Tudja, ki jár baromi jól a devizahitelek forintosításával? Hát az állam!
2014 november 18., 17:14
Matolcsy alapítványai már ezerrel finanszírozzák az államot
Közhasznú szervezetek, alapítványok nem megszokott vevői a magyar államadósságnak. Annyira nem, hogy az ő vásárlásaikról konkrétan nincs is külön statisztika, ha valaki rájuk keres az ÁKK honlapján, akkor is csak két említéssel találkozhat.
Ez a két említés épp az utóbbi két hónapban esett meg, amikor előbb 68 milliárd, aztán 11 milliárd forint állampapírt vásároltak.
Ez több, mint a fele a szeptemberben és októberben a mezei állampolgároknak összesen eladott 131 milliárd forintnyi magyar állampapírnak. Sőt, ez az egyébként nagyon gyorsan fúvódó lakossági államkötvénytulajdon teljes idei növekedésének is több mint a tizede.
A rejtélyes jótékony vásárlók
Így nézett ez ki az ÁKK számai alapján:
A grafikonból az is látszik, hogy július óta a nép annyira nem veszi már a neki szánt államkötvényeket, de szerencsére az alapítványok vásárlásai miatt úgy tűnik, hogy minden rendben van. Bár elképzelhető, hogy már korábban is javában vásároltak állampapírokat a rejtélyes non-profit szereplők.
Az ÁKK ugyanis kérdéseinkre adott válaszában elmondta, hogy nyáron átalakították az állampapírok forgalmazását. Korábban kamatozó kincstárjegyet (kkj) bárki vehetett, prémium magyar államkötvényeket (pmák) pedig megkötés nélkül bármilyen magánszemély. Azóta egységesítették a rendszert, ami után a bónusz magyar államkötvényt, kkj-t és pmákot ugyanúgy csak magyar és külföldi magánszemélyek és non-profit szervezetek vehetnek. És csak azóta követik a számokat, tehát csak szeptember óta ismerjük a non-profit szervezetek vásárlásait. (Az ÁKK szerint meg akarták ezzel előzni, hogy nagybefektetők vegyenek kkj-t olyan időszakokban, amikor annak előnyösebbek voltak a hozamai a befektetőknek szánt államkötvényeknél.)
Na de milyen alapítvány vásárolhatja tízmilliárdjával az államkötvényeket, abban az országban, ahol annyira kevés pénz van a civil szférában, hogy egy csomag férfizokni és befőttesgumi elszámolása is hűtlen kezelési vádemelési javaslatot von maga után?
Öt kézenfekvő gyanúsított van: Matolcsy jegybankjának idén létrehozott alapítványai.
A Pallasz Athéné alapítványok összesen már 220 milliárd forint alaptőkét kaptak, hogy olyan értékpapírokat vásároljanak belőle, amilyeneket csak akarnak. Matolcsy György jegybankelnök egyébként a vs.hu-nak adott interjújában arra utalt, hogy a pénz egészét államkötvénybe kell majd tenniük az alapítványoknak, de aztán az alapító okiratokból kiderült, hogy ez nem igaz. Ezzel együtt valószínű, hogy a pénz túlnyomó többségét állampapírokba teszik majd, méghozzá azokba, amelyeken jelentős kamatprémium van. Összesen együttvéve húszmilliárd forintot azért elkölthetnek rögtön az alapítványok a működés megkezdéséhez szükséges kiadásokra.
A Pallasz Athéné alapítványok, melynek kuratóriumi tagjai között az MNB-s és NGM-es vezetőkön kívül kormánypárti képviselők, valamint olyan emberek is feltűnnek, mint Bogár László, Lentner Csaba és a Magyar Banánról ismert Csizmadia Norbert, a következők:
- a Matolcsy György vezetésével (és rokona, Szemerey Gabrilla igazgatósága alatt), az Úri utcában működő Pallas Athéné Domus Animae, ami 52 milliárd forinton ül (továbbá a közel kétmilliárdos ingatlanon), és amiből 12 milliárdot simán el is költhet,
- a félmilliárdos Kálmán Imre utcai ingatlanban elhelyezett Pallas Athéné Domus Scientiae, 42 milliárdos alaptőkével,
- a Pallas Athéné Domus Concordiae, szintén 42 milliárd forintos alaptőkével,
- a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány, 22 milliárd forintos tőkével, valamint
- a kecskeméti Pallas Athéné Domus Mentis, aminek eredeti 12 milliárdos tőkéjét 22 milliárdra emelték, de még nem kapta meg az 1,7 milliárd forintért vásárolt ingatlanját.
