rádióban is szokott arról panaszkodni, hogy a vakokat vegzálják.

A vizsgálatot ugyanazzal a megállapítással zárták le, mint az első esetben. László belenyugodott, nem lebbezett fel, próbált túllépni az egészen.

Nem sokkal később azonban többször is beszóltak neki autókból az utcán, hogy „legközelebb elütlek”. Mivel vak, nem tudta, hogy kik voltak.

László úgy vélte, hogy bosszú áldozata lett, ezért mégis szeretett volna fellebbezni, csakhogy kicsúszott a 15 napos határidőből. Ezért Polt Péter legfőbb ügyészhez fordult, akinek hivatala megvizsgálta, hogy indulhat-e felülvizsgálat. Ebben a szakaszban László megismerhetett néhány iratot az ügyben, amiről eddig nem tudott: például hogy a sofőr a szembesítés előtt megismerhette az ő januári vallomását, viszont ő nem ismerhette meg a sofőr vallomását. Vagy azt, hogy a két kiérkező rendőr közül az egyik ellentmondásosan emlékezett vissza később a történtekre. Mindenesetre a legfőbb ügyészségen arra jutottak, hogy Lászlónak már nincs jogorvoslati lehetősége.

László szeret utánamenni az őt ért sérelmeknek. Tatabánya jegyzőjéhez fordult például, amikor egy járdán szotyizó önkormányzati parkolóőr leköcsögözte Tatabánya főterén, mert a vak férfi nem kerülte ki őt. Akkor sem tudott panaszt tenni, nem volt senki, aki foglalkozott volna ügyével, hiába ment be személyesen is a polgármesteri hivatalba.

László (nem ez az igazi neve, de valódi adatai itt vannak a szerkesztőségben) úgy érzi, hogy a kiérkező rendőrök, a vallomását felvevők, az ügyében ítéletet hozók és az NVSZ-es rendőr is megalázták, és visszaéltek kiszolgáltatott helyzetével.

Friss: A cikk megjelenése után jelentkezett szerkesztőségünknél a Komárom-Esztergom megyei rendőrség munkatársa, és azt ígérte, hogy utánanéznek a történteknek.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.