Az FHB veszeteséges alapkezelője tette rá a kezét a takarékok szabad vagyonára

Az FHB Bank nemcsak a Magyar Postán keresztül erősödik és használja ki annak előnyeit, hogy a Fidesz legfelsőbb körei is szívesen segítik, hanem a Takarékbankon keresztül is. Most az FHB-csoport alapkezelője, a Diófa húzott be nagyjából 1000 milliárdot a Takarékbank alapkezelőjétől. A pénz annak ellenére váltott kezelőt, hogy a Takarék Alapkezelőre eddig nemigen volt panasz, az FHB-hez tartozó Diófa viszont veszteségesen működik, és

az utóbbi 4 évben elvesztette saját tőkéjének 60 százalékát.

Ráadásul a cseréről nem kérdezték meg a takarékszövetkezeteket sem, és pályázatot sem írt ki a Takarékbank.

A magyar takarékszövetkezetek szabad likviditásnak nevezett forrásait eddig a Takarékbank kezelte a Takarék Alapkezelőben. Egy-egy pénzintézet szabad likviditása – kis egyszerűsítéssel – azokat a forrásokat jelenti, amiket nem helyeztek ki hitelként. A takarékszövetkezeti rendszerben baromi nagy ez az állomány, hiszen a takszövök keveset hiteleztek. A kormánynak épp az volt az egyik fő célja a takarékszövetkezeti integrációval, hogy felpörgesse a takarékszövetkezeti hitelezést az országban. Sőt, még az integráció megindulásakor a takszövrendszer szabad likviditását emlegették legnagyobb kincsként az elemzők.

Ezt a kincset szerezte meg Spéder Zoltán FHB-elnök Diófája.

Hetek óta sejthető volt, hogy valami történni fog a Takarék Alapkezelő vagyonával, a Takarékbank ugyanis fokozatosan leépítette az alapkezelői tevékenységeit. A Takarék Alapkezelő pedig már szeptemberben közzétett egy tulajdonosi határozatot, hogy fontos döntést hozott az alapkezelő vagyonáról, ami a felügyeleti szervek jóváhagyására vár.

A terv már ekkor is az lehetett, hogy a pénzt lepasszolják az FHB-csoportnak, ugyanis a Takarékbank többségi tulajdonosa ekkor már a Magyar Takarék Zrt. volt, ami meg FHB-érdekeltség. Külön durva, hogy a Magyar Takarék (és rajta keresztül az FHB) mindössze 9 milliárd forintot fizetett a Takarékbank 55 százalékáért, miközben a Takarékbank eladásakor úgy zárták ki a vevők közül a takszövöket képviselő Országos Takarékszövetkezeti Szövetséget (ennek az elnöke Demján Sándor), hogy külső pályázónak minősítették, és előírták, hogy csak akkor pályázhat a Takarékbank többségi tulajdonrészére, ha előtte 400 milliárd forintot letétbe helyez.

Tehát: az FHB a Magyar Takarékon keresztül a magyar állam segítségével irreálisan olcsón többségi részesedést szerez a Takarékbankban, majd döntési pozícióba kerülve, a többi szereplővel való egyeztetés nélkül odaadja a takarékszövetkezetek saját forrásait az FHB-csoporthoz tartozó Diófa Alapkezelőnek.

Ezt sérelmezte Demján Sándor is a Takarékbank vezetőinek és Lázár Jánosnak címzett leveleiben. Szerinte az alapkezelő-váltás nem is törvényes, és sérelmezi azt is, hogy a takarékszövetkezeteket annak ellenére nem vonták be a döntési folyamatba, hogy az ő betéteseik pénzéről van szó. Demjánék szervezete arról sem tud, hogy a Takarékbank kért-e bármilyen garanciát arra vonatkozóan, hogy a Diófa megfelelően kezeli majd az alapokat, és hogy – ha már mindenképp alapkezelőt akarnak váltani – kértek-e egyáltalán ajánlatot a Diófán kívül más alapkezelőktől is. Demján szerint ez az 1000 milliárdos ügylet nem is a takarékszövetkezeti integrációt erősíti,

hanem a kiválasztott magánszemélyeket.

A Diófa Alapkezelő nagy utat járt be idáig. 2009. februári alapításakor még az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár vagyonának kezelése volt a feladata, csak aztán a magánnyugdíj-pénztárakat szétcseszte a kormány, így a Diófának is új feladat kellett. 2011 elején meg is vette az alapkezelőt a Lantos Csaba érdekeltségébe tartozó Csemgando Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft. (Lantos Csaba szintén jó kapcsolatokat ápol a kormányzattal, és Spéder Zoltán régi kollégája, együtt dolgoztak az OTP menedzsmentjében.) A Csemgandótól a Lantos Vagyonkezelő Zrt-hez került, tőlük pedig 2013 szeptemberében vette meg a Diófát az FHB-csoport központi cége, az FHB Nyrt.

A Diófa ezután átvette az FHB bankfiókokban forgalmazott lakossági alapok kezelését is. Most, a Takarék alapjaival együtt ezeket az alapokat kezeli:

A Diófa által kezelt alapok nettó eszközértéke (millió forint)

Ez a táblázat a nettó eszközértékeket mutatja, az adatok forrása a Diófa és a Takarék Alapkezelő oldalai (szeptemberi adatok). Az ábrán is látszik, hogy nettó eszközérték tekintetében a Diófa a már kezelt alapokhoz mérten is óriási vagyont kapott.

A táblázatban szerepel két alap MP rövidítéssel, ezek a Magyar Postához Tartozó Magyar Posta Befektetési Zrt. alapjai. Látszik, hogy ezek is komoly eszközértéket képviselnek. A legjobb az egészben, hogy a kifejezetten értékes Posta Befektetési Zrt-ben szintén szerzett tulajdonrészt az FHB-csoport, méghozzá részvénycserével. Egészen pontosan a Díjbeszedő Holdinghoz tartozó Díjnet Kft. 24 százalékát adta az FHB a Posta Befektetési Zrt. 50 százalékáért. Hogy melyik cég mennyit érhet, és hogy megérte-e az állami tulajdonban álló Postának ez a részvénycsere, vagy ebből is csak az FHB jött ki jól, arról is írunk majd, de ezt a cikk már enélkül is elég tömény.

UPDATE:

Ez a cikk nagyrészt a Demján Sándor nyílt levelében írtakkal foglalkozik. Erre a nyílt levélre cikkünk megjelenése után válaszoltak a Takarékbank vezetői, erről itt írtunk. A válaszlevél szerint a Diófa nem takarékok szabad betéteit vette át, hanem csak a Takarék Alapkezelő által kezelt alapokat. Eszerint nem 1000 milliárdról lenne szó, hanem csak a fenti táblázatban Takarék néven nevezett alapokról, nettó eszközértékben tehát valamivel több mint 35 milliárd forintról.