Bush vele üzent Kádárnak, aztán nagyon olcsó áramot talált Ukrajnában

„Nem akarok élve meghalni” – mondta Kapolyi László 74 évesen, amikor 2006-ban arról kérdezték, hogy az ország egyik leggazdagabb embereként, miért töri magát azért, hogy gázerőművet építsen Vásárosnaményben. Akkoriban az erőműhöz szükséges berendezés nagy része dobozokban állt Lőrinciben, az építkezésből azonban semmi sem lett. Az állami MVM 2011-ben úgy szállt ki a beruházásból, hogy azt állították, Kapolyi cége 14 milliárd forintjukat eltüntette. Hosszú pereskedés kezdődött, a pénz nagyobb része közben meglett, tavaly már csak 2 milliárd forintot keresett az állam az idős energiámágnásnál. Kapolyi mindig tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el.

A mínusz harmadikról indult a lift

A szombaton elhunyt Kapolyi Lászlónak a Béla király úton volt az irodája, nagyon közel a magyar köztársasági elnökök rezidenciájához. Orbán Viktor is közel lakik ehhez az irodához, gyalog öt perc alatt átérhettek volna egymáshoz, ha erre lett volna igényük.

Kívülről egyáltalán nem volt hivalkodó az irodaház, mégis nagyon különleges, mert a hegyoldalba vájták. Bemegy az ember egy szűk bejáraton, mintha barlangba lépne, és a lift a mínusz 3. szintről indul a számozás szerint. Kapolyi irodája talán a plusz elsőn volt, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt Budapestre. Azt mondta, hogy a bányászat iránti tisztelete vitte arra, hogy ilyen irodaházat építtessen a System Consultingnak, az 1989-ben alapított cégének. Tárlókban ásványok álltak a folyosón, a szobájában pedig egy Szent Borbála szobor volt, amit lengyel szénbányászoktól kapott ajándékba. Mellette egy közös fotó idősebb George Bushsal, amit az egykori amerikai elnök – még Reagan helyetteseként – alá is írt, „with warm best wishes” szöveggel.

Kapolyi nagy játékos volt, és bár sokszor vesztett, hatalmas vagyont hagyott maga után. Ő volt az egyetlen rendszerváltás előtti miniszter, aki a fordulat után saját vállalkozásával lett sikeres. A politika közelébe mindig visszatért, de végig egyszerre volt kint és bent: sosem tartozott a fősodorhoz.

Kapolyit (eredeti családneve Kriszt volt, a háború után magyarosítottak) családi háttere nem arra predesztinálta, hogy az MSZMP KB tagja legyen, de azért három évig az is volt. Édesapja Újpest főszámvevője volt a Horthy-korszakban, ez a polgármester gazdasági helyettesét jelentette akkoriban. Anyai nagybátyja pedig József főherceg miséző papja volt. Mindketten felléptek a zsidók érdekében a háború alatt, és ezért mindkettőjüknek meggyűlt a baja a nyilasokkal. Utána a kommunisták is üldözték őket. Kapolyi diákként fizikai munkát végzett a metróépítésen, éjszakánként műszereket cipelt és kezelt az Astoria aluljáróban, majd Tatabányára, a szénbányákhoz került.

Ő nyitotta meg a paksi atomerőművet

1968-ban az új gazdasági mechanizmus iránti lelkesedésében lépett be az MSZMP-be, és ugyan a gazdaság óvatos liberalizálását hirdető program néhány év múlva elbukott, Kapolyi párttag maradt. Egyszerre végezte el munka mellett a miskolci nehézipari és a budapesti közgazdasági egyetemet, kutatómérnök lett. Sokat járt találmányaival külföldre, vagy harminc bejegyzett szabadalma volt összesen, az MTA tagja volt.

Naponta ingázott Tatabánya és Budapest között, nem akart leköltözni. Szabadságot nem szeretett kivenni, karácsonykor is bement a munkahelyére. Azt mondta, hogy csak zavarnák otthon egymást a feleségével, aki fordító volt, és ezért hangosan gépelt a lakásban egész nap.