Egyszerre több hatalmas trükk
Az öt alapítvány célja névleg az, hogy Matolcsy György gazdaságpolitikai gondolatait terjesszék a teljes magyar felsőoktatás éves költségvetésének másfélszeresét kitevő alaptőkéjük hozamából. A tőke forrása elvileg a jegybank nyeresége, aminek nagy része szeptember és november között jött be, a devizatartalék egy jelentős részének értékesítésével, amire a devizahitelek forintosítása miatt volt szükség.
De elképzelhető néhány másik motiváció is az alapítványok állampapír-tulajdona mögött. A kormány, amióta hivatalba lépett, szinte mindent annak a gazdaságpolitikai célnak vet alá, hogy növekedjen az államadósság belső tulajdonának aránya. Ennek az az értelme, hogy biztosabbá, kiszámíthatóbbá tegye, és a külföldtől függetlenítse a magyar állam finanszírozását. Így, az alapítványokon keresztül pedig viszonylag egyszerűen lehet többletkeresletet teremteni.
Az alapítványok pedig akár úgy is dönthetnek az év utolsó napján, mint tavaly a Mol: hogy egy napra visszaadják az államnak a kötvényeket. Ezzel – és a kormány készpénzes számlájának leapasztásával, valamint a forintárfolyam várható beállításával – úgy tűnhet majd, mintha néhány tized, vagy néhány egész százalékkal alacsonyabb lenne az államadósság, mint amekkora valójában.
Ami nagyon fontos, mert az Európai Bizottság közben élénk figyelemmel követi, elég gyorsan halad-e az államadósság leépítése. Ha nem megy elég gyorsan, akkor jöhet megint a túlzottdeficit-eljárás, és az EU-s források elzárása, ami egy pillanat alatt növekedési motor nélkül hagyná Magyarországot.
Persze felvetődik a kérdés, hogy miért nem közvetlenül az államadósságot visszafizetésére fordítja az MNB ezt a pénztömeget? Főleg, hogy nem azon érte el a nyereséget a jegybank, hogy jól végezte volna a munkáját, hanem azon, hogy a forint sokkal gyengébb, mint amikor bekerült a pénz a tartalékba. A kézenfekvő válasz talán az, hogy az államadósság-csökkenés látszata így is elérhető, és ráadásul még az alapítványok várhatóan elképesztő méreteket öltő tudományos-hatalmi nyomulásáról sem kell majd lemondani.
Az alapítványok által felvásárolt államkötvények egyébként szépen kontrasztba helyezik Matolcsy György kedvenc porhintését, az Összefogás az Államadósság Ellen Alapot (aminek számlájára a Pallasz Athéné alapítványok jegybankhoz kötődő vezetői jogi kényszerítő erő nélkül vállalták, hogy átutalják majd a tiszteletdíjukat). Három év alatt ugyanis kevesebb, mint háromszázmillió forintot utaltak át ide azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy jobb, ha a pénzüket az államnak adják, ahelyett, hogy elköltenék. Pedig utóbbival is nő a GDP, tehát csökken a GDP-arányos államadósság. A háromszázmillió forint éppen egy hétszázada annak a pénznek, amivel a Matolcsy-alapítványok a magyar államadósságot finanszírozhatják.
Két további dolgot sem érdemes még elfelejteni.
Az egyik az, hogy május óta senki nem felügyeli az MNB pénzköltéseit. Megszűnt a felügyelőbizottság, az újat pedig a Fidesz frakciójának kellene kijelölnie, ám ezt nem teszik meg. Arra irányuló kérdéseinkre, hogy ennek mi az oka, és mikor változhat meg ez a törvénysértésgyanús állapot, hetek óta nem válaszolnak.
A másik pedig az, hogy a jegybank egyre kreatívabb pénzszórása valójában a forint iránti bizalom alapjait ingatja meg. Minden jel arra mutat, hogy a jegybank az Eiffel-palotát – aminek a legfelső, luxus-prémium szintjét a pletykák szerint maga a jegybankelnök nézte ki magának – a semmiből teremtett pénzből vette meg, tehát kölcsönt adott magának, amiből kifizette az UniCredit hiteléből, offshore cégek által megvalósított luxusiroda piaci érték feletti, mintegy húszmilliárdos vételárát.
Ilyen egyszerű!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.