Ilyet még Orbán se talált volna ki!

Képzeljék el, mi volna, ha október 23-a idén október 19-re esne, és a központi ünnepség díszvendége maga Vlagyimir Putyin lenne.

Durva volna, nem? Hát, Szerbiában éppen valami ilyesmi történik.

A Szovjetunió és Jugoszlávia 1948-as szakításáig október 20-a a nagy katonai parádé napja volt Belgrádban. 1944-ben ezen a napon hagyta el az utolsó náci katona Jugoszlávia (és Szerbia) fővárosát.

Jugoszlávia javát Tito partizánjai önerőből szabadították fel, de pont Belgrádot részben a szovjet csapatok. Így október 20-án kicsit őket is ünnepelték. De amikor Tito és Sztálin szembekerültek egymással, a parádék is véget értek.

A szerb-orosz történelemnek egyértelműen ez az időszak volt a mélypontja. A szerbek amúgy hagyományosan Oroszország szövetségesei. Maga Tomislav Nikolić, Szerbia elnöke is azt mondta az orosz tévének, hogy

"Közösek a gyökereink, a nyelvünk, a hitünk, a szokásaink és a kultúránk. Minden háborúban egy oldalon álltunk."

Hogy a kapcsolat mennyire élő és szoros?

A héten újra katonai parádéval ünneplik majd október 20-át, Belgrád felszabadulásának napját.

Igen, jól látja. Bár október 20-a csak jövő hétfőn lesz, idén már október 16-án megünneplik. Azért akkor, mert

Putyin aznap a milánói munkaügyi és növekedési csúcsra menet Belgrádba látogat.

Így hát most a tiszteletére csütörtökön fog parádézni 4500 szerb katona. A díszszemlét az orosz hadsereg vezérkari főnöke is megtekinti.

Egy olyan országban, ami partnerségi megállapodást kötött az EU-val, és bár NATO-tagságra nem pályázik, az Egyéni Partnerségi Akciótervről (Individual Partnership Action Plan) tárgyalnak - ez pedig a legmagasabb szintű kapcsolat, ami a NATO és egy olyan állam között köttethet, amelyik nem akar tag lenni.

Mondjuk van, ami még a díszszemlénél is szokatlanabb: Szerbia és Oroszország még az idén közös hadgyakorlatot tart a szomszédos, NATO-tag Horvátország határán.

És mindezt akkor, amikor Oroszország és Európa kapcsolata a hidegháború óta nem tapasztalt mélypontra süllyedt.

Sok érv szól amellett, hogy Szerbia az EU mellett kötelezze el magát:

  • Az EU lényegesen jelentősebb piaca a szerb termékeknek. 2007-13 között Szerbia 32,6 milliárd értékben exportált az EU-ba, de csak 4,2 milliárd euró értékben Oroszországba.
  • Ugyanebben az időszakban az EU-tagok 9,2 milliárd eurót fektettek az országba, az oroszok csak 2,5 milliárd eurót.

De

Szerbia ugyanúgy függ az orosz gáztól, mint például Magyarország,

és

ott van Koszovó.

Az államisága 2008-as kikiáltása óta Koszóvó teljes nemzetközi elismerésének egyetlen akadálya Oroszország és Kína vétója az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Oroszország eddig mereven elzárkózott Koszovó elismerésétől, de semmi sem garantálja, hogy ez ne változzon. Koszovó most is folyamatos hivatkozási alap az orosz külpolitikában, de ahogy most hivatkoznak rá, az aggasztó lehet Szerbiának:

Oroszország, ami eddig azért ellenezte Koszovó függetlenségét, hogy az precedenst teremthet a szakadár mozgalmaknak, a grúz háború és a Krím megszállása óta éppen erre a precedensre hivatkozik.

Vagyis Szerbia különös kötéltáncra kényszerül. Bár az ország népszavazáson a választáson* is megerősítette elkötelezettségét az EU-csatlakozás mellett, nem haragíthatja magára Oroszországot, mert elvesztené utolsó támaszát a koszovói függetlenség elleni harcában.

Ez az óvatosság a szerb vezetők megnyilvánulásaiban is tetten érhető. "Mégis, mit kéne tennie Szerbiának? Csak azért, mert az EU-hoz szeretnénk csatlakozni, mondjuk azt, hogy bocs, Oroszország, többé már nem vagyunk barátok? Hol van ebben a nemzeti érdekünk?" - mondja például Ivica Dačić külügyminiszter. Aleksandar Vučić miniszterelnök viszont azt mondta, hogy "Putyinnak is elmondjuk, hogy Szerbia az európai úton halad. Vannak egyéb kapcsolataink, amiket Oroszországgal fejlesztünk, de a stratégiai cél nem kérdés: Szerbia az EU felé tart".

Ezt pedig tettekkel, de legalábbis a tettek hiányával is igazolni próbálják. Bár júniusban, Szergej Lavrov belgrádi látogatásán még azt ígérték neki, hogy júliusban már elkezdik építeni a Déli Áramlat gázvezeték szerbiai szakaszát, végül meghajoltak a projekt jogszerűségét kifogásoló európai nyomás előtt. A vezetékből eddig semmi sem épült meg. Vučić szerint ez logikus. "Nincs értelme egy Szerbiában kezdődő és végződő vezetéket építeni" - mondta. (Via Reuters)

*Helyesbítés 17:10: Szerbiában még természetesen nem volt népszavazás az EU-tagságról. A Reuters eredeti cikke itt arra utalt, hogy a választást az EU-párti pártok nyerték, az EU-ellenesek pedig be se jutottak a parlamentbe. A tévedésért elnézést kérek.