1976-ban nehézipari miniszter-helyettesnek nevezték ki, és ő vezette az úgynevezett eocén programot, amivel a magyar szénbányászatot akarták felvirágoztatni, új bányákat nyitni. Rengeteg pénzt öltek a kísérletbe, de a várt eredmény elmaradt, a programot leállították. 1983-ban mégis ipari miniszterré léphetett előre. Ebben a minőségében ő adhatta át a paksi atomerőművet. Miniszterként voltak furcsa húzásai, például előfordult, hogy éjfélkor bejelentés nélkül megjelent egy bányában, hogy ellenőrizze a hangulatot és az éjszakai műszak menetét.

1987-ben Grósz Károly miniszterelnök váratlanul menesztette, de úgy, hogy 30 percet kapott arra, hogy elhagyja az irodáját. Nem akart szégyenben maradni a munkatársai előtt, ezért egy kollégája Daciájába pakolta a cuccait, és a garázson keresztül, feltűnés nélkül távozott. Menesztésének pontos oka azóta sem világos, Németh Miklós tudhatja mi történt.

Ellenezte a vízlépcsőt

Az biztos, hogy Kapolyit konfliktusos miniszternek tartották: szót emelt a nagymarosi vízlépcső megépítése ellen, kritizálta a pénzügyi politikát, és a szénbányászati program bukása sem tett jót a helyzetének. Az sem volt sima ügy, hogy amerikai tárgyalásain úgy találkozott George Bush alelnökkel, hogy erről otthon nem egyeztetett előre. Kapolyinak kézzel kellett a találkozóról jelentést írnia Kádár Jánosnak, aki ezután feloldozta az önjáró minisztert. (Bush állítólag üzenni akart vele Kádárnak, hogy komolyan gondolta, hogy sokkal jobb vezető mint Ceausescu, és sajnálja, ha e a nyilvános kijelentése miatt a szocialista táboron belül Kádár kínos helyzetbe került.)

Vállalkozó lett

1989-ben állítólag Kapolyi teljesen elszegényedett, nem tudta befizetni a külföldi tudományos társaságokba a tagdíjat sem, első vállalkozásának alaptőkéjének a felét a saját lakása fedezte. Később azt mondta, hogy azért lett vállalkozó, hogy ne a szerény kutatói fizetésére legyen szorulva, de egy normális gazdasági helyzetű országban szívesebben vezetett volna kutatóintézetet. 57 éves volt, amikor első cégét megalapította.

Nagyon kiterjedt kapcsolatai voltak, rámenősen intézkedett, tudta, hogy akár itthon, akár külföldön kinél mit lehet kijárni. Az első nagy bevételét azzal szerezte, hogy magyar alumíniumot cserélt ukrajnai áramra.

Az igazi nagy üzlet viszont a szovjet államadósság lebontása lett. A Szovjetunió egy csomó pénzzel tartozott Magyarországnak, de az oroszok ezt készpénzben nem tudták rendezni. Az lett a megállapodás, hogy magyar cégek az adósság terhére vásárolhattak orosz cégektől dolgokat, az eladókkal pedig az orosz állam számolt el. Vagyis lényegében a magyar cégek ingyen kapták meg a kinézett árut. A magyar cégeknek aztán az áru értékének 58 százalékát kellett befizetniük a magyar költségvetésnek. Itt jó helyismeret kellett, kapcsolat olyan céggel, amivel az orosz kormány hajlandó volt elszámolni, és ehhez kenőpénzre is szükség lehetett, legalábbis korabeli pletykák szerint ezt kellett a 42 százalékból finanszírozni. A konstrukció messziről bűzlött, több egykori MSZMP-s figura szerzett vele jelentős vagyont. Kapolyi volt az egyetlen közülük, aki az utolsó fillérig befizette a magyar államnak azt a bizonyos 58 százalékot.

Kapolyi az államadósság terhére szenet vett Oroszországban, amiből ukrán erőművekben áramot termeltetett, és azt hozta be végül Magyarországra. Ehhez mindhárom országban remek kapcsolatok kellettek.

Később beszállt még az informatikába is, többek között állami támogatással szélessávú internethálózatot akart kiépíteni Kelet-Magyarországon. Sokáig pályázott a vértesi erőműre, hosszú évek alkudozása után azonban elállt a megvásárlásától. Az orosz államadósság utolsó részletének kezelésére a 2000-es évek elején megint jelentkezett, de hiába kísérte el Medgyessy Péter akkori miniszterelnököt moszkvai tárgyalására, számára kedvezőtlenül alkut kötöttek. Hazafele a repülőn odament beszélgetni Medgyessyhez, de nem hozta szóba, hogy mennyit bukott a túrán. Pedig dühös volt rá, azt gondolta, ha a Fidesz marad hatalmon, akkor sem járhatott volna rosszabbul.

Minden választáson elindult

Kapolyi a rendszerváltás óta mindig szeretett volna visszatérni a politikába. 1990-ben függetlenként, 1994-ben és 1998-ban a szociáldemokrata párt jelöltjeként egyéniben indult a választásokon, mindig máshol, és mindig nagyon rossz eredményt ért el. Volt, hogy kevesebb szavazatot kapott, mint ahány kopogtatócédulát leadott.

A szociáldemokrata pártba (MSZDP) 1992-ben lépett be, 1994 – 2012 között a párt elnöke volt. Az MSZDP nem lett komolyan vehető párt, a létezése inkább tárgyalási pozíciót jelentett számára. 2002-re el is érte Kovács Lászlónál, hogy választási szövetséget kössenek az MSZP-vel, és a Szabolcs megyei listáról így került be a parlamentbe. 2006-ban már az MSZP országos listájáról jutott be. 2010 óta nem képviselő, az MSZDP vezetéséről is lemondott, ott az utódja Schmuck Andor lett.

A gáz már neki is sok volt

Utolsó nagy üzleti kalandja volt a vásárosnaményi gázerőmű terve, amit a Kocsis István vezette MVM-mel közösen építettek volna meg. Ebből azonban semmi sem lett. Egyrészt a közeli Nyírtasson az Emfesz is akart gázerőművet építeni, és valószínűleg ők is ugyanarra az olcsó gázra hajtottak, amit Dmitrij Firtas ukrán keresztapa árult arrafelé. Végül senki sem épített gázerőművet, mert 2009 elején Firtast Vlagyimir Putyin és Julia Tyimosenko kitúrták a gázbizniszből. Mire Firtas visszatért, addigra Magyarországon Kocsist menesztették az MVM-ből, az Emfesz pedig bezárt. Talán jobb is, hogy ebből nem lett semmi, mert Firtas jelenleg Bécsben házi őrizetben van, az USA szeretné bíróság elé állítani.

Büszke volt életművére

Kapolyi László nagypályás ember volt. Komoly tudományos karriere után a 80-as években egyszerre voltak remek politikai kapcsolatai Keleten és Nyugaton is, és ezeket a 90-es években hatékonyan tudta érvényesíteni az üzleti életben. Elképesztő titkokat tudhatott, és a legzavarosabb időkben volt képes kiigazodni az orosz, ukrán és a magyar világban, ahol az energetikai üzletek mindig is szorosan összekapcsolódtak a politikával és sokszor a pénzmosással is. Kapolyi ismerte a módszereket, de hogy átlépte-e a törvényesség határát, az sohasem derült ki róla, és talán már nem is fog.

Néhány dologban biztosan különbözött a posztszovjet világ energetikában utazó keresztapáitól. Egyrészt ő komoly tudós volt, nyugaton és az USA-ban is elismert ember. Másrészt a többiekhez képest szokatlanul közvetlen volt. Újságíróként könnyen lehetett faggatni váratlan kérdésekkel a parlamentben, és üzletemberként is kész volt nyugodtan és érdemben válaszolni. Kimérten, óvatos iróniával beszélt, és nagyon büszke volt arra, amit elért. 82 évesen, hosszú betegség után hunyt el.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